Ezek a Royal fiúk tönkretesznek!

Ha tudnátok, mióta vártam már a pillanatot, hogy a kezeimbe vegyem a Royal család sorozat legújabb kötetét! Nem csoda, hogy annyira izgatott lettem, amikor a Könyvmolyképző által elküldött könyvek között ott lapult ez a kötet is. De be kell vallanom, hogy egyszerre féltem is kicsit tőle, mert elég sok idő eltelt, mióta a harmadik részt, a Cifra palotát olvastam, a legidősebb testvérről, Gideonról szóló kiegészítő történet pedig nem igazán tetszett. Erős volt a gyanúm, hogy egészen egyszerűen kinőttem ezt a sorozatot, nem tudtam, hogy le fog-e kötni annyira, mint két évvel ezelőtt. Mégsem akartam annyiban hagyni, ezért úgy döntöttem, belevetem magam a következő Royal-kalandba.

Azért is folytattam a sorozatot, mert kiderült, hogy az új részek egy másik szereplő szemszögét mutatják majd be. De mielőtt belevágunk a részletesebb elemzésbe, egy kis gyorstalpaló azoknak, akik nem ismerik Erin Watt regényét.

Royal-ék híresen gazdagok, nem kevesebb, mint öt problémásabbnál problémásabb kamasz sráccal. Képzelhetitek, hogyan viselkednek a 17-18 éves fiúk, akik nem tudják, milyen a nélkülözés, azt gondolják, hogy pénzzel minden megoldható és bárkit meg lehet venni. Az önbizalmuk rendesen a helyén van, amit csak tetéz címlapra illő mosolyuk, amiért bomlanak az Astor gimibe járó lányok. A Papír hercegnő, a Megtört herceg és a Cifra palota főszereplője Ella, aki belecsöppen a család életébe, annak szerves részévé válik. Nincs könnyű dolga, főleg Reed miatt, akivel viharos kapcsolata csak még jobban összezavarja a dolgokat. Az első három rész - ami így egy egységet alkot – kettejük történetét meséli el, ami hol botrányos, hol szívmelengető, de az biztos, hogy a szerző kendőzetlenül avatja be az olvasót viszonyuk minden részletébe (rubinpöttyös, young adult könyvről beszélünk, úgyhogy kétlem, hogy bárki is meglepődik az erotikus részleteken).

A kiegészítő kötet címe Megkopott korona, ami a legidősebb fivér szerelmi életébe nyújt betekintést, amire annyi utalást tettek a karakterek az első három részben, hogy minden rajongó majd kiugrott a bőréből, amikor megjelent ez a rész.

De az izgalom összehasonlíthatatlan volt a Bukott örököst övező várakozással. A család középső gyermeke, Easton Royal hatalmas közönségkedvenccé vált az olvasók körében. Sok szerepet kapott a korábbi kötetekben, de korántsem eleget ahhoz, hogy kielégítse a könyvmolyok vágyait, akik még többet akartak róla megtudni. Örömmel jelentem be, hogy a negyedik rész (és az ezután következők) Easton szemszögéből íródott, úgyhogy aki korábban megkedvelte őt, semmiképp ne hagyja ki a folytatást (már pedig Easton-t nem lehet nem imádni, ne is próbáljátok elhitetni velem, hogy nem vagytok rá kíváncsiak!).

A történet eleje döcögősen indult. Az első 50-60 oldalig azt éreztem, hogy egyáltalán nem tetszik. Nem találtam olyan különlegesnek, mint amire számítottam, a nézőpontváltás újszerűsége sem dobott a cselekményen. Aztán mintha az író belelendült volna az írásba. Úgy tudnám szemléltetni a folyamatot, mint amikor veszel egy új cipőt, amiben az első pár kiruccanás kényelmetlen, szokatlan, de kisvártatva hozzászoksz, és onnantól el is felejted, hogy valaha másmilyen lábbelid hordtál. Furcsa asszociáció, tudom, de tényleg ez történt: Erin Watt akklimatizálódott Easton-hoz. Attól a ponttól kezdve csak úgy záporoztak a poénok, a kedves megjegyzések, és egyre mélyebbre ástunk a főszereplő lelkében, miközben ő maga is szépen lassan felfedezte érzelmeit.

Hartley mozdította ki őt a komfortzónájából, ugyanis első találkozásuk óta meglepő kötődést érzett a lány iránt. De mitől olyan izgalmas Hartley, és miért van az, hogy mindenki térden állva könyörög a nagynevű Royal figyelméért, az ő érdeklődését mégsem tudta felkelteni. Titokzatos viselkedése és rejtélyessége kihívást jelent Easton számára, aminek nem tud ellenállni. Azonban mi már pontosan tudjuk, mi történik akkor, ha túl közel kerülünk egy Royalhoz. Egy szóval: dráma. Ármánykodás, konfliktusok tömkelege következik, amit meg kell próbálniuk megoldani. A kérdés csak az, hogy ezt egymással együttműködve, kéz a kézben teszik, vagy helyrehozhatatlanul tönkremegy a kapcsolatuk.

„ – Én inkább magányos farkas vagyok.

– Szuper. Akkor együtt leszünk magányos farkasok.”

Hartley sokban hasonlít Ellához, ezért volt egy olyan érzésem, hogy nem történik más, mint megismétlődik az eredeti sztori, de a szerző gyakran párhuzamot vont a Reed-Ella, Easton-Hartley páros között, világossá téve, hogy egyáltalán nem ugyanarról a helyzetről van szó. Szerencsére nem hiányzott a korábbi részekből megszokott humor, ami miatt részben beleszerettem ebbe a sorozatba. Hozzá kell tennem, hogy az olykor pikáns, morbid megjegyzések nem biztos, hogy mindenkinek bejönnek, ezért azoknak ajánlom, akik bírják az ilyesfajta élcelődést, bár ahogy már korábban említettem, rubin pöttyös könyvet eleve olyan vegyen a kezébe, akit ez szórakoztat.

Ne féljetek folytatni a sorozatot, ha netán bennetek is megfogalmazódtak kétségek, én egészen biztosan beszerzem a következő részt is, ami már szerencsére elérhető.