Bábel, ​avagy az erőszak szükségszerűsége

 

Mivel hamarosan megjelenik magyarul R. F. Kuang nagy sikerű könyve, a Bábel, úgy döntöttem, mesélek róla nektek egy kicsit. Én eredeti nyelven, angolul olvastam, és vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban.

Főszereplőnk, Robin egy távol-keleti településből származik, szegény családból. A járvány sújtotta térség szinte élhetetlenné válik, az immár elárvult fiú egyetlen reménye a gyors halál. Egy váratlan idegen azonban kimenti őt a nyomorból, felfigyelve a benne rejlő tehetségre. A brit úriember Oxfordban tanít és kutat, méghozzá az egyetem fordító intézetében, amit frappánsan Bábelnek neveztek el. Magához veszi Robint, elkezdi kitaníttatni. A fiú jártassá válik a holt nyelvekben, útja a Bábelbe gyakorlatilag ki van kövezve. Ami igazán különlegessé teszi, az a keleti nyelvek beható, anyanyelvi szintű ismerete, ugyanis az intézet nem igazán bővelkedik az angol gyarmatokról származó tudósokkal. A Bábelben nem csak fordításokkal és nyelvi kutatásokkal foglalkoznak, hanem egy mágikus tevékenységgel is, amelyet a szerző „silver-working” néven emleget, magyarul ezüst megmunkálásra tudnám találóan lefordítani. Egy szó és annak valamely idegen nyelvi párja bámulatos képességekkel ruházhatja fel az ezüstöt, de csak ha megfelelően alkalmazzák. Robin kisvártatva ráébred, hogy a Bábel nem csupa varázslat és tudás, módszerei és a világhoz való etikus hozzáállása ugyanis megkérdőjelezhető. Ekkor Robinnak döntenie kell: választhatja az élete értelmet adó örök tanulást és a fényűző életet, vagy kiállhat az igazságért.

A cselekmény nagyon lassú folyású, a könyv első 100 oldala elég nehezen csúszott, amikor azonban Robin Oxfordba került, kezdtek érdekessé válni a dolgok. A dark academy és a fantasy műfaj vegyítése, egy sötét, homályos és kissé hátborzongató atmoszférát teremtett – teljesen őszi hangulatba hozva engem. Nagyon élvezetes volt elveszni benne, de amikor az újdonság varázsa megszűnt, a könyv utolsó 1/3-a nehezen tartotta fenn az érdeklődésemet. Feleslegesen terjengős leírások tarkították, és többször is azt éreztem, hogy a karakterek ismétlik önmagukat. Ezen problémák miatt végül 3,5 csillagot adtam rá az 5-ből, de a nagy hype elég szigorú voltam.

A karakterek egyébként zseniálisak. Robin és három évfolyamtársa olyan váratlan problémákkal küszködik, ami napjainkban is aktuális, hiába játszódik a könyv a 19. század közepén. Valóságos morális útvesztő, remek választás egy közös olvasásra, bőven rejt magában kibeszélnivaló témákat.

Azt gondolom, nem csak azért haladtam lassan vele, mert nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, hanem azért is, mert nem valami egyszerű idegen nyelven olvasni. Sok olyan kifejezés van benne, amit nem ismertem, rengeteg nem hétköznapi nyelvtani szerkezet, ha valaki eredeti nyelven olvasná, készüljön fel egy kis kihívásra (ezt úgy mondom, hogy én a napi szintű munkámat angolul végzem és van egy felsőfokú nyelvvizsgám). Még szerencse, hogy az Agave Kiadó elhozza a magyar olvasóközönségnek a fordítást!

Vitathatatlanul különleges olvasmány, ehhez hasonlót sosem vettem még a kezembe. A hibái ellenére is nagyon örülök, hogy elolvastam, mély benyomást tett rám, sokáig rágódni fogok még rajta.