Élni akarok!

 

Rácz-Stefán Tibor könyveibe lépten-nyomon belefutottam booksatgramos kalandozásaim során, úgyhogy már igazán itt volt az ideje, hogy olvassak tőle valamit. Végül az Élni akarok! mellett döntöttem, mert ennek a borítónak egyszerűen nem tudtam ellenállni. Köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy megleptek vele!

Biztosan ki tudjátok találni, hogy miről szól ez a regény, ehhez még a fülszöveg elolvasására sincs szükség. A borító hangulata egyértelműen jelzi, hogy romantikus történetre számíthatunk, ami télen játszódik. (Karácsony, hó + szerelem = tökéletes romantikus könyv 😉) Emellett a cím is sokatmondó, amiből arra is következtethetünk, hogy szem nem marad szárazon. Az én esetemben ez nem is volt kérdés.

Lilla minden álma, hogy úgy éljen, akár egy normális 18 éves. Szerelmes szeretne lenni, tovább akarna tanulni, készülne a szalagavatójára és a legnagyobb problémája az lenne, hogy izgulna a közelgő érettségi vizsgák miatt. Ez sajnos nem adatott meg neki. Évek óta halálos betegséggel küzd, ami megfosztotta őt a boldogságtól és a felhőtlen élettől. Tisztában van vele, hogy nem maradt sok ideje hátra. A beavatkozások sorozatos sikertelensége kioltotta benne a reményt, hogy újra egészséges lehet, a kérdés már csak az, mennyi ideig kell még szenvednie. Mindent megadna azért, ha akár csak pár hétig megfeledkezhetne betegségéről. De mi van akkor, ha erre van lehetősége? Egy különleges gyógyszernek hála fájdalmaktól mentesen élvezhetné napjait, ám ennek ára van. Ha elkezdi szedni a gyógyszert, hamarabb eléri őt az elkerülhetetlen. Lilla nem mond le arról, hogy újra azt érezhesse, életben van. A könyv arról szól, hogyan tölti megmaradt idejét, végigkövethetjük, ahogyan teljesíti bakancslistájának minden pontját, miközben megismerkedünk múltjával és érzéseivel helyzetével kapcsolatban.

Betegségekről szóló történeteket mindig nagyon nehéz olvasni. Ennek az az oka, hogy ez egy olyan téma, amit minden ember megtapasztal valamilyen formában, és nem igazán szeretjük, ha emlékeztetnek arra, milyen sebezhetőek vagyunk. Lilla küzdelme a végéhez ért, elfogadta a sorsát. A karaktere elmondhatatlan erősséget sugároz, ami súlyosbította azt az igazságtalanság-érzést, hogy ilyen fiatalon kell búcsút mondania az életnek. Feladta a harcot, nem képes újabb és újabb kezeléseken részt venni, amik nem segítenek rajta. El sem tudom képzelni, hogy tudott beletörődni ebbe.

„A remény olyan luxus, amit nem mindenki engedhet meg magának.”

Hazatérése és kívánságának beteljesedése, miszerint élni akar még egy kicsit, nyújt némi vigaszt. A legtöbb idejét  a családjával tölti, minden nap találkozik legjobb barátnőjével, és hála a csodaszernek teljesen átlagosnak érezheti magát. Kár, hogy ez csupán illúzió.

Ha másért nem, azért mindenképp érdemes elolvasni a könyvet, hogy rávilágítson arra, hogy mennyi apró csoda vesz minket körül. Nap, mint nap szépségeket tár elénk a világ, és mi még csak észre sem vesszük őket. Lilla azért is hálás tud lenni, hogy megcirógatja a napsugár az arcát, érezheti a forró kakaó ízét, és átölelheti szeretteit. Mi miért nem vagyunk azok? Néha emlékeznünk kéne arra, hogy nem mindenki van olyan szerencsés helyzetben, hogy ezek az apróságok állandó jelleggel jelen vannak az életében. Ne vegyünk mindent készpénznek, és igenis érezzük magunkat kiváltságosnak mindenért, amit kapunk, még akkor is, ha látszólag semmi különleges nincs benne.

„Hihetetlen, mennyi szépséget nyújt nekünk az élet, csak elég figyelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy felfedezzük őket.”

Térjünk ki egy kicsit a szerelmi szálra is! Én azt hittem, hogy teljes egészében romantikus könyv az Élni akarok!, ám nagyot tévedtem. A romantika pusztán mellékszálként jelenik meg, de ez bír a legnagyobb jelentőséggel főszereplőnk számára. A szomszéd Noel tehetséges fényképész, aki meglátja Lillában az elevenséget, neki pedig pontosan erre van szüksége. Unja már a szánakozó tekinteteket és megjegyzéseket, amik folyamatosan emlékeztetik a betegségére. A fiúnak azonban fogalma sincs arról, hogy már nem sokáig lesz életben. Egyre több időt töltenek együtt, és rájönnek, hogy nagyon is élvezik egymás társáságát, egy hullámhosszon vannak, mint akik egymásnak lettek teremtve. Lilla tényleg szerelmes? Hogy teheti meg ezt Noellel, amikor tudja, hogy hetei vannak hátra? Önzés az, ha egy haldokló szeretné átélni, milyen szeretni és szeretve lenni?

Súlyos kérdések, de nyugodjatok meg, az összesre választ ad a könyv. Ezeken kívül még más témákat is érintett a szerző, mint például a homoszexualitás, önelfogadás, magabiztosság, de csak érintőlegesen foglalkozott valamennyi kifejtésével. Ez számomra zavaró volt, úgy éreztem, túl sok mindent szeretne egy vékonyka könyvbe belezsúfolni. Bizonyos gondolatok sokszor megismétlődtek, amit feleslegesnek tartottam, Lilla gyakran ugyanazt írta le, csak más szavakkal. Bár ezt nem sorolnám a hibák közé, hiszen bármennyire is nyugodott bele sorsába, mégsem mindig tudta lecsillapítani a benne felgyülemlő haragot és fájdalmat, ami időről időre elkeserítette (hozzáteszem, hogy engem is, lehet, hogy jobban, mint őt).

Akit túlzottan megráz a halál gondolata, nem bírja elviselni a gyászt, az inkább kerülje el ezt a könyvet, mert nem lesz kellemes élmény a számára. Viszont, ha érzelmes, megindító regényre vágysz, olvasd el bátran!