Gubbooks

Nemrég ébredtem rá, hogy kifejezetten élvezem az életrajzi könyveket. Már régóta szemeztem A tanult lánnyal, de eddig sosem mertem belefogni, féltem, hogy nem tetszene vagy kötne le annyira, mint egy könnyed fikció. Azonban, ahogy érettebbé válok,   egyre többször kapok kedvet komolyabb hangvételű regényekhez. Nem véletlen, hogy mintegy jelképesen a 19. születésnapomon olvastam Tara Westover történetét. (Ez azért is volt remek ötlet, mert ettől felnőttebbnek éreztem magam, mert egyébként nem igazán fogtam még fel, hogy majdnem 20 éves vagyok…) Ez a könyv nem tartozik a legnépszerűbb közönségsikerek közé, én is véletlenül bukkantam rá egy könyvesboltos kalandozásom alkalmával, ezért is döntöttem úgy, hogy írok róla nektek. Szerintem mindenképpen megérdemli, hogy nagyobb ismertségre tegyen szert, mert tele van értékes gondolatokkal, rám igazán inspirálóan hatott. Tara Westover – aki e könyv szerzője egyben – elmeséli gyermekkorát és felnőtté válásának folyamatát, ami messze nem volt

  Egészen viccesen indult a kapcsolatom ezzel a könyvvel, mégpedig azért, mert nagyon sokáig tulajdonképpen nem is tudtam, mit olvasok. Ezt rögtön elmagyarázom. Az elveimmel homlokegyenest ellentétesen cselekedtem, amikor megvettem Marissa Meyer regényét (az írónőt állandóan összekeverem az Alkonyat szerzőjével Stephenie Meyerrel, amit a Caravalt író Stephanie Garber neve még inkább összezavart). Bookstagramon rengeteg képen szerepelt a borítója, ami nagyon megtetszett nekem, és igen, elkövettem azt, hogy a kinézete miatt rendeltem meg. Tudom, ez felszínes, mert sosem ítélünk borító alapján, ezúttal mégis elcsábultam. Az alapján döntöttem, hogy jól néz ki, vöröspöttyös, romantikus fantasy, mi baj lehet? És valóban, semmi bajom nem származott az elolvasásából, sőt! A Heartless, magyar címén Szívtelen, Lewis Carroll nagy népszerűségnek örvendő regényének egyfajta előzménytörténete, az Alice Csodaországban című mesének kibővítése, young adult formában. Nem hiába szerepel az első oldalon

  Mindig nehezen kezdek hozzá igaz történeten alapuló, megrázó könyvekhez, a második világháborús holokauszt pedig azok közé a témákhoz tartozik, amik szörnyen felzaklatnak. Ennek ellenére szükségét érzem, hogy tudjak a történtekről és tájékozott legyek, mert ez a borzalom igenis a történelmünk része, és én nem akarom homokba dugni a fejem. Sokat hallottam már Anne Frank naplójáról, sejtettem, hogy egyszer én is átküzdöm magam rajta, mert nagyon kíváncsi voltam, hogyan érzett a fiatal lány a háborúval kapcsolatban. Egészen újszerű szemszögből olvashatunk az 1940-es feszült évekről, miközben megismerkedünk magával a szerzővel, aki próbál reményteljes maradni, még akkor is, ha helyzetük kilátástalan. De mielőtt magáról a könyvről beszélnénk, fontosnak tartom, hogy megismerkedjünk Anne életével. Családja német származású, akik Hitler hatalomra kerülésekor a szomszédos Hollandiába menekültek a biztonság reményében, hiszen zsidó származásuk egyet jelentett a biztos végzettel. A világháború

  Sarah J. Maas népszerű könyvsorozata örökké úgy fog az emlékezetemben élni, mint a történet, amivel átléptem 2021-be. A 2020-as évem utolsó kötetei és az idei év első könyve is a sorozat részeiből állt. December 31-én egész nap a befejezést olvastam, és a szemem annyira elfáradt az egész napos igénybevételtől, hogy nem is tudtam ébren maradni éjfélig. Szóval ez a sorozat tehet arról, hogy átaludtam az az újévi koccintást, de őszintén szólva én ezt egy cseppet sem bántam. Na de mitől olyan felkapott ez a sorozat, és miért érdemes elolvasni? 1. Fantázia Sarah J. Maas egy olyan világot épített fel, ami teljesen újszerű és egyedi. Az első rész olvasása közben kissé hiányoltam az univerzum és annak történelmének részletesebb bemutatását, emiatt homályosnak éreztem több részletet is, de mivel egy nyolc (!) részes sorozatról van szó, a szerzőnek bőven volt ideje és tere ezt pótolni. Szerencsére ez meg is történt, és valami eszméletlen, hogy mit épített fel az írónő. Egy nem létező vil

  Szerintem én már mindenféle műfajú könyvet olvastam, de tényleg… Egészen különös, hogy ennyiféle stílus bevált nekem, semmitől sem zárkózom el, és minden kategóriából tudnék pár kedvencet választani. Arra gondoltam, hogy leírom nektek külön bejegyzésekben, hogy mik a legkiemelkedőbb könyvek számomra a legnépszerűbb műfajok közül. Ennek a bejegyzéssorozatnak ez az első része, ami a fantasy-val foglalkozik. Kétségtelenül a fantasy számít a fiatalabb korosztály legkedveltebb műfajának, ami nem véletlen, hiszen ki ne akarna mesebeli világokban elmerülni, sárkányokon lovagolni vagy mágiával megküzdeni? Az ilyen történetek engem nagyon könnyen beszippantanak, mert olvasás közben mintha elhagynám a való világot – ami lássuk be, kiábrándító tud lenni -, és egészen hihetetlen kalandokba csöppenhetek. Na de melyek is a kedvenc fantasy regényeim, sorozataim? 1. J. K. Rowling: Harry Potter Tudom, tudom, már megint a Harry Potter. Ez a könyvsorozat valahogy állandóan megjelenik a bejegyzéseim

 Stephanie Garber: Finale Szerintem minden könyvmoly ismeri azt a csodás érzést, amikor elkölthetjük a karácsonyra kapott könyvutalványainkat, és hozzájuthatunk régóta vágyott könyveinkhez. Az idei év sem volt ez alól kivétel, én a nagyszüleim jóvoltából beszerezhettem a Caraval trilógia befejező részét, a csodálatos borítójú Finale-t! Ha ismeritek a sorozatot, tudjátok, hogy ez egy igazi romantikus fantasy, tele varázslattal és káprázattal. Tartsatok velem ebben a bejegyzésben, amiben kifejtem véleményemet e befejezésről, de ne aggódjatok, semmit nem fogok elárulni, ami a cselekménnyel kapcsolatos! Bizton állíthatom, hogy ez a kedvencem a sorozat könyvei közül. A korábbi részek nem tettek rám ilyen mély benyomást, a második egy kicsit csalódást is okozott, emiatt kicsit félve kezdtem el a harmadik részt. Szerencsére sokkal jobban élveztem, mint vártam. Ha nem találkoztatok még Stephanie Garber történetével, röviden összefoglalom, hogy miről is szól ez a fantasy. Scarlett és Tella,

Egy olyan témával készültem ma nektek, ami régóta foglalkoztat engem. Többször is belefutottam már abba a kérdésbe, hogy inkább sorozatokat vagy egyrészes könyveket olvasok szívesebben. Miért jók a többkötetes történetek, vagy éppen mi a hátrányuk? Tartsatok velem, és talán a cikk végére ti is meg tudjátok majd válaszolni a fenti kérdést. Sokan mondták már, hogy nem szeretnek annyira hosszú sorozatokba belekezdeni, mert nincs elég türelmük hozzá, elvesztik érdeklődésüket, illetve megunják az egészet. Ennek szerintem az lehet az oka, hogy még nem olvastak igazán jó sorozatot! Azok a történetek, amik akár 6-7 részből állnak, elsőre valóban ijesztőnek tűnhetnek, viszont ahelyett, hogy némi félelemmel és fenntartásokkal viszonyulunk hozzájuk, próbáljuk átélni azt az izgalmat, amit az okoz, hogy valami különleges részévé válhatunk. Miért éri meg sorozatokat olvasni? Általában a többrészes történetek világa, a szereplők háttértörténete jobban össze van rakva és szerteágazóbb, mint egy eg

  Én kitartok amellett az elv mellett, miszerint nem a borító alapján választok könyvet, mert nem a külső számít, hanem a tartalom alapján kell megítélnünk egy-egy művet. Igen, ez a gondolat nagyon szép, és egyébként az emberekre is tökéletesen illik, de be kell látnunk, hogy erőteljesen megnöveli a vásárlási hajlandóságot egy igényes és ötletes borító. Velem is előfordult már, hogy hamarabb felkeltették a figyelmemet azok a könyvek, amik szépek is, hiszen szívesebben tudnám a könyvespolcomon azt a kötetet, ami kifejezetten tetszik is. Ennek ellenére könyvvásárláskor továbbra sem a külső határozza meg a választásomat, elsősorban aszerint döntök, hogy mennyire tartom érdekesnek a fülszöveget, milyen véleményeket hallottam róla. Az évek során rengeteg könyvet halmoztam fel, a gyűjteményem folyamatosan bővül, még akkor is, ha már annyira tele vannak a polcaim, hogy a padlón is könyvek sorakoznak. 2020-ban sem volt ez másképp, az új szerzeményeim között pedig számos csodaszép kötet is sz