Leigh Bardugo és a dark academia - A kilencedik ház

Leigh Bardugo tollából már olvastam a méltán népszerű Hat Varjú duológiát és az Árnyék és csont trilógiát, mely két sorozat egy közös univerzumban, a grishák világában játszódik. A trilógia korántsem győzött meg annyira, mint a Hat varjú, ezért vegyes elvárásokkal vetettem bele magam A kilencedik ház olvasásába. A szerzőnő ezúttal egy egészen új stílussal próbálkozott meg, méghozzá bravúros eredménnyel.

Alex Stern (teljes nevén Galaxy Stern) a Yale Egyetem egyik diákjaként éli a hallgatók átlagos életét. A tanulással és előadásokkal teli hétköznapok közepette olykor a kollégiumi barátaival eljár bulizni, élvezi a lusta hétvégéket, hazalátogat a családjához.

Vagy mégsem?

Alex legfeljebb az álmaiban élhet ilyen normális életet. A fiatal lány már gyermekkorában nehézségekkel küszködött. Anyja egyedül nevelte, beilleszkedési gondjai támadtak, melyet elsősorban annak a különleges képességének köszönhetett, hogy látja a holtakat. Milyen lehet úgy élni, hogy körülöttünk folyamatosan lebegő szellemalakokat látunk? Alex nagyon sok bizarr és traumatikus eseményt élt meg tinédzserkorában, de amikor már végképp kilátástalannak tűnt helyzete megjelent a színen a Léthe. A Yale-n működő titkos társaságok szövetsége felfigyelt Alexre és adottságára, munkát ajánlottak hát neki. Miközben elkezdhette új életét és egyetemi tanulmányait, rejtélyes szertartásokon és rituálékon vett részt, ahol megismerkedett a mágia működésével. Egy váratlan gyilkosság azonban mindent megváltoztatott Alex és a társaságok körül.

A sötét, misztikus és iskolában – elsősorban egyetemen – játszódó könyveket a találóan elnevezett dark academia műfajba szokták sorolni. A stílusra jellemző a brutalitás, a kissé nyomasztó hangulat, gyakran egy gyilkosság áll a cselekmény középpontjában, a nyomozómunka pedig számtalan titok felderítését vonja maga után, miközben szereplőink a saját életüket is kockára teszik. A kilencedik ház e műfaj megtestesítője. V. E. Schwab Viszály és Visszavágó című könyvére emlékeztetett, és sokkal jobban tetszett, mint Bardugo korábbi fantasy regényei.

Ez a könyv az ember képébe vágja a zord igazságot és a világ kegyetlenségét. Éppen ez teszi a misztikumból adódó fantasy jellegű történetet valóságossá és megfoghatóvá. Az erőszak, az önzés, a bűnözés és az igazság hiánya csupa napjainkban is tapasztalható jelenség, Alex sorsa pedig rávilágít az egyszerű ember tehetetlenségére a káosz közepén.

„Az embereknek nem kell mágia ahhoz, hogy szörnyen bánjanak egymással.”

Alex karaktere adta a sztori krémjét. Volt egy kis antihős beütése, sötét múltjának démonjai végig ott lebegtek a háttérben. Személyiségfejlődését nem érzem maradéktalanul kiteljesedettnek, alig várom a folytatást, hogy lássam, mivé válik a rengeteg sebbel rendelkező lány. Vagánysága és szókimondó stílusa tüzessé és humorossá tette a párbeszédeket, de nem tudtam nem észrevenni, hogy a kemény és makacs külső érző és szerető lelket rejt, amit elnyomni kényszerült az őt ért sérelmek miatt. A következő részben remélem még többet láthatunk majd Alex lágy oldalából.

„Talán a jó dolgok ugyanolyanok, mint a rosszak. Néha csak hagyni kell, hogy megtörténjenek.”

A fejezetek nem kronológiai sorrendben követik egymást, kicsit rendszertelen az időben való ugrálás, de nekem nem okozott nehézséget az események követése. Kellett ugyan egy kis idő, amíg belerázódtam a könyv által megelevenített világba, de mire sikerült megértenem a társaságok közti dinamikát és a szereplők közti viszonyokat, teljesen beszippantott.

Fordulatok, feszült és mozgalmas jelenetek, ármánykodás és rengeteg felderítenivaló rejtély jellemzi A kilencedik házat, bátran értékelem öt csillaggal. A krimi és a sötétebb történetek kedvelői biztosan imádni fogják, de én a 17 éves kor feletti ajánlást inkább 18-as korhatárra módosítanám a durva jelenetek miatt. Remélem, nektek legalább annyira fog tetszeni, mint nekem!