Gubbooks

Merem állítani, hogy életem legegzotikusabb könyvélménye van mögöttem.  A nappá vált lány egy 14. századi Kínában játszódó történelmi fantasy erős kulturális elemekkel. Ha kíváncsi vagy a véleményemre, olvass tovább! A 14. század közepén Kína a mongolok uralma alatt működik. A szörnyű hadjáratok rengeteg áldozattal jártak, a népesség pedig szenved a járványoktól és a nagy szárazságtól. Főszereplőnk egy mélyszegénységben élő családból származó lány, aki már kisgyerekkorában saját bőrén tapasztalta meg az éhezést és az erőszakot. Apjával és bátyjával él együtt egy apró faluban, ahol szinte ő maradt az egyetlen életben lévő lány. Amikor fosztogatók támadják meg a települést, a lány szemtanúja lesz apja és testvére halálának, de ahelyett, hogy ez az élmény megbénítaná őt, erőt ad neki. Eltökéli, hogy ő nem lesz az enyészeté. Felveszi testvére nevét, hogy Csu Csungpaként felemelkedjen és beteljesítse nagyszerű sorsát, még akkor is, ha ez olyan áldozatokkal jár, mint saját nőiségének m

  Őszintén szólva elég válogatós vagyok, ha thriller vagy krimi kerül a kezembe, ugyanis számtalanszor éreztem már úgy, hogy ez a műfaj már nem tud újat mutatni. De mivel nagy rajongója vagyok a hátborzongató történeteknek, mindig adok egy újabb esélyt, Samantha Downing könyve pedig rácáfolt kezdeti bizonytalanságomra. A Belmont egy híres és tiszteletreméltó magániskola , ahová a környék legvagyonosabb családjainak gyerekei járnak. Első látásra azt hinnénk, hogy ez kiemeli az intézményt az átlagos középiskolák közül, de azon kívül, hogy a tantermek felszereltsége és az éttermek színvonalával felérő menza túlszárnyalja az állami iskolákat, semmiben sem különbözik. A diákok közötti élcelődés, a pletykák és a bulik itt is hétköznapinak számítanak, mindenki tudja, ki a leghírhedtebb tanár, és az oktatóknak is vannak kedvenc vagy éppen legkevésbé kedvelt diákjaik. Teddy régóta tanít irodalmat a Belmontban, és nem csak a diákok tekintik őt a legnehezebb természetű tanárnak, hanem a kollég

  A Bánat és öröm a 21. század Kiadó egyik legfrissebb KULT könyve, ezért is bátorkodtam nulla előismeret mellett belevágni az olvasásba. A KULT sorozat általam eddig olvasott darabjai kivétel nélkül nagyot ütöttek, a kortárs szépirodalom legjava kerülhet be a kiadó válogatásába. Szerencsére a Bánat és Öröm sem okozott csalódást. Martha először 17 éves korában kezd el szorongani, holott gyermekkorában egészen addig sosem volt erre hajlamos. Az egyszerű szorongás rövidesen súlyos depresszióvá fajul, ami onnantól kezdve megkeseríti életét. Martha egy fiktív szindróma áldozata, amit csak a negyvenes éveihez közeledve diagnosztizálnak nála, de a nő úgy érzi, hogy most már késő mindent helyrehozni. Túl sok lehetőség úszott el mellette, túl sok hozzá közel álló embert bántott meg és taszított el. Vajon képes lesz túllendülni a 20 éven át tartó betegségének romjain és újra felépíteni önmagát? „– […] Egyszer mindennek vége, és mindig a nők maradnak talpon, úgyhogy ilyenkor nincs más, mi

Iona Iverson öt szabálya ingázóknak: 1. Az ingázáshoz kell egy munkahely, ahová bejársz! 2. Eszedbe se jusson utazás közben beszélgetést kezdeményezni! 3. A vonaton TILOS meleg ételt enni! 4. Soha ne add át a helyed, amit egyszer már elfoglaltál! Kivéve: ·      ha az illető várandós; ·      ha idősebb vagy beteg személy kér erre; ·      ha erre mag Iona kér. 5. Mindig minden eshetőségre légy felkészülve! De mi történik, ha egy sor véletlennek köszönhetően mégis megszegjük ezeket a szabályokat? Clare Pooley első könyve, az Őszinte szavak nagy sikert aratott nálam, ezért egyből tudtam, hogy a szerzőnő második magyarul megjelent kötetét is el kell olvasnom. Bár nem rajongok a borítóért, utólag elmondhatom, hogy egyáltalán nem egy klisés, rózsaszín szerelmes történetet rejt, mint azt sejteti. Szerencsére a hatásos fülszöveg és a Clare Pooley stílusa iránti rajongásom felülmúlta a kezdeti bizonytalanságomat. Csodás könyvélmény áll mögöttem, amit ha rám hallgattok, ti sem hagytok

  A Bridgerton család volt az első kosztümös romantikus olvasmányélményem, és már az első rész olvasásakor lenyűgözött a műfaj. A Davenport családtól is hasonlóra számítottam, egy kellemes szerelmes történetre vágytam némi humorral, de így utólag állíthatom, hogy még jobban is tetszett, mint a Bridgerton család ! A Davenport család Chicago-ban él, Mr. Davenport sikeres vállalkozása emelte ki őket a néger rabszolgasorsból a fényűző elit köreibe. Mr. és Mrs. Davenport mindig is arra vágytak, hogy gyermekeik egy jobb világban nőhessenek fel, ezért megtettek mindent, hogy John-t, Helen-t és Olivia-t távol tartsák a színesbőrűek felé irányuló erőszakos viselkedéstől. A három gyermek felnőni látszik, és mindent megtesznek azért, hogy méltók legyenek szüleik nevére, de egy valamire ők sem készíthetik fel őket: a szerelem érzésének megtapasztalására. Nem csak ők hárman szembesülnek az élet nagy dolgainak nehézségeivel. A családnak szobalányként dolgozó Amy-Rose és a közelben elő Ruby is ha

  Lehet, velem van a baj, de amint megláttam ezt a cseppet sem mindennapi borítót, arra gondoltam, hogy nekem ez kell! Úgy tűnik, vonzanak a bizarr dolgok, de ez tulajdonképpen annyira nem is váratlan, tekintve, hogy a saját agyam is produkál nem hétköznapi gondolatokat. Ez a kötet (hála az égnek) ráébresztett arra, hogy nem vagyok egyedül a képtelen aggodalmaimmal, miközben annyit nevettem, mint könyvön még soha. Benedek Ágota egy teljes átlagos nő, kivéve, hogy az agya valószínűleg ezerszer gyorsabban pörög, mint a normális embereké. Édesanyám ezt az állapotot általában úgy jellemzi, hogy mindent túlkombinálok, és rájöttem, hogy ez tökéletesen leírja, mi játszódik le egy szorongó típusú emberben. Elsősorban azért szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, mert felkeltette az érdeklődésemet a Szorongásnapló alcím - meg hát ki ne lenne kíváncsi, mit rejt egy Xanax-os doboznak álcázott regény. “(Tipp: Ha nem tudsz kikapcsolni egy szorongást, csak helyezd el távolabb az idővonalon.)”

  Szerintem minden könyvmoly tudna felsorolni olyan könyveket, amik különös helyet foglalnak el a szívükben, és mégsem a közönségkedvenc kategóriába tartoznak. Jómagam is találkoztam már méltatlanul mellőzött nagyszerű regényekkel, ezért is határoztam el, hogy a mai bejegyzést a fel nem kapott kedvenceimnek szánom! 1. Adriana Trigiani: A cipész felesége A cipész felesége rávilágít az élet igazságtalanságaira, de a hétköznapok felhőtlen örömeire is. Igazi szépirodalmi mű, Adriana Trigiani finom stílusával és precíz leírásaival egy roppant megindító történelmi-romantikus történetet vetett papírra. Elképesztő érzelmi hatással volt rám, olvasás közben egyszerre éreztem magam határtalanul boldognak és összetörtnek, sokszor nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Szerintem éppen az ilyen átütő könyvek ébresztik rá az olvasót az emberi lét csodáira és sokszínűségére, ebben a regényben pedig minden megvan, ami egy tanulságos és elvarázsoló utazáshoz kell. 2. Patrick Ness: Kés a

  Jane Austen könyvei mindig levesznek a lábamról, hála az írónő egyedi humorának, az érdekfeszítő párbeszédeknek és a leírások szépirodalmi igényességének. Az Emma már régóta csücsül a várólistámon, és hála a Menő Könyveknek végre sort keríthettem az elolvasására. Emma Woodhouse rendkívül különleges nő. Jómódú családból származik, ami nemcsak a külsején, hanem a modorában és éles eszén is meglátszik. Gyerekkorában páratlan neveltetésben részesült, szerető környezetben nőtt fel, ezért igazán hűséges otthonához, különösen a sokat betegeskedő édesapja miatt. A lány eldöntötte, hogy egész életét apja ápolásának szenteli, még akkor is, ha ez olyan áldozatokkal jár, mint például a házasságról való lemondás. Beéri hát azzal, hogy kerítőnőt játszva másokat segít hozzá a szerelem élményének megtapasztalásához. De vajon mi történne, ha Emma olyan férfiba botlana, aki még az ő szívét is megdobogtatja? "Semmi jó nem ér fel a szív gyengédségével – mondta magának később. – Semmi nem fogható