Gubbooks

        Harper Lee regényét évek óta terveztem elolvasni, de valahogy mindig közbejött valami, mást választottam helyette, így miután megvettem nagyjából egy évig csak porosodott a polcomon. Ha tudtam volna, milyen nagyszerű könyvet halogatok egyfolytában, biztosan hamarabb sorra került volna… Hála az éppen zajló Nagy Könyves Beavatás versenynek, végre elég motivációt kapartam össze az elkezdéséhez, a  Ne bántsátok a feketerigót!  pedig fel is került a kedvenc könyveim listájára.     A regény elbeszélője a Fürkésznek becézett Jean Louise Finch, aki Alabama államban él apjával, Atticussal, és bátyjával, Jemmel. Az 1960-as évek Amerikájában az egyik legszembetűnőbb probléma a társadalmi feszültség. A 1 0 évnél is fiatalabb Jean pontosan látja, mennyire nagy a megkülönböztetés a szegény és tehetős emberek között, de ami még ennél is súlyosabb diszkriminációval jár, az a fekete bőrszín. Ha valaki megkérdezné tőlem, miről szól a Ne bántsátok a feketerigót! , azt mondanám, hogy a rasszizmus

A Miért kezdd el már ma a saját bullet journal naplód? első és második része minden idők legnézettebb írásai a blogom másfél éves történetében. A nagy érdeklődésre tekintettel és az olvasók kérésére döntöttem úgy, hogy folytatom a rovatot. Köszönöm a sok támogatást és a kedves szavakat! :) Ma arról fogok nektek mesélni, hogy pontosan hogyan néz ki nálam a naplózás folyamata. Sokan meglehetősen bizonytalanok azt követően is, hogy belevetik magukat a bujo módszer rejtelmeibe. Nem elég elszánni magad és megvenni a füzetet, ki is kell tartani mellette. A hosszú távú kielégítő eredmény a rendszeresség függvénye. Az a célom, hogy felnyissam a kételkedők szemét a naplóvezetés pozitívumaira és könnyedségére. Meglátjátok, nem is olyan nehéz. Vágjunk is bele! Én általában fél évre előre tervezem meg az oldalaimat. Ez a havi és heti tervezőket, valamint az olvasás és költségvetésem követését szolgáló lapokat jelenti. Ezt a rutint az egyetem miatt alakítottam így ki, mivel szorgalmi idősz

  Veletek is gyakran előfordul, hogy van egy könyv, amit nagyon el szeretnétek olvasni, de valami mindig közbejön? A halálsoron című Stephen King regénnyel pont így jártam. Egy éve csak porosodott a polcomon, pedig időtlen idők óta bele akartam vetni magam a remekműbe. Szégyellem magam, hogy ilyen sokáig halogattam, de egy dolgot bizton állíthatok: megérte várni rá. Paul Edgecombe a Could Mountan fegyház E blokkjának vezető rendőre. Itt őrzik a villamosszék általi halálra ítélt bűnözőket. Paulnak pályafutása során számos szörnyű alakkal volt dolga. Erőszaktevők, rablók, gyilkosok töltötték itt életük utolsó heteit, Paul pedig mindnyájukat végigkísérte a villamosszékhez vezető folyosón, amit munkatársaival csak halálsorként emlegettek. 1932-ben azonban minden megváltozott egy bizonyos John Coffey érkezésével – akinek a neve ugyanúgy hangzik, mint az ital, csak máshogy írják. Egy ikerpár meggyalázása és meggyilkolása szárad a lelkén, amiért mind a bíró, mind a polgárok szerint halált

Őszinte leszek, ez a könyv kizárólag a borítója és a csodálatos élfestés miatt keltette fel a figyelmemet. A 21. század Kiadó jóvoltából pedig a könyvesboltban való nyálcsorgatás helyett a saját polcomon tudhatom, és korlátlanul gyönyörködhetek benne. Anélkül vágtam bele az olvasásba, hogy elolvastam volna a fülszöveget – tudom, nem szép dolog külső alapján ítélkezni, de mégis melyik könyvgyűjtő tudna ellenállni ennek a káprázatos kötetnek?? Szerencsére a Csendélet kívül-belül gyönyörű, örömmel jelentem be, hogy új kedvencet avattam. A történet 1944 és 1979 között játszódik, az első világháború végétől számított 35 év eseményeit dolgozza fel. Nem lehetséges abszolút főszereplőt választani, de a legközpontibb karakternek Ulysesst és Evelynt mondanám. Velük kezdődik és velük is fejeződik be a regény, szép keretes szerkezetet alkotva. Az angol származású Ulysess Olaszországban végzi katonai szolgálatát a nagy háború évei alatt. A romok és a nyomor közepette összefut az idős Evelynnel, a

  A Papírpalota a 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozatának egyik legfrissebb darabja. Megjelenése óta a legkelendőbb kötetek listáján is előkelő helyet foglal el, az eddigi molyos értékeléseket alapul véve, kiváló könyvről beszélünk. A kiadónak hála magam is megismerkedhettem a történettel, lássuk, rám milyen benyomást tett Miranda Cowley Heller írása. A regény főszereplője Elle, aki ötvenéves korára boldog házasságban él, ráadásul három elbűvölő gyermek édesanyja. Első ránézésre egy mintacsalád és mintanő képe tárul elénk, Elle azonban korántsem hibátlan. Fiatal éveinek zűrössége és gyermekkorának traumái mélyen megsebezték őt, a múlt elviselhetetlen nyomást gyakorol rá. Furcsa szerelmi háromszög, önmarcangolás, kimondatlan vallomások és súlyos titkok nyomják Elle lelkét. E feszültség a csak Papírpalotaként emlegetett nyári üdülőjükben töltött hetek alatt kerül felszínre. A nő komoly választás előtt áll, a szívére vagy az eszére hallgasson? „Az elengedés azt jelenti, hogy mindent

  Ishigurotól eddig csak a Napok romjait olvastam, ami jobban tetszett, mint vártam. El is határoztam, hogy az eddig megjelent összes regényét meg szeretném ismerni, a Ne engedj el… után pedig csak még lelkesebb lettem. A világszerte elismert alkotást a Times magazin felvette a száz legjobb angol nyelvű regény listájára, ezen kívül számos díjjal jutalmazták. Ebben a bejegyzésben ti is megtudhatjátok, minek köszönheti elsöprő sikerét. A szerző egy alternatív társadalmi rendszert vázol fel könyvében, melynek kulcsfontosságú elemeit képezik az olyan gyermekek, mint az elbeszélő Kathy is. A harmincas éveit taposó nő visszaemlékezik múltjára és különös gyermekkorára, amit egy távoli bentlakásos iskolához hasonló intézmény falain belül töltött. Ő és társai nem hétköznapi gyermekek, mesterségesen hozták őket létre, hogy évekkel később orvosi célokra használhassák fel egészséges szerveiket. A fiatalok mindvégig tisztában vannak különlegességükkel, pontosan tudják, hogy nem normális körülmé