Edith Eva Eger beszámolója a traumákkal való megküzdésről
Félve fogtam bele az olvasásba, nem tudtam, mire számítsak, mert mind a holokauszt témája, mind a pszichológia műfaja távol áll tőlem. Ennek elsősorban az az oka, hogy a nehéz és nyomasztó kérdésekkel foglalkozó könyvek nagyon erős hatással vannak az empátiámra, könnyen megviselnek. De talán pont lelkem felpáncélozása vett rá, hogy belevágjak Edith Eva Eger könyvébe. Az Amerikában praktizáló pszichológus írása olyan, akár egy terápia. Miközben elmeséli rabságának történetét és megmenekülését Auschwitz haláltáborából, egy teljesen új nézőpontból közelíti meg a holokauszt eseményét. Mondanivalóját a megbocsátás, saját magunk elfogadása és traumáink leküzdése köré szervezi, amit saját sorstörténetével és páciensei harcaival egészít ki. Reményt ad az olvasónak. Ebben a bejegyzésben összeszedtem számotokra a könyv kulcsgondolatait. 1. Nagy hiba megragadni a múltban. Ha hagyjuk, hogy életünk előző fejezetei határozzanak meg minket ahelyett, hogy előrefelé haladnánk, csak körbe-körb...