Gubbooks

Szerintem minden könyvmolynak vannak különös szokásai, miközben olvas. Ez alól én sem vagyok kivétel. Nem is gondolnám, hogy bárkinek is szokatlan lenne némely „rituálém”, pedig előfordult már jó párszor, hogy meglepődött pillantásokat kaptam, amikor felfedtem egy-egy szokásomat. Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok majd ezekről az apróságokról, hátha valakiről kiderül, hogy hasonlók vagyunk! :)  Először is, én reggel mindig olvasok. Miután felébredek, elvégzem a reggeli tennivalóimat (a bujomat is mindig ilyenkor töltögetem, ami remek mindfulness gyakorlat), zombiként levánszorgok a konyhába, hogy az életet adó koffein emberivé tegyen. Reggelizés és kávézás nincs könyv nélkül. Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy reggelente annyira nem vagyunk magunknál, hogy az olvasásra koncentrálni felér egy kínzással, de pont ennek köszönhetem, hogy magam mögött hagyva az álmosságot beindul az agyam. Ad egyfajta löketet a nap további részéhez (mondjuk ehhez számomra elengedhetetlen a tekintélyes m

Elena Ferrante történetei igazi szépirodalmi alkotások, ennél fogva kevésbé könnyed, inkább elgondolkoztató olvasmányélményekre számítsatok. A felnőttek hazug élete volt az első általam olvasott műve, de egészen biztosan nem az utolsó. Köszönöm szépen a Park Kiadónak, hogy megajándékoztak a kötettel, alig várom, hogy újabbat vegyek a kezembe. Ez a regény tipikusan olyan írás, amit meg kell fejteni. A szavakból összeálló mondatok sokkal többek, mint egyszerű betűk halmaza, de még csak nem is a cselekmény puszta elbeszélése teszi különlegessé. A titok nyitja a mögöttes tartalom, ami az értő és odafigyelő olvasást követően körvonalazódik az ember fejében, legtöbbször mindenkiében másképp. Ezért imádom az irodalmat: mindenki mást lát benne, mindenkire más hatással van. Ha érdekel titeket, rám milyen benyomást tett Elena Ferrante könyve, tartsatok velem! Giovanna értelmiségi, jómódú családból származik, és teljesen gondtalanul éli világát a nápolyi San Giacomo dei Caprin lévő bájos

Mi jut eszetekbe, ha ránéztek e könyv borítójára, majd elolvassátok a címet? Biztosan valami ilyesmi: egy újabb émelyítően romantikus könyv, aminek a klisés fordulatain ki fogom sírni a szememet. De vajon tényleg ilyen egyszerű volna? Bevallom, nekem is hasonló gondolataim támadtak a regény kapcsán, de talán éppen ezért tett olyan kíváncsivá. Elképesztően sikeres történet, Nicholas Sparks meghódította vele az olvasók szívét, még egy népszerű film is készült belőle. Olvassatok tovább, ha érdekel titeket a Szerelmünk lapjai titka: miben rejlik a szűk 190 oldalas kötet vonzereje? A 31 éves Noah Calhoun a második világháború harcmezejéről végre visszatér otthonába, hogy kipihenje a mögötte álló küzdelmes időszakot. New Bern egyszerű városka, igazán idilli kép tárul az olvasó elé, ahogy Noah karakterén keresztül maga Sparks leírja a természet apró csodáit. Olyan gyönyörűen bánik a szavakkal, akár egy festő az ecsettel, szinte megelevenedtek előttem az észak-karolinai folyók, az éjszakai

  Készen álltok egy extrán elgondolkodtató olvasmányra, amit heteken keresztül nem fogtok tudni száműzni a tudatotokból? Mégis melyik könyvmoly mondana erre nemet?! Joanne Ramos regénye pont ilyen élményt garantál. A Park Könyvkiadó adta ki ezt a remek könyvet 2020 elején, és ne is kérdezzétek, miért csak most kerítettem sort rá, pedig már a megjelenése óta kacsintgatott felém. Valamilyen oknál fogva mégis másfél év elteltével kacsintottam vissza rá, hála a kiadóval való együttműködésemnek. Első dologként a könyv borítója szúr szemet az embernek, hiszen a cím fölött három női méhet illusztráló rajz látható. Merész megoldás, mégsem gondolom ízléstelennek vagy hivalkodónak, emiatt ne legyenek előítéleteitek a tartalmával kapcsolatban. Ismerve a történetet, ez a borító tökéletes választás. Ha nektek is felkeltette az érdeklődésetek ez a nem hétköznapi dizájn, tartsatok velem, hogy megtudjátok, mi teszi olyan kiemelkedővé ezt a könyvet. Képzeljetek el egy szépséges, idilli hangulatú tá

  Mérföldkőnek számít életemben ez a könyv, ugyanis ezelőtt sosem olvastam még képregényt. Azt gondoltam, hogy a képek megölik az olvasás varázsát. Ha nem kell elképzelnem, amit olvasok, akkor mi értelme? A helyzet az, hogy amint elkezdtem külön műfajként kezelni, sikerült változtatnom a hozzáállásomon, nem akartam elutasító lenni, ezért döntöttem úgy, hogy mindenképpen teszek egy próbát. A Persepolis tökéletes választásnak bizonyult, és elég magasra tette a mércét a soron következő képregényeknek. Marjane Satrapi Iránból származik. Szemtanúja volt a 20. század végén zajló arab konfliktusoknak, számos rezsimváltást élt át, mindez rányomta bélyegét gyerekkorára. Ebben az alkotásában a saját maga által készített rajzokon keresztül mutatja be, min ment keresztül 10 és 24 éves kora között. Hogyan vált felnőtt, szabad gondolkodású nővé a kislány, aki egy elnyomó rendszerből származik? Milyen lehet irániként megpróbálni beilleszkedni az európai modern világba? Ezek olyan kihívások, amiket

  Költészet… mi jut eszetekbe erről a szóról? Nekem egyből a magyar irodalom nagyjai: Ady, Petőfi, József Attila, Radnóti és még sorolhatnám. De ha konkrét versre kérdeznék rá gyanítom, hogy olyan alkotások ugranának be, mint az Óda, Nem tudhatom… Tudjátok, azok a versek, amiket minden harmadik ember a kedvencének tart. (Hozzáteszem, hogy ez nem véletlen, elképesztően szép írásokról van szó.) Simon Márton azonban úgy véli, hogy a költészet ezeknél sokkal, de sokkal több. Olyan kalandra hív minket, mely során beleáshatjuk magunkat az irodalom mélységeibe, belesünk a magyar költészet sötét sikátoraiba, ahol az elfeledett szerzők elfeledett versei lapulnak. „Közelítési próbálkozás. Föltárási kísérlet. Hogy olyan legyen, ami ritka, hogy belekerülhessenek a szokásos listákról szokásosan kirekedő nevek, kvázi-ismeretlen nagyversek, a szakmai közutálatnak méltatlanul régóta örvendők, zsenik jelzésértékkel, elfelejtett szerzők remekművei.” Miért pont 99? A válasz nagyon egyszerű: a Heliko

Donatella Di Pietrantonio regénye 2021-ben jelent meg a Park Kiadó gondozásában, és mióta kaphatóvá vált Magyarországon egyfolytában szembejött velem Instagramon. Hálásan köszönöm a kiadónak, hogy eljuttatták hozzám a kötetet, hogy magam tapasztajam meg, mitől is ilyen felkapott, tényleg annyira jó-e, mint amennyire a többi olvasó nyilatkozott róla. A főszereplőnk nem más, mint maga a visszaadott lány. Honnan ragadt rá ez a kissé furcsa gúnynév? Mitől válik valaki „visszaadottá”? Nevelőszülei egy nap a kislány elé állnak, s közlik vele döntésüket, miszerint visszaviszik őt a vér szerinti családjához. A gyermeknek korábban fogalma sem volt arról, hogy esetleg nem oda tartozik, ahol egész addigi éveit töltötte, a hír teljesen maga alá temeti. Tizenéves korban borzasztó nehéz lehet feldolgozni ezt a traumát, főleg, ha társul hozzá az az érzés, hogy nem kell senkinek… „Elszakadások, hamis vagy titkolt rokonságok, eltávolodások gyermeke voltam. Már azt sem tudtam, kitől származom. Tul

  Korábban már írtam egy bejegyzést, amiben a kedvenc írónőimet mutattam be nektek, ha van kedvetek, lessetek bele: https://gubbooks.blogspot.com/2019/11/kedvenc-ironoim.html Erről a listáról nem hiányozhat a mai cikk főszereplője sem, aki nem más, mint Agatha Christie, a „krimi koronázatlan királynője”. Ismerkedjünk meg egy kicsit életével és pályafutásával! 1890-ben született Angliában, a család harmadik gyerekeként. Gyermekkorában több évet élt Franciaországban, ahol elsajátította a francia nyelvet. Apja korán elhunyt, testvérei kirepültek a családi házból, ezért édesanyjával kettesben kellett boldogulniuk. Miután megismerkedett Archibald Christie-vel, 1914-ben összeházasodtak, született is egy gyermekük. Agatha részt vett az első világháborúban, ápolónőként segítette a sebesült katonákat. Kórházi munkája közben kapott ihletet a regényíráshoz, ekkor fogalmazódott meg benne egy detektívtörténet gondolata, melyben méreggel történne a merénylet (nem csoda, hogy a háború közepén ilye