A Farm, ahol az ember is árucikk

 

Készen álltok egy extrán elgondolkodtató olvasmányra, amit heteken keresztül nem fogtok tudni száműzni a tudatotokból? Mégis melyik könyvmoly mondana erre nemet?! Joanne Ramos regénye pont ilyen élményt garantál. A Park Könyvkiadó adta ki ezt a remek könyvet 2020 elején, és ne is kérdezzétek, miért csak most kerítettem sort rá, pedig már a megjelenése óta kacsintgatott felém. Valamilyen oknál fogva mégis másfél év elteltével kacsintottam vissza rá, hála a kiadóval való együttműködésemnek.

Első dologként a könyv borítója szúr szemet az embernek, hiszen a cím fölött három női méhet illusztráló rajz látható. Merész megoldás, mégsem gondolom ízléstelennek vagy hivalkodónak, emiatt ne legyenek előítéleteitek a tartalmával kapcsolatban. Ismerve a történetet, ez a borító tökéletes választás. Ha nektek is felkeltette az érdeklődésetek ez a nem hétköznapi dizájn, tartsatok velem, hogy megtudjátok, mi teszi olyan kiemelkedővé ezt a könyvet.

Képzeljetek el egy szépséges, idilli hangulatú tájat vidéken. Szép zöld környezet, bájos napsütés, csicsergő madarak, patyolat tiszta és modern épületegyüttes. Akár egy álomvakáció. A helyszín nem más, mint a Golden Oaks, amit annak vezetője Miss Yu „elit béranya-szolgáltató vállalkozásként” mutat be. Na erre nem számítottatok, igaz? A képeslapokba illő meseszép környezetet egyből valamiféle kifordított valósággá változtatja az ott lakó rengeteg terhes nő. Közülük egyikük sem a saját kisbabáját várja izgatottan, hanem valaki másnak a gyermekét hordja ki. Az Ügyfelek az esetek többségében dúsgazdag párok, akik vagy nem akarják megszakítani életük folyását holmi családalapítással (szándékosan fogalmazok ilyen élesen), vagy egészségügyi okokból nem lehetséges a hagyományos gyermekvállalás. A történet négy női szereplő szemszögét tárja fel az olvasó előtt, így többféle oldalról, mindenki motivációját és érdekét figyelembe véve tudunk véleményt formálni erről a furcsa üzletről.

Miss Yu, a cégvezető elég meggyőző érveket sorakoztat fel e vállalkozás etikussága mellett, magyarázata és elvei racionalitása teljesen összezavart. Hallgatva álláspontját többször is felmerült bennem a kérdés: ami első ránézésre botrányos, valóban olyan szörnyű? Ő maga egyébként tökéletesen reprezentálja a jelenünk nagyra törő üzletembereit. Szervezi saját személyes életét, házasodni készül, és ezzel párhuzamosan rideg vezetőként úgy kezeli a várandós nőket, mintha termékek lennének. Sokszor emlegetik számokként a Hordozókat (akik alatt az alkalmazott béranyákat értik), ez a személytelenség borzasztó. Éles társadalomkritikát fogalmaz meg a szerző, és nem tudom, tényleg olyan elrugaszkodott-e ez a fikció, hiszen manapság minden áru jelleget ölt, miért is ne válhatna megvehető szolgáltatássá a terhesség is?

„És ezek szerint a Farm pedig a paradicsom. – Elfintorodik.”

Jane, a szegény, egyedülálló anyuka. Fiatal szerelmes fejjel rengeteg hibát vétett, ennek pedig felnőtt énje és kisbabája issza meg a levét. Van kiút számára? Esetleg a Golden Oaks az a lehetőség, amire évek óta vár? Idős rokona, Ate biztatja arra, hogy vágjon bele, jelentkezzen béranyának, de Jane-nek fogalma sincs, mi a legjobb döntés...

És mi a helyzet a mindig határozottnak és magabiztosnak tűnő Ate-tel? Hiába közelít a nyugdíjas korhatár felé, a munka a mindene. Sokra értékeli a szorgalmat, alázatosságot, de ha mindenki érdekét saját maga elé helyezi, akkor vele mégis ki fog foglalkozni? A könyv előrehaladtával bebizonyosodik sebezhetősége, őt találtam a legérdekesebb és legkomplexebb karakternek, fokozatosan ismerhetjük meg lelkének mélységeit, amit nem csak az olvasó, de saját maga előtt is rejteget.

„Mert mi egyebet tudunk kontrollálni, mint azt, hogyan reagálunk az élet kihívásaira?”

Ott van még Reagen, aki szintén a Golden Oaks kapuin belül találja magát, de egészen más események vezettek odáig, hogy béranyává váljon. Ő nincs rászorulva a pénzre, nem kell előítéletekkel megküzdenie, első ránézésre tökéletesen átlagos amerikai fiatal nő. Előtte az egész élet. Ő mégsem találja útját, nem tudja, mit kezdjen magával, ki akar törni abból a szerepből, amibe a családja kényszerítette. Hát igen, ez a helyzet biztosan sokaknak ismerős, bár elég radikális döntésnek tartom béranyaságra adni a fejünket önmagunk felfedezése, érdekében. Van, akinek a jóga, van, akinek más gyerekének kihordása válik be ezek szerint. :) Viccet félretéve Reagen esete sem fekete-fehér, idővel mindenre fény derül.

„Olyan egyszerű tud lenni, az éremnek csak az egyik oldalát látja, pedig mindig kettő van.”

Remélem, sikerült felcsigáznom titeket, és elkezdtek forogni a fogaskerekek az agyatokban ennek kapcsán. Jó érzés volt elmerülni a könyvben, nagyon lekötött, rengeteg érzelem van benne, a feszültség tapintható, és az írói stílussal is nagyon elégedett voltam. Az utóbbi pár hónap kiemelkedő kötetévé vált számomra, olvassátok el bátran, nem fog csalódást okozni.