Vadászparti, csavaros krimi vagy egy elgondolkodtató történet az emberi kapcsolatokról?

 

Lucy Foley regényét a 21. század kiadó jóvoltából olvastam el, akiknek ezúton is köszönöm a lehetőséget.

A viszonylag friss, 2020-ban megjelent könyv egy izgalmas bűnügyi történet, amely egyúttal rávilágít a kapcsolatok bonyolultságára, valamint az emberi természet kiszámíthatatlanságára.

A történet középpontjában egy baráti társaság áll, aminek tagjai szoros barátságot ápolnak, egyetemi éveikre visszanyúló múltjuk köti össze őket, ami egyszerre okoz boldog pillanatokat és keserűséget számukra. Minden évben együtt ünneplik a szilvesztert, 2018-ban sem történik ez másképp. Emma - az egyik kulcsszereplő – vállalja a szervezést, a buli helyszínét pedig igen sajátosan választja meg. Egy elhagyatott, civilizációtól elvágott vidékre indulnak a hegyek közé, ahol luxus körülmények között, kényelemben, viszont a vadon hangulatát átélve lépnek át az új évbe. Ám a körülmények kezdeti varázsa idővel inkább nyomasztóvá válik. Ahogy az időjárás is egyre rosszabbra fordul, a régi barátokat mintha hatalmába kerítené a szorongás, a múltban átélt – és a jelenben is tartó – konfliktusok maguk alá temetik őket. De mit lehet tenni, ha az ember kezéből kicsúszik az irányítás? Erre a kérdésre próbálnak választ keresni szereplőink, mindez azonban súlyos veszteségekkel jár.

A társaság egyik tagja meghal.

De vajon ki a gyilkos?

 

Hátborzongató alaphelyzetet teremtett az írónő, a feszültség mindvégig tapintható a könyvben, emiatt letehetetlen volt számomra. A regény szerkezeti felépítése is nagyon tetszett. A cselekmény több szálon futott, egymást váltották a jelenben és a pár nappal korábbi múltban játszódó jelenetek, ráadásul több szereplő nézőpontjából is megismerhettük a történetet. Én személy szerint kifejezetten kedvelem, amikor nem lineárisan fut a cselekmény, hanem több oldalról is megfigyelhetjük azt, és Lucy Foley kiválóan oldotta ezt meg. A sokféle nézőpont és az idősíkok egyidejű variálása sem tette követhetetlenné az eseményeket, nem figyeltem fel ellentmondásokra.

A regény fontos eleme az emberi személyiség, valamint a viselkedés szeszélyessége.

„Azt hiszem, mindenkiben élnek különböző személyiségváltozatok.”

Az írónő rámutat arra, hogy a vadonban, állatias körülmények között, az emberben is előtörnek az ösztönök, képes lealacsonyodni az állatok szintjére. Az indulatok, a múlt ármánykodásai és a felgyülemlett titkok szétfeszítik az összetartó csapatot, ám magukat az embereket is megsebzi.

„Egyeseknek, ha megfelelő mértékű nyomás nehezedik rájuk, és kiszakítják őket a megszokott, kényelmes környezetükből, nem kell sok, hogy szörnyeteggé váljanak.”

Talán az egyik legfontosabb levonható tanulság a könyvben az, hogy nem szabad megragadni a múltban. Ez vonatkozhat arra, hogy el kell engednünk bizonyos fájó emlékeket, de arra is, hogy azokat az embereket nem szabad magunk mellett tartani, akik hátráltatnak minket az előrelépésben, merni kell véget vetni a „mérgező” kapcsolatoknak, különben képtelenek vagyunk fejlődni és változni. Pontosan ez történt a csapat tagjaival.

„De ez így szokott lenni a régi barátokkal, nem igaz? Néha észre sem veszik, hogy már nincs bennük semmi közös. Hogy talán már nem is kedvelik egymást.”

Ebből is látszik, hogy ez nem egy egyszerű krimi. Komoly lélektani folyamatok zajlanak a karakterekben, amiket észrevéve tanulhatunk is belőle valamit. Emellett természetesen nagyon izgalmas és fordulatos. A gyilkosság tényét az író már az első oldalakon közli, az áldozat és az elkövető személyét viszont egészen az utolsó fejezetekig homály fedi. Ahogy világossá válik számunkra a szereplők háttértörténete, egyre több információval rendelkezünk személyiségükről, némi sejtés kialakulhat bennünk a gyilkos személyét illetően, bár hozzátenném, hogy nekem nem sikerült kitalálnom.

A krimi műfaj egy példás darabja ez a könyv, ezért nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki vágyik egy kis borzongásra, és szereti a bűnügyi történeteket. Remélem, sikerült felkeltenem az érdeklődéseket, jó olvasást mindenkinek!