W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete

W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete

„Rájöttem, hogy mi a legfontosabb feladatom: vigyáznom kell a kis gazdámra.”

W. Bruce Cameron 2010-ben írta meg az Egy kutya négy élete című művet, mely hatalmas sikereket aratott. Éppen ezért 2017-ben megfilmesítették, és bár én még nem láttam a filmet, sokan állítják, hogy vetekszik a könyvvel. Erről még nem tudok véleményt mondani, viszont a könyvről sok minden eszembe jutott olvasás közben.

A főszereplőnk nem más, mint egy kutya, egy csodálatos lelkivilággal rendelkező kutya. Az élete célját keresi, méghozzá négy életen keresztül. Életről életre jár, tapasztalatot szerez, hogy a végén, a megfelelő pillanatban helyt tudjon állni. Életei során számos kalandban lesz része, rengeteg embert ismer meg, de csak az egyikőjükhöz kötődik igazán.

Miért is olyan nagyszerű a történet, és miért nyerte el annyi ember tetszését?

Elsősorban talán a témának köszönhető. Majdnem mindenki szereti a kutyákat, sőt Magyarországon a háztartások 50%-ban él a háziállat. Euróbában ez körülbelül 20-30%. Az emberek többsége már a cím elolvasása után megnyerőnek találja a könyvet, hiszen a kutyás téma csak jó lehet. Mai könyvünk esetében nem is tévednek. A történet varázslatos, talán pont azért, mert annyi ember átérezheti az örömöt és a fájdalmat egyaránt. Az ötlet, miszerint a kutya addig éled újjá, amíg el nem éri életének célját, eszméletlen. Nekem nagyon tetszett, hogy végig egyes szám első személyben, naplószerűen írja le a történetet, olvashatjuk a kutya gondolatait, ettől még közelebb kerül az olvasó szívéhez. Főszereplőnk egy különlegesen tiszta állat, aki a szeretet, barátság és a kötelességtudat szellemében él, ezért képes minden feladatát teljesíteni, véghez vinni terveit.

Az író több módon is hat az érzelmekre, a könyv során többször is elszorult a szívem, nem csak a csattanónál. És ami talán a legfontosabb, hogy még a hozzáállásomat is megváltoztatta. Rólam ugyanis tudni kell, hogy félek a kutyáktól, amióta az eszemet tudom. Olvasás után viszont olyan érzések kavarogtak bennem, amik teljesen más meglátásba helyezték a kutyákat, egy csapásra megszerettem őket.

A végkifejlet pompás, egyszerre szomorú és békés, sőt még boldogságot is éreztem közben.

Akinek van kutyája, annak kötelező elolvasnia ezt a könyvet, akinek meg nincs, pont azért olvassa el! (Befejezés után úgyis szeretnétek majd egyet.)