Így olvastam 2022-ben

Nem szoktam konkrét olvasási célokat kitűzni, mert nem szeretném, hogy a maximalizmusom és a teljesítmény kényszerem megfossza a hobbimat az élvezettől, ennek ellenére minden évben lebeg egy szám a szemem előtt, ami nem más, mint a 100-as. 2021-ben sikerült 100-nál is több könyvet elolvasnom, 2022-ben azonban nem tudtam elérni ezt a mennyiséget. Tekintve, hogy milyen mozgalmas évem volt, ez egyáltalán nem meglepő. A körülményekhez képest így is roppant elégedett vagyok, ugyanis 93 könyvvel és 32.386 oldallal zártam az évet.

A következőben megmutatom a havi kedvenceimet, amelyek közül az év könyvét is kiválasztottam!

Január – Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Újraolvasva is elképesztő ereje van ennek a könyvnek. Charlie sorstörténete kissé bizarr és valószínűtlen, de éppen ez ragadja meg annyira az olvasó figyelmét. Vajon jó ötlet beleavatkozni az emberi természetbe? Honnan tudhatja bárki, hogy az “okosak” jobb életet élnek, mint a “buták”? Charlie belső kalandja elképesztő. A könyv során az érzelmek széles skáláját átéli: boldogságot, szerelmet, büszkeséget, haragot, magányt és csalódottságot. Bátorsága példaértékű, kitartása és jó szíve intelligenciájától függetlenül teszi őt értékes emberré.

Február – Gárdonyi Géza: Ida regénye

Nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog Gárdonyi regénye, mert korábban csak az Egri csillagokat olvastam tőle, ami annyira nem nyűgözött le, de ez lehet, hogy a kötelező olvasmány jellegéből adódott. Az egyik legbájosabb romantikus történet, amit valaha a kezembe vettem, ráébresztett a szerelem örök érvényű voltára, amely mindig is jelen volt, és mindig is jelen lesz életünkben. Az alaptörténet kreatív, ötletes és humoros, a Bridgerton család első részét idézte fel bennem.

Március – Guillaume Musso: Ott leszel?

A szerző zsenialitása mindig is lenyűgözött. Történetmesélése alapos, megfontolt, imádom, hogy finom humorral oldja a feszültséget, amire ezúttal is nagy szükség volt, mert az Ott leszel? kivételesen érzelmes és drámai. Nagy szerepet kap benne a szerelem és a barátság létfontosságú jelenléte egy ember életében, a főszereplőn keresztül pedig megtapasztalhatjuk, milyen érzés olyan döntéshelyzetekbe keveredni, amelyeken saját boldogságunk áll vagy bukik, a tökéletes megoldás pedig nem létezik.

Április – Szabó Magda: Abigél

Nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog az Abigél, miután olvastam már Szabó Magda tollából. A szerző korábbi művei nem voltam rám olyan nagy hatással, Vitay Georgina története azonban annál inkább! A kis pesti lány intézetbe kerülése a második világháború háború kellős közepén egy remek alapsztori, Szabó Magda pedig kihozta belőle a maximumot. A háborús körülmények adta komor hangulatot ellensúlyozták a diákélet mulatságos epizódjai, a lányok bajtársiassága és az osztály tagjait összekapcsoló testvériség. Csodás élmény volt!

Május – Guillaume Musso: A brooklyni lány

Már azt hittem, mindent láttam Musso-ból, aztán jött A brooklyni lány. Ezúttal hiányzott a szokásos misztikus szál, és a gyakran középpontba kerülő romantika se kapott nagy szerepet. Bár utóbbi a karakterek motivációit nagyban meghatározta, ez a könyv ízig-vérig krimi. Bravúros nyomozás, gyilkossági ügyek, emberrablás, politikai intrikák… A tökéletes recept egy fordulatos regényhez. Musso precíz történetmesélése lehengerlő, nem is beszélve a totálisan váratlan végkifejletről, amin tátva maradt a szám. Tiszta szívből ajánlom, de készüljetek fel egy ridegebb, a világ és az emberek sötét oldalát mutató olvasmányra, ami nem kíméli sem az idegrendszert, sem az érzelmeket.

Június – Sally Rooney: Normális emberek

Nem mindennapi történet két nem mindennapi ember se veled-se nélküled viszonyáról. Mi a barátság, mi a szerelem, mit jelent felnőni és legfőképp mi az, hogy normálisnak lenni? “Nem tudom, miért nem lehetek olyan, mint a normális emberek.” A hétköznapi problémák és a nem hétköznapi helyzetek érdekfeszítő cselekményt eredményeztek, amelyet elsősorban a két főszereplő feszült és bonyolult kapcsolati dinamikája alakít. A szerző stílusát és elbeszélésmódját nem olyan könnyű megszokni. A párbeszédekhez nem használ kötőjeleket, a humora furcsa, a szituációk olykor morbidak, de szerintem éppen ezek teszik különlegessé az olvasási folyamatot. Merjetek belevágni!

Július – Donna Freitas: Rose Napolitano kilenc élete

Donna Freitas könyvében a címszereplő kilencféle sorsát ismerhetjük meg. A különböző életek közös pontjaként jelenik meg az anyaság, a szülőkhöz való kötődés, a megcsalás, a házasság nehézségei és a barátság meghatározó szerepe. Roppant elgondolkodtató a regény, hála a változatos szituációknak, amik rávilágítanak a jövő kiszámíthatatlanságára. Ez egyszerre töltött el izgalommal és némi aggodalommal, de feltöltődve és reménnyel telve érkeztem az utolsó oldalakhoz. A fejezetek megszerkesztése kicsit kaotikus, Rose különböző életeinek történései nehezen követhetők, szívesebben olvastam volna életek szerint tagolva.

Augusztus – Jennifer L. Armentrout: Vérből és hamuból

Különleges fantasy kötet, ami abszolút a Trónok harca szériát idézte fel bennem. Nagyon tetszett a szerző által felépített világ, és bár feltűnően hasonlított Sarah J. Maas stílusához, mégis sikerült újat alkotnia. A főszereplő alakja nagyon közel került a szívemhez, a 18 éves Poppy ugyanis nem egy átlagos tinédzser életét éli. Kiválasztottként büszkének kéne lennie magára, de a királyságban kitüntetett szerepe sokkal inkább börtönbe zárja. Új testőrének felbukkanása az utolsó csepp a pohárban. Miután megismerkedik Hawke-kal, nem tudja tovább kordában tartani valódi személyiséget, és a királyság valósággal lángba borul…

Szeptember – Sophie Villard: Madame ​Exupéry és az égbolt csillagai

Több okból is nagyon kíváncsi voltam az Antoine de Saint-Exupéry feleségéről szóló kötetre. Az utóbbi időben igazán megkedveltem a regényes formában feldolgozott életrajzi írásokat, ráadásul A kis herceg elragadó meséje a valaha volt kedvenc könyveim közé tartozik. A Madame Exupéry és az égbolt csillagai nem okozott csalódást, csodás élményt tudhatok magam mögött. Érzékeny hangvétele mélyen megérintett érzelmileg, és bár viszonylag sok szomorú részlet van benne, mégis derűs nyomot hagyott bennem. A szereplők által képviselt életszemlélet és a mondanivaló kivételesen szép, a romantikusabb alkatoknak csak ajánlani tudom!

Október – Böszörményi Gyula: A hullaházi skandalum

Bár A Barnum-rejtély annyira nem nyűgözött le, A hullaházi skandalum megvett magának! Rém izgalmasnak találtam a történetet, a krimi szállal nagyon elégedett voltam, az egyedi Böszörményi-stílus pedig tovább fokozta az élményt. Az Ambrózy-sorozatban leginkább a történelmi hitelesség nyűgöz le, a precizitás és az alapos munka ezúttal sem maradt el. Hiányozni fog a könyvsorozat, már most azon gondolkozom, mikor tartsak újraolvasást. :)

November – Gabrielle Zevin: Világépítők

Nem fűztem nagy reményeket a könyvhöz, a fülszöveg alapján egy kissé klisés romantikus történetre számítottam, ami könnyed szórakozást nyújt majd, de nem hagy majd bennem mély nyomot. El nem tudom mondani, mennyire hatalmasat tévedtem, és nagyon örülök, hogy a kezdeti benyomásom nem tántorított el az olvasástól. Egy megindító és inspiráló élményben volt részem, amely sokáig elkísér majd az utamon. A történet alapvetően a videojátékok világáról szól, de valójában sokkal mélyebb gondolatok húzódnak meg a sorok mögött az életről, családról, barátságról, és legfőképpen önmagunk felfedezéséről.

December – Colleen Hoover: All your perfects

Mindig is tudtam, hogy Colleen Hoover nagyszerű írónő, de ez a könyv végképp meggyőzött zsenialitásáról. Rég olvastam ilyen szép és megható romantikus történetet, Quinn és Graham nagyon a szívemhez nőttek, együtt izgultam végig velük minden oldalt. A cselekmény kiszámíthatatlan, tele van meglepetésekkel és érzelmekkel, amik teljesen a maguk alá gyűrtek.

A havi kedvencek alapján az év legkiemelkedőbb könyve címet a Rose Napolitano kilenc élete nyerte el! * taps és ujjongás *

Így olvastam tehát 2022-ben, mindenkinek könyvekkel teli szép új évet kívánok, és remélem, hogy 2023-ban is olvastok velem tovább!