Egy anya vallomása
A Libri Könyvkiadó
2021-ben megjelent regénye nagy port kavart külföldön és Magyarországot is
meghódítani látszik. Ashley Audrain története bámulatos pszichológia thriller,
ami garantáltan ébren tart éjszaka. Egyetem ide vagy oda, két délután alatt
olvastam el a 400 oldalas könyvet, úgyhogy a nem túl fényes zh eredményeimért A
szív sötétje lesz a felelős! Én ezt azonban egy cseppet sem bántam meg, minden
lapját élveztem. Kíváncsiak vagytok, miről is szól ez a lehengerlő olvasmány,
és miért sorolja megannyi könyvmoly a kedvencei közé? Tartsatok velem, és
kiderül!
Blythe ránézésre
teljesen átlagos fiatal nő, aki élvezi életének minden percét. Senki sem sejti,
hogy cseppet sem zökkenőmentes gyermekkort tudhat maga mögött. Múltjának
traumái elkísérik felnőtt éveiben is, ám hála a nagyszerű Foxnak – leendő férjének
– sikerül megfeledkeznie lelkének sebeiről. Legalábbis ezt próbálja elhitetni
magával és párjával. Blythe valójában nem képes száműzni gondolataiból
édesanyját, Ceciliát, akivel nem ápolt irigylésre méltó kapcsolatot. Természetesen
sok gyermeknek akadnak problémái szüleivel, de ezek többnyire kimerülnek a meg
nem evett zöldség feletti vitatkozásban, vagy az iskolai rossz teljesítmény
miatti éles szóváltásban. Blythe és Cecilia kapcsolata ennél jóval
bonyolultabb. Az anya meglehetősen furcsa módon mutatja ki lánya iránti szeretetét,
ha lehet ezt egyáltalán szeretetnek nevezni. Hősnőnknek nem volt része szerető
ölelésekben, édesanyja dicsérő szavai sosem csaltak mosolyt az arcára, éppen
ezért határozza el, hogy ő másmilyen anya lesz. Foxszal családot alapítanak, Blythe
terhessége alatt semmi sem ronthatja el kedvüket, eltökélten várják gyermekük
érkezését, amivel új fejezet kezdődik életükben. A kismama nem is számol annak
lehetőségével, hogy közös történetük nem happy end-del zárul. Kislánya kezdettől
fogva természetellenesen viszonyul édesanyjához, úgy kezeli, akár egy idegent.
Blythe nem tudja, mit csinál rosszul, vele van-e gond, kétségbeesetten próbál
magyarázatot találni kisbabája viselkedésére, ami az évek előrehaladtával egyre
szokatlanabb irányt vesz. Lehet, anyjának mindig is igaza volt, amikor azt
mondta:
„ – Egyszer majd megérted, Blythe. A nők
a mi családunkban… mások, mint a többi.”
Az anyaság a
legszebb dolog a világon. Számtalan alkalommal hallottam már ezt a mondatot, gyanítom
ezzel nem vagyok egyedül. Én mindig is szerettem volna kisbabát, és bár csak 19
éves vagyok, az egyik legnagyobb álmom, hogy életet adhassak egy gyermeknek. Az
utóbbi időben nem egy olyan könyvet olvastam, amelyben az anyaság motívuma
központi szerepet kapott, így volt lehetőségem a csillogó felszín mögé
tekinteni. De A szív sötétje mindegyiken túltesz. Anyának lenni egyáltalán nem
könnyű. Blythe története nyomasztó képet tár az olvasó elé egy félresikerült
anya-gyermek kapcsolatról. Milyen érzés lehet az, ha a saját csecsemőd látni
sem akar? Szívem megszakadt a főszereplő vívódásait látva, de talán a
legnagyobb feszültségforrást a karakterek tehetetlensége jelentette.
A regény felépítése roppant izgalmas, négy generációnyi nő sorsát követhetjük végig. A múltbeli visszaemlékezések párhuzamosan futnak a jelen eseményeivel, ami lehetőséget nyújt Blythe nagymamája és Cecilia, valamint Blythe és Violet viszonyának összehasonlításához. Érdekes pszichológiai kérdések vetődnek fel a könyvben a szülőkhöz való kötődésről, az egyén családban betöltött szerepéről, a testvéri kapcsolatokról. Ahogy egyre mélyebbre ásunk a szereplők lelkében, világossá válik számunkra, hogy nem szokványos esetről van szó. Hol a határ az egyszerű problémás magatartás és a mentális betegség tünetei között? Vajon Violet tud veszélyes lenni? Ezek a kérdések és dilemmák kikészítik Blythe-ot, mintha másfajta szereposztásban újra átélné múltját, amitől képtelen szabadulni.
„Nincs szörnyűbb, mint mikor egy anyának néznie kell a gyereke szenvedését.
Nincs szörnyűbb, mint mikor egy anyának meg kell érnie a gyereke halálát.
Nincs szörnyűbb, mint mikor egy anya úgy érzi, a gyermek, akit szült, rossz ember.”
Nem könnyű olvasmány, tele tabutémákkal, amik érzékenyen érinthetik az olvasót. Azoknak ajánlom, akik szeretnének kipróbálni valami újat, olyan könyvre vágynak, ami gondolkodásra készteti őket. A lélektani és pszichológiai regények kedvelői biztosan imádni fogják.
U.i.: A szív sötétje nem vette el a kedvemet az anyaságtól, nem győzöm hangsúlyozni, hogy fikcióról van szó, ezt szem előtt tartva vessétek bele magatokat az olvasásba!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése