A második világháború egy új szemszögből

 

Évek óta el szerettem volna olvasni ezt a könyvet, annak ellenére, hogy a holokauszt témája nagyon nehezen érint engem. Mindig félek belefogni második világháborús regényekbe, mert az a borzalom, ami azokban az években zajlott egyszerűen felfoghatatlan. Nem jó érzés szembesülni azzal, hogy milyen kegyetlen tud lenni a világunk, viszont talán épp a tudásunk bővítése vezet ahhoz, hogy a jövőben ilyesmi ne fordulhasson elő.

A Tilos az Á kiadónak tartozom köszönettel ezért az olvasási élményért, hálás vagyok, hogy eljuttatták hozzám ezt a kötetet, ami nagyon kedves darabjává vált a gyűjteményemnek.

A történet 1943-ban játszódik Hollandia fővárosában, Amszterdamban, amely ebben az évben német megszállás alatt állt. Ilyen körülmények között az ott élőknek nem voltak egyszerűek a hétköznapjaik. Állandó félelemben hagyták el otthonukat, ez a rettegés pedig nem csak a zsidó lakosságot érintette, akik hatványozottan veszélyeztetett helyzetben voltak az üldöztetések miatt. Hanneke, aki 18 éves korában munkába állt, hogy eltarthassa szüleit, a feketepiacon próbál jövedelmező kapcsolatokat kiépíteni, mintegy lázadásként a náci uralom ellen. Rendszeresen kockáztatja saját biztonságát, de ezzel a családján és másokon is segít, a temetési vállalkozónál elvállalt recepciós állása mellett ez biztosítja megélhetését. Szerintem mindannyian érezzük, hogy mennyire igazságtalan, hogy ennek a fiatal lánynak így kell élnie. 18 évesen az ember élvezi a barátai társaságát, a kalandokat és a lehetőségeket, miközben persze számtalan hibát is vét, de ez mind hozzájárul ahhoz, hogy érett felnőtté váljon. Hanneke és minden más korabeli ifjú viszont nem engedheti meg magának, hogy hibázzon. Mindannyiuknak túl korán kellett felnőniük, olyan veszteségek érték őket, amelyekkel normális esetben nem kellett volna szembesülniük. A könyvben Hanneke gyakran mereng a sorsukon, keresi a választ a miértekre, de ő is érzi, hogy nem tehet semmit, pusztán saját magára számíthat.

„Megőrült a világ, és én nem változtathatok rajta.”

„… ne bíz benne, hogy mások majd a megmentésedre sietnek!”

De mi van akkor, ha kiderül, hogy igenis tehet azért, hogy némi igazságot szolgáltassanak? Mi van akkor, ha nincs egyedül, nem kell magányosan megküzdenie a nehézségekkel? Bízhat egyáltalán bárkiben?

Élete akkor vesz váratlan fordulatot, amikor egy kedves idős asszony segítséget kér tőle. Kiderül, hogy otthonának egy rejtett zugában egy zsidó kislányt bújtatott, aki nagyon közel került a szívéhez. Egy nap viszont valamiért a gyermek úgy döntött, hogy elhagyja e biztonságos rejtekhelyet. Senki sem tudja, mi vezetett idáig, de a néni bármit megtenne azért, hogy megmentse, mielőtt a náci katonák markába kerül. Nagy kockázatot vállalva megkísérli bevonni a talpraesett Hanneke-t. De ő pontosan tudja, mit jelent egy ilyen küldetésre vállalkozni, hiszen egy ilyen világban:

„…bátornak lenni néha a legveszélyesebb dolog.”

Főszereplőnktől már annyi mindent elvett ez a háború. Tönkretett egy szerelmet és egy barátságot, amik a világot jelentették számára. Talán ezért dönt mégis úgy, hogy elvállalja ezt a nehéz feladatot. Nyomozása során megismerkedik több vele egyidős egyetemistával, akik szintén nem tűrik, ahogy az országukat eltiporják az idegen megszállók. Betekintést nyerhetünk, hogyan szervezkedett a holland ellenállás az elnyomás ellen, milyen eszközökkel lázadtak, miként próbálták kijátszani a németeket. Mindeközben őrületesen nagy veszélynek tettek ki mindenkit, aki részt vett ebben. Példaértékű csapatszellem és hazaszeretet jellemezte szereplőinket, akik bár kitalált alakok, akár valóságosak is lehettek volna. Monica Hesse hosszas kutatómunkája tette hitelessé a regényt, amiről a könyv utolsó pár oldalában be is számol. Ez tovább növelte az értékét e kötetnek.

Kifejezetten tetszett, hogy a különös holland nevek, helyszínek kiejtéséről találunk egy útmutatót a könyv legvégén, ez nagy segítséget nyújtott olvasás közben.

Bevallom, mielőtt hozzákezdtem az olvasáshoz, kissé izgultam, hogy vajon fel tud-e majd mutatni valami újat ez a könyv. Sok második világháborús történeten túl vagyok már, viszont ez egy újabb nézőpontot jelenített meg. Ezúttal egy átlagos polgáron keresztül tapasztalhattuk meg ezt az életet, nem a zsidók szemszögből, ami kissé szokatlan volt, ám annál inkább hasznos.

A szeretetet és a szerelem nagy hangsúlyt kap a történetben. A legtöbb szereplőt a szeretteik féltése motiválja arra, hogy olyasmibe vágjon bele, amiért az életével fizethet. Csodás, hogy az ember ennyire képes szeretni, ilyen odaadó, ha a barátairól, családjáról, szerelméről van szó. Ezt még az olyan szörnyű esemény, mint egy háború sem képes kiirtani az emberekből. Számomra az a tanulsága ennek a könyvnek, hogy amíg ilyen erős szeretetre vagyunk képesek, addig semmi sincs veszve.

Azoknak ajánlom ezt a történetet, akiket érdekel a holokauszt és a második világháború mindennapjainak témája. Nem éreztem olyan szörnyen fájdalmasnak, mint például a Sorstalanságot vagy Anne Frank naplóját, de ez is megindító volt, amely megdobogtatta a szívemet. A borító tökéletesen átadja a hangulatát az egész könyvnek (leszámítva, hogy januárban játszódik, ezért nem tartom valószínűnek, hogy a képen látható Hanneke pólóban biciklizik, de ez mellékes), ezért ha valaki ránézésre szívesen elolvasná, mindenképp tegye meg!