Miért érdemes Örkényt olvasni?

 

        Örkény István a kedvenc íróim egyike, ezért úgy döntöttem, hogy egy külön blogbejegyzést szentelek annak, hogy feltárjam előttetek életének, munkásságának részleteit, belecsempészve számomra kedves idézeteket, történeteket, amik közelebb hozzák az írót az olvasóhoz.

Mielőtt még személyes véleményt fogalmaznék meg az íróról, és kitérnék a műveire, elengedhetetlen, hogy megismerjük alkotónk életét, amely olyan mozgalmas, fordulatokkal teli, mintha egy regényt olvasnánk.

1912-ben született Budapesten, jómódú zsidó polgárcsaládban nevelkedett, ezért számos nehézséggel kellett szembenéznie a 20. század háborús körülményei között.

„Amikor megszülettem, olyan feltűnően szép voltam, hogy a főorvos karjára vett, és szobáról szobára végigmutogatott a klinikán. Azt mondják, még mosolyogtam is, amitől a többi mamák irigyen felsóhajtottak.
Ez röviddel az első világháború kitörése előtt történt, 1912-ben, s azt hiszem, ez volt egyetlen teljes értékű sikerem. Ettől kezdve életem folytonos dekadencia. Nemcsak szépségemből vesztettem, fogaimból s hajamból hullattam el, hanem a külvilággal szemben is egyre inkább alulmaradtam.”

Nevének eredete megmosolyogtató, ismerve az író stílusát és munkásságát, azt mondanám, hogy ez a történet teljesen Örkény Istvánra vall, akár egy általa írt humoros novella is lehetne. Apja eredeti vezetékneve Österreicher, amit a 19. század végén magyarosított Örkényre nem éppen mindennapi módon. Az ifjú Österreicher elindult a fővárosba, hogy a névváltoztatást hivatalosan is elintézze, viszont útja során megfeledkezett az apja által kiválasztott új névről. Vonatozás közben, kipillantva az ablakon azonban meglátta az Örkény feliratot az egyik állomáson, és annyira szimpatikusnak találta, hogy végül ezt választotta.

Habár az írók, költők zöme a humán tantárgyakban bizonyult tehetségesebbnek, és ezen a területen is folytatták tanulmányaikat, Örkény furcsamód a Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be, később gyógyszerész szakon diplomázott, majd évek múltán megszerezte a vegyészmérnöki diplomát is. Mindezt apja nyomására tette, ő maga mindig is az írásnak akarta szentelni életét, az irodalom volt a szenvedélye. A feszült politikai helyzet sajnos gátolta őt a kibontakozásban, életművének nagy része titokban készült el.

A második világháború alatt munkaszolgálatosként állomásozott a Don-kanyarban, majd hadifogságba esett, ezért 1946-ban léphetett újra szülőföldjére.

Aktívan nem vett részt az 1956-os magyar forradalom szervezésében, akcióiban, viszont ő írta meg a szabad rádió bevezetőjét, ami így hangzott:

„A rádió évekig a hazugság szerszáma volt. Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon…”

Ezután csak idő kérdése volt, hogy korlátozzák írói tevékenységében, évekig nem adhatta ki műveit. Az 50-es évek végén megismerkedett Radnóti Zsuzsával, akinek egyperces novellákkal udvarolt szerény anyagi helyzete miatt. (Mégis melyik nő tudott volna ellenállni ennek?)

Karrierje fontos állomásának tekinthető a Tóték című színdarabjának bemutatója, amely hatalmas sikert hozott az írónak, habár Örkény kezdetben egyáltalán nem bízott ebben:

„A bemutató estéjén még a WC-ben is bukásszag honolt. És ez lett az első igazi színpadi sikerem…”

Fábry Zoltán rendezésében később film is készült a népszerű műből.

Nemzetközi elismerésnek is örvendett, Párizsban neki ítélték a Fekete Humor Nagydíját.

Halálát szívelégtelenség okozta 1979-ben, végsőkig hű maradt hivatásához, még a kórházi ágyában is rendületlenül írt.

 

Alkotását nagyban meggátolta a történelem, az író ebben látta a tömörségre való törekvésének okát. A nem megfelelő körülmények mégsem akadályozták meg abban, hogy tekintélyes életművet hagyjon maga után.

Írói stílusára a groteszk jellemző, nem csoda, hogy a „groteszk mestereként” emlegetik.

„A groteszk megingatja a végérvényest, de nem állít egy másik végérvényest a helyébe. Pont helyett mindig kérdőjelet tesz, tehát nem lezár, befejez, hanem utat nyit, elindít.”

Ez humorának egyik fő forrása, amelynek értékeléséhez egy sokkal nyitottabb szemléletmód szükséges az olvasó részéről.

Örkény műveit olvasni játék, intellektuális kihívás, hiszen az író történeteiben számos részlet kidolgozását az olvasó képzeletére bízza. Az író és az olvasó kommunikál egymással a sorokon keresztül, ami egyfajta személyes kötődést, szimpátiát ébreszt abban, aki elmerül egy-egy műben, és ez hatalmas élmény.

„(…) lemondtam arról, hogy megmagyarázzak, mert magyarázni nem tudok, nem értem a világot, amely körülvesz, tehát hogyan tudnám én ezt megmagyarázni? A kijelentő mondat helyett a kérdő mondat az, amely az én egész írói struktúrám alapja.”

Kimondva Örkény István nevét, a legtöbb embernek az egyperces novellák jutnak eszükbe, ami nem meglepő. A találó elnevezést kis terjedelmükkel érdemelték ki, pusztán pár perc alatt olvasható történetek, gondolatok. Ez azonban senkit ne tévesszen meg! Novellái mögött mindig valami több rejlik, mint első olvasásra gondolnánk, ezért azt javaslom, hogy többször is fussátok át Örkény köteteit, mert bárkivel előfordulhat, hogy elmulaszt valamit, vagy pusztán később nyer értelmet egy mű.

Hogyan is olvassunk Örkényt? Erre maga az író ad nekünk választ:

HASZNÁLATI UTASÍTÁS

„A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük; mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát.

Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!

Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a címe.

Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód.

Figyelem!

Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba.

Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!”

 

Örkény István egy rendkívül sokszínű irodalmi alak, akinek lehengerlő elbeszélésmódja mindig levesz a lábamról. Ha szeretnétek nagyokat nevetni, félig mosolyogni, félig sírni, illetve szívesen gondolkodtok el egy mű többlettartalmán, akkor mindenképpen olvassatok Örkényt!

Válogatott egyperces novelláit ezen a linken megtaláljátok: http://mek.niif.hu/06300/06345/06345.htm#1

 

Tisztelegve az író emlékének készítettem egy saját vászontáskát, mert úgy éreztem, hogy kedvenc novellámat nem csak a gondolataimban akarom elraktározni, hanem viselni is szeretném.