Ezek a Royal fiúk tönkretesznek!
Ha tudnátok, mióta vártam már a
pillanatot, hogy a kezeimbe vegyem a Royal család sorozat legújabb kötetét! Nem
csoda, hogy annyira izgatott lettem, amikor a Könyvmolyképző által elküldött
könyvek között ott lapult ez a kötet is. De be kell vallanom, hogy egyszerre
féltem is kicsit tőle, mert elég sok idő eltelt, mióta a harmadik részt, a
Cifra palotát olvastam, a legidősebb testvérről, Gideonról szóló kiegészítő
történet pedig nem igazán tetszett. Erős volt a gyanúm, hogy egészen egyszerűen kinőttem ezt a sorozatot, nem tudtam, hogy le fog-e
kötni annyira, mint két évvel ezelőtt. Mégsem akartam annyiban hagyni, ezért
úgy döntöttem, belevetem magam a következő Royal-kalandba.
Azért is folytattam a sorozatot, mert kiderült, hogy az új részek egy
másik szereplő szemszögét mutatják majd be. De mielőtt belevágunk a
részletesebb elemzésbe, egy kis gyorstalpaló azoknak, akik nem ismerik Erin
Watt regényét.
Royal-ék híresen gazdagok, nem
kevesebb, mint öt problémásabbnál problémásabb kamasz sráccal. Képzelhetitek,
hogyan viselkednek a 17-18 éves fiúk, akik nem tudják, milyen a nélkülözés, azt
gondolják, hogy pénzzel minden megoldható és bárkit meg lehet venni. Az
önbizalmuk rendesen a helyén van, amit csak tetéz címlapra illő mosolyuk,
amiért bomlanak az Astor gimibe járó lányok. A Papír hercegnő, a Megtört herceg
és a Cifra palota főszereplője Ella, aki belecsöppen a család életébe, annak
szerves részévé válik. Nincs könnyű dolga, főleg Reed miatt, akivel viharos kapcsolata
csak még jobban összezavarja a dolgokat. Az első három rész - ami így egy
egységet alkot – kettejük történetét meséli el, ami hol botrányos, hol
szívmelengető, de az biztos, hogy a szerző kendőzetlenül avatja be az olvasót
viszonyuk minden részletébe (rubinpöttyös, young adult könyvről beszélünk,
úgyhogy kétlem, hogy bárki is meglepődik az erotikus részleteken).
A kiegészítő kötet címe Megkopott korona, ami a legidősebb fivér szerelmi
életébe nyújt betekintést, amire annyi utalást tettek a karakterek az első
három részben, hogy minden rajongó majd kiugrott a bőréből, amikor megjelent ez
a rész.
De az izgalom összehasonlíthatatlan volt a Bukott örököst övező
várakozással. A család középső gyermeke, Easton Royal hatalmas
közönségkedvenccé vált az olvasók körében. Sok szerepet kapott a korábbi
kötetekben, de korántsem eleget ahhoz, hogy kielégítse a könyvmolyok vágyait,
akik még többet akartak róla megtudni. Örömmel jelentem be, hogy a negyedik
rész (és az ezután következők) Easton szemszögéből íródott, úgyhogy aki
korábban megkedvelte őt, semmiképp ne hagyja ki a folytatást (már pedig
Easton-t nem lehet nem imádni, ne is próbáljátok elhitetni velem, hogy nem
vagytok rá kíváncsiak!).
A történet eleje döcögősen indult. Az első 50-60 oldalig azt éreztem,
hogy egyáltalán nem tetszik. Nem találtam olyan különlegesnek, mint amire
számítottam, a nézőpontváltás újszerűsége sem dobott a cselekményen. Aztán
mintha az író belelendült volna az írásba. Úgy tudnám szemléltetni a folyamatot,
mint amikor veszel egy új cipőt, amiben az első pár kiruccanás kényelmetlen,
szokatlan, de kisvártatva hozzászoksz, és onnantól el is felejted, hogy valaha
másmilyen lábbelid hordtál. Furcsa asszociáció, tudom, de tényleg ez történt:
Erin Watt akklimatizálódott Easton-hoz. Attól a ponttól kezdve csak úgy
záporoztak a poénok, a kedves megjegyzések, és egyre mélyebbre ástunk a főszereplő
lelkében, miközben ő maga is szépen lassan felfedezte érzelmeit.
Hartley mozdította ki őt a
komfortzónájából, ugyanis első találkozásuk óta meglepő kötődést érzett a lány
iránt. De mitől olyan izgalmas Hartley, és miért van az, hogy mindenki térden
állva könyörög a nagynevű Royal figyelméért, az ő érdeklődését mégsem tudta
felkelteni. Titokzatos viselkedése és rejtélyessége kihívást jelent Easton számára,
aminek nem tud ellenállni. Azonban mi már pontosan tudjuk, mi történik akkor,
ha túl közel kerülünk egy Royalhoz. Egy szóval: dráma. Ármánykodás,
konfliktusok tömkelege következik, amit meg kell próbálniuk megoldani. A kérdés
csak az, hogy ezt egymással együttműködve, kéz a kézben teszik, vagy helyrehozhatatlanul
tönkremegy a kapcsolatuk.
„ – Én inkább magányos farkas vagyok.
– Szuper. Akkor együtt leszünk
magányos farkasok.”
Hartley sokban hasonlít Ellához, ezért volt egy olyan érzésem, hogy nem
történik más, mint megismétlődik az eredeti sztori, de a szerző gyakran
párhuzamot vont a Reed-Ella, Easton-Hartley páros között, világossá téve, hogy egyáltalán
nem ugyanarról a helyzetről van szó. Szerencsére nem hiányzott a korábbi
részekből megszokott humor, ami miatt részben beleszerettem ebbe a sorozatba.
Hozzá kell tennem, hogy az olykor pikáns, morbid megjegyzések nem biztos, hogy
mindenkinek bejönnek, ezért azoknak ajánlom, akik bírják az ilyesfajta
élcelődést, bár ahogy már korábban említettem, rubin pöttyös könyvet eleve
olyan vegyen a kezébe, akit ez szórakoztat.
Ne féljetek folytatni a sorozatot, ha
netán bennetek is megfogalmazódtak kétségek, én egészen biztosan beszerzem a
következő részt is, ami már szerencsére elérhető.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése