Sakk: az elme sportja

 

Pár héttel ezelőtt figyeltem fel a sorozatra, ami 2020-ban jelent meg Netflixen, és bár mostanában csak a könyveknek szenteltem minden időm, úgy döntöttem, hogy teszek vele egy próbát. Utólag elmondhatom, hogy életem eddigi legjobb sorozatának tekintem a Vezércselt, tartsatok velem, hogy megtudjátok, miért.

A történet főszereplője Elizabeth Harmon - Anya Taylor-Joy alakításában – aki árvaházba kerül, miután szülők nélkül marad. Élete korántsem alakul szokványos módon, ám az intézetben sorsfordító eseményként találkozik a sakkal. A játék magával ragadja, mindennapjai részévé válik, és a fiatal lány kivételes tehetségről tesz tanúbizonyságot. A sorozat hét epizódja bemutatja karrierjének alakulását, hogy hogyan vált az árvaházi kislány világszerte ismert sakkjátékossá. Eközben megismerhetjük Elizabeth múltját, életének tragédiáit, és hogy hogyan birkózik meg a hírnévvel, különcségével.

A sorozat meghatározó eleme az, hogy Beth nő. A történet az 1960-as években játszódik az Egyesült Államokban, és bár a valóságban ekkor még nem versenyezhettek nők a sakk sportjában, a sorozatban főszereplőnk roppant szokatlan látványt nyújtott a megmérettetéseken a sok férfi között. Pályája kezdetén lenézték, lekicsinyelték őt neme miatt, ő azonban rácáfolt a kételkedőkre, a hiedelmekkel ellentétben szinte legyőzhetetlennek bizonyult. A sorozat világos feminista üzenete ráirányítja a figyelmet az előítéletek hibájára, felszólal a nem diszkrimináció ellen, ami napjainkban is létező probléma a társadalomban. Beth Harmon egy ikonikus alakjává vált ennek a küzdelemnek.

A sorozat alapjául Walter Trevis könyve szolgált, ami ugyanezen a címen jelent meg 1983-ban. Nem igaz történetet dolgoz fel a regény, viszont Beth pályája hasonlít Bobby Fischer karrierjéhez, aki maga is amerikai sakkjátékos volt, méghozzá nagymester és világbajnok.

A sikerhez az is hozzájárult, hogy kiváló színészek vettek részt a produkcióban, többek között Thomas Brodie-Sangster és Harry Melling, akik egyébként már korábban is szerepeltek népszerű könyvadaptációkban, utóbbi a Harry Potterben, előbbi pedig az Útvesztőben. Az alakításuk mesteri, de Anya Taylor-Joy szereplése tette igazán nagyszerűvé a sorozatot. Tökéletesen ráillet ez a szerep, természetesen és könnyedén formálta meg a karaktert.

A készítők nagyon komolyan vették a munkát, számos sakkjátékossal és szakértővel egyeztettek a történetet illetően, hogy biztosítsák annak hitelességét. Még Gary Kasparov, korábbi szovjet világbajnok is adott tanácsokat, betekintést nyújtva a szovjet sakk kultúrába.

A stáb tagjai is ismerték a játékszabályokat, a képernyőn látott meccseket pedig szívesen lejátszották a színészek is. Számomra ez a plusz információ tovább növelte a sorozat hitelességét.

Remélem, hogy sikerült kedvet csinálom A Vezércselhez, ami megjelenése óta számos országban felkerült a Netflix top10-es listájára, több helyen az első helyen végzett. A nézettségnek hála megsokszorozódott az érdeklődés a játék iránt, a Google-ben ugrásszerűen megnövekedett a játékszabályokra vonatkozó kérdések száma. Bevallom én is szélesítem azok táborát, akik rákerestek arra, hogy kell sakkozni, mert bár teljes tudatlanságban kezdtem bele a sorozatba, kétségtelenül meghozta a kedvemet hozzá, úgyhogy a közeljövőben terveim között szerepel megtanulni sakkozni.