Tízezer ajtó

Az Agave kiadónak hála már a megjelenés előtt volt szerencsém elolvasni Alix E. Harrow-tól a Tízezer ajtó című könyvet, és alig várom, a nyomtatott példány érkezését, hogy méltó helyet kapjon gyűjteményemben. Olyan gyönyörű a borítója, még ránézni is jó, hát ha még elmesélem nektek, miről szól… Biztosan ti is kedvet kaptok majd hozzá!

January egyáltalán nem átlagos kislány, amire hamar felfigyelnek az emberek. Különös bőrszíne miatt senki sem igazán tudja, hogy színes bőrűnek számít-e, ez pedig számos kínos helyzetet teremt, főleg azért, mert a Tízezer ajtó az 1900-as évek elején játszódik, amikor is súlyos társadalmi feszültségforrás volt a származás kérdése, a bevándorlók jelenléte. January – aki képtelen megérteni, szülei miért nevezték el egy ilyen sivár hónapról – szerencsére olyan körülmények között él, hogy nem részesül hátrányos megkülönböztetésben, inkább csak furcsálló pillantásokat kell elviselnie. A gazdag kereskedő és gyűjtő, Mr. Locke évekkel ezelőtt felkarolta őt és apját, megmentve őket a nélkülözéstől. Főszereplőnk édesapja cserébe a világot járja, hogy értékesebbnél értékesebb tárgyakkal gazdagítsa tovább a befolyásos embert, aki otthont és jólétet biztosít lányának. Bármennyire is hálás mindezért January, egyszerűen képtelen boldogságra lelni ilyen körülmények között. Az édesanyját fiatalon elvesztette, az apja állandóan távol van, mintha nem is szeretné. Mr. Locke akármilyen nagylelkű, nem tudja pótolni az igazi családját, s néha úgy érzi, mintha úgy tekintene rá, akár gyűjteményének egy csillogó darabjára, büszkén mutogatva az Új-Angliai Régészeti Társaság többi cseppet sem szimpatikus tagjának. Legszívesebben lebontaná a köré emelkedő falakat, apjával együtt járná a világot kalandokat keresve. De azzal is beérné, ha nem kéne tettetnie, hogy egy egyszerű jól nevelt kislány, és végre önmagát adhatná, felszabadultan játszhatna a szomszéd Samuellel.

„Annyira belefáradtam már a zárt ajtókba…”

Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy vigyázz, mit kívánsz! Egy nap egy különös könyvre bukkan, kopott borítóján a következő címmel: Tízezer ajtó. Izgatottan veti bele magát a némi fantáziával dúsított romantikus történet olvasásába, melyben a szerző más világokra nyíló ajtókról mesél. January eleinte bele sem gondol, miféle kincsre lelt, ám lassan rájön arra, hogy olykor a legképtelenebbnek tűnő dolgok is lehetnek valóságosak.

Az elején nehezen igazodtam ki a történeten. Nem mindig volt egyértelmű, merre is tart a cselekmény. Amikor January olvasni kezdte a könyvet, hirtelen nem esett le, hogy mi is átváltunk arra a szálra, ami egy könyv-a-könyvben élmény (imádom az ilyen megoldásokat amúgy). Ez nagyon jó, csak jó lett volna, ha világossá teszi az szerző, hogy éppen hol vagyunk. Az elbeszélésmód egyes szám első személyű, elsősorban naplószerű, de amikor January könyvét olvassuk, annak a szerzője levélszerű formát használ. Ez a két stílus folyamatosan váltakozik, némi zavart keltve. De egy idő után felvettem a fonalat, és onnantól mindig tiszta volt, hogy éppen ki szólal meg, vagy milyen szemszögből folynak a történések.

Az egész könyv egy nagy utazás. Nem csak fizikai értelemben kell erre gondolni - bár alapvetően arról van szó, hiszen egyik világból lépünk át a következőbe -, hanem belső utazásként is. January félárva, kirekesztett fiatal lány, aki a felnőtté válás küszöbén igyekszik megtalálni önmagát. Fontos motívuma a történetnek a származás és az otthonkeresés kérdése. Mi számít otthonnak? Élhetünk-e anélkül a tudat nélkül, hogy pontosan tudjuk, hova tartozunk, honnan jövünk, és adott esetben hol várnak mindig tárt karokkal? Ezek nem olyan kérdések, amikkel egy átlagos kamasznak meg kell küzdenie. Januarynek viszont ez a sors jutott. Nagyon kedvelem az olyan regényeket, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a karakterek személyes életútjukra, belső fejlődésükre, és a Tízezer ajtó e tekintetben tökéletes.

„… egy személy életútjának eleje nem feltétlenül előfutára a végének.”

Alix E. Harrow hatalmas képzelőerővel megáldott író, mindig kíváncsian vártam, hol bukkannak rá főszereplőink a következő ajtóra, és mi lapul majd mögötte. Egy kicsit mindenki szeretne abban hinni, hogy nem olyan véges a Földünk, mint azt a racionálisan gondolkodó énünk mondja nekünk. Jó érzés elmerülni egy olyan történetben, ami konkrétan elhiteti velünk, hogy számos felfedezetlen csoda vár még az emberiségre, és hogy úgy mondjam, nem csak ennyi az egész… Ezt a könyvet olvasva el is kezd hinni ebben az ember, s ez előhozta belőlem az álmodozó, naiv kisgyermeket, ami ott él mindannyiunkban.

Nagyszerű romantikus fantasy, amiben élmény elmerülni. Szól a barátságról, kitartásról, önelfogadásról, családról és hangsúlyozza a szerelem elsöprő erejét, ami minden korban létezik, s mindenkire rátalál. Számomra a legfontosabb üzenet mégis az, hogy merjünk nagyot álmodni! Mondjunk igent a kalandokra és az újdonságokra, és soha ne féljünk a változástól. Hajlamosak vagyunk a könnyebb utat választani, ragaszkodni a rutinhoz, de előfordul, hogy megéri kimozdulni a komfortzónánkból, mert azzal másokon és magunkon is segíthetünk.

„Ami fontos, az a hit. Az akarat.”

Ha kedvet kaptatok az elolvasásához, ezen a linken 35% kedvezménnyel előrendelhetitek ezt a remek könyvet: Bit.ly/tizezerajto