Csak a szépirodalom szép irodalom?

 

Elég vitatott téma az olvasó közösségen belül, hogy baj-e az, ha valaki nem annyira kedveli a szépirodalmat? Miután az iskolában a legtöbb magyar tanár azt közvetíti a diákok felé, hogy a klasszikusok számítanak „igazi” könyveknek, minden ember fejében él ez a gondolat. Ez a kötelező olvasmánylista összeállításából is látszik. De tényleg csak a szépirodalmi művek számítanak értékesnek?

Erre az az egyértelmű válaszom, hogy nem!

A szépirodalmat egy külön kategóriaként kell kezelnünk, amit vagy szeretünk, vagy inkább elkerülünk. Olyan könyveket sorolnék ide, amiket nehezebb értelmezni, a felszín alatt mélyebb jelentés húzódik, a nyelvezete régiesebb vagy valamilyen súlyosabb témát dolgoz fel, összegezve irodalmi jártasság, háttértudás szükséges az olvasásukhoz. Ezzel szemben a könyvesboltokban, könyvtárakban rengeteg olyan kötet sorakozik a polcokon, ami nem tartozik ide. Ezeket a könyveket sokszor emlegetik ponyvaként, de belegondolva már az elnevezés is negatív tartalmat hordoz, lenéző attitűdöt közvetít, ezért én nem is szívesen használom ezt a szót. Szerintem nem az határozza meg egy mű értékét, hogy milyen intellektuális képességekre van szükségünk az elolvasásához. Habár más a kezünkbe venni Suzanne Collins-tól az Éhezők Viadala sorozatot és Kertész Imre Sorstalanság című kisregényét, de pont azért, amiért ennyire különbözőek, nem is szabad őket összehasonlítani.

A hangsúly az olvasáson és a könyvek szeretetén van. Én hiszek abban, hogy mindegy, mit olvasunk, a lényeg, hogy örömöt leljünk benne. És előfordul, hogy ezt az elégedettséget nem adja meg valakinek a szépirodalom. Én mostanában érzem azt, hogy elég éretté váltam ahhoz, hogy szórakoztassanak a nehezebb könyvek is, ezért az utóbbi időben számos klasszikus regényt olvastam. Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb szépirodalmi mű sok évvel ezelőtt íródott - ez is fokozhatja a megértés bonyolultságát – az időbeli távolság pedig nehezíti az azonosulást. Ez könnyen elronthatja az élményt, kevésbé élvezhetővé téve az olvasást, de természetesen ez az írótól is függ.

Az volt a célom ezzel a bejegyzéssel, hogy rávilágítsak arra, hogy nem csak a szépirodalom tekinthető irodalomnak, és mellőzése nem azt jelenti, hogy valójában nem is számítunk olvasónak, mert a lényeg nem az, hogy mit olvasunk, hanem az, hogy mennyire szeretünk olvasni.