Egy rabszolga kalandjai

 

Ennek a könyvnek vicces a sztorija. A 21. Század Kiadóval való együttműködésem keretében elküldték nekem Matthew McConaughey Zöldlámpáját, és már tűkön ülve vártam a futárt, amikor egyszer csak meghallottam a csengőt. Fülig érő mosollyal vettem át csomagot, nagy lendülettel neki is álltam kibontani. Akkor azonban váratlan meglepetés ért. A dobozban ugyanis nem a Zöldlámpa, hanem Esi Edugyan regénye, a Washington Black lapult. Képzelhetitek döbbenetemet. Az első gondolatom az volt, hogy ez nem a Zöldlámpa. :’D A második viszont, az, hogy huuu, ez a borító nagyon ott van! Kiderült, hogy némi kavarodás történt, véletlen került hozzám a könyv, de ha már így alakult nem vonakodtam az elolvasásától.

Amire először felkaptam a fejem, az a főszereplő neve volt: George Washington Black. Nagyon jó a hangzása, és némi iróniát is felfedeztem benne, hiszen a karakterünk egy Barbados szigetén lévő ültetvényen robotoló fekete rabszolga. Bár a kisfiú ismeri a család, szeretet, szabadság szavakat, a jelentésükről fogalma sincs, hiszen ilyen ronda körülmények között nem igazán volt lehetősége megtapasztalni, milyen normális életet élni. A 19. század elején és közepén játszódik a történet, mely korban a rabszolgaság még nem ütközött törvénybe, elterjedt gyakorlat volt a négerek dolgoztatása a földeken. Mai szemmel nézve ez durván erkölcstelen, barbár és teljességgel elfogadhatatlan. A könyv hitelesen, egy rabszolga szemszögéből mutatja be ezt a borzasztó világot és felfogást. Szerencsére már akkor is akadtak páran, akik ellenezték ezt a rendszert, azon munkálkodtak, hogy egyenjogúvá tegyék a feketéket. Felismerték, hogy a bőrszínbeli eltérés nem változtat a lényegen: ők is ugyanolyan emberek. Washington – becézve csak Wash – élete akkor változik meg, amikor gazdájának testvére a birtokra érkezik. Ő felvilágosult, tudós ember, aki kutatásaihoz, és a borítón látható repülő szerkezet megépítéséhez kiemeli Washt a földi munkából, hogy a segédjévé tegye. Ekkor veszi kezdetét főszereplőnk nagy utazása, személyiségének fejlődése. Egy ilyen előítéletekkel teli világban egy egykori rabszolga élhet teljes életet, vagy örökké a kirekesztett szerepben marad?

„Mi más az életünk, mint búcsúk és visszatérések sora, nem?”

Igazi fejlődésregény, rengeteg kalanddal, utazással. Én nagyon szeretem azokat a történeteket, amik nagy hangsúlyt fektetnek a karakter lelkének, gondolkodásmódjának alakulására, különösen akkor, ha ezt egybeköti a szerző a felnőtté válás folyamatával. Washington speciális helyzete pedig csak még érdekfeszítőbbé tette ezt az átalakulást. Sajnálatos módon modern világunkban sem tűnt el a rasszizmus a köztudatból, ez a téma napirenden van a legtöbb társadalomban. Éppen ezért tartom kiemelkedőnek ezt a könyvet. Washington élettörténete rávilágít arra, hogy ember-ember között lényegi különbséget nem tehetünk pusztán külső, felületes jellemzők alapján. Adott esetben a bőrszínről, ezzel együtt származásról beszélünk, de ez érvényes a nemre, magasságra, alkatra, testsúlyra és még sorolhatnám. Mégis állandóan abba a hibába esünk, hogy ezek alapján formálunk ítéletet a belső kvalitások helyett. Washington egy okos, nagy tudásvággyal rendelkező, illedelmes fiatalember, aki nem mellesleg tehetséges művész és hűséges barát.

„A magamfajta teremtmény nem tartozhatott senkihez, sehová; elcsúfított fekete fiú, aki érdeklődik a tudomány iránt, akinek tehetsége van a rajzoláshoz-festéshez, de fut, mindig csak fut, még a leghalványabb árnyék elől is.”

 Amíg elnyomásban élt, fogalma sem volt arról, hogy ennyi minden lakozik benne. Mindennek felismerését gazdája öccsének, tréfás nevén Picurnak köszönhette. Mindenkinek példát kéne vennie a férfiról, aki miután felfedezte Wash értékeit, képes volt eldobni a kezdeti benyomást, és azt a berögződést, miszerint a néger csak rabszolga lehet. Ehelyett lehetőséget teremtett neki, hogy kibontakozzon, és szárnyaljon.

A központi téma tehát az önmegvalósítás, érvényesülés, az előítéletek és a rasszizmus. Ebből adódóan nem éppen könnyed olvasmány. Felháborító részleteket olvashatunk arról, hogy milyen bánásmódban részesítették az alacsonyabb rendűnek titulált feketéket. Ha nem tudnám, hogy történelmileg megállja a helyét a könyv, valós alapokon nyugszik, el sem hinném, hogy létezett ilyen szintű barbárság. De a látóköröm kiszélesítését nagyon fontosnak tartom, ezért örülök, hogy rám talált ez a könyv.

„Kevesen akadtak azon a helyen, azokban az években, akik nem tapasztalták meg, milyen kegyetlen tud lenni az élet.”

Több olyan véleményt is olvastam, hogy az eleje milyen pörgős volt a történetnek, aztán szinte megállt a cselekmény. Beismerem, a szerző visszavett a tempóból a könyv második felére, de én ezt nem tekinteném negatív vonásnak. Nem azért lassult le, mert elfogyott az ihlet, hanem máshova helyeződött a hangsúly, méghozzá Wash személyiségfejlődésére, illetve lelkének mélyebb rétegeire, érzelmeire. Ezt azért nehéz akciódús kalandként ábrázolni. Inkább a befelé fordulás, önreflexió szakaszának mondanám.

Egyedül az zavart, hogy többször is azt éreztem, valószerűtlen a történet. Pedig életrajzi formája miatt lényeges szempont a hihetőség, mégis elrugaszkodott a valóságtól. Hozzáteszem, hogy ez egyáltalán nem tette élvezhetetlenné.

Ha szeretnétek kicsit fajsúlyosabb, elgondolkodtatóbb témáról olvasni, miközben egy kalandos utazásan lehet részetek, a Washington Black a tökéletes választás számotokra!