Barangolj a költészet világában!

 

Költészet… mi jut eszetekbe erről a szóról? Nekem egyből a magyar irodalom nagyjai: Ady, Petőfi, József Attila, Radnóti és még sorolhatnám. De ha konkrét versre kérdeznék rá gyanítom, hogy olyan alkotások ugranának be, mint az Óda, Nem tudhatom… Tudjátok, azok a versek, amiket minden harmadik ember a kedvencének tart. (Hozzáteszem, hogy ez nem véletlen, elképesztően szép írásokról van szó.) Simon Márton azonban úgy véli, hogy a költészet ezeknél sokkal, de sokkal több. Olyan kalandra hív minket, mely során beleáshatjuk magunkat az irodalom mélységeibe, belesünk a magyar költészet sötét sikátoraiba, ahol az elfeledett szerzők elfeledett versei lapulnak.

„Közelítési próbálkozás. Föltárási kísérlet. Hogy olyan legyen, ami ritka, hogy belekerülhessenek a szokásos listákról szokásosan kirekedő nevek, kvázi-ismeretlen nagyversek, a szakmai közutálatnak méltatlanul régóta örvendők, zsenik jelzésértékkel, elfelejtett szerzők remekművei.”

Miért pont 99? A válasz nagyon egyszerű: a Helikon Kiadó zsebkönyvsorozatának ez a 99. darabja, a jubileumi 100. kötet felkonferálója. A maga egyszerűségével bájosan ötletesnek tartom ezt a fogást, már emiatt is el szerettem volna olvasni. Köszönöm a kiadónak, hogy elküldték nekem ezt a szépséges gyűjteményt, amit a tartalom és a borító kézen fogva tesz ragyogóvá.

A szerkesztő előszavával indul a kötet, amiben nyomatékosan felhívja az olvasó figyelmét a szubjektivitásra. Ezt az antológiát Simon Márton saját ízlése szerint állította össze, hiába próbálkozott objektíven döntést hozni az egyes szerzők és műveik bekerülését illetően, lássuk be, ez lehetetlen. Éppen ezért nem gondolom, hogy jogosan illetné bárki bármiféle kritikával, így ezt én sem teszem. Habár szembejöttek velem számomra teljességgel értelmetlen költemények, amiket egyszerűen sehogy sem tudtam hova tenni. Vegyük például Bada Dada (1963-2006) Apa kocsit hajt című versét (nehéz volt megállnom, hogy a vers szót ne tegyem idézőjelek közé). Keressetek rá nyugodtan, olvassátok el, és ha valaki felfogta a jelentését, szívesen beszélgetek vele róla, szóval ne tartsátok magatokban a  gondolataitokat légyszi :D Egy kis ízelétőként: https://www.youtube.com/watch?v=kN0uwBq8Vb4 – ezt a bájos videót találtam, miközben kutattam a verssel kapcsolatban, szerintem magáért beszél XD

Őszintén nem értem, hogy kerülhetett be Heltai Jenő Szabadság és József Attila Medáliák című alkotása mellé, legszívesebben megkérdezném a szerkesztőt, hogy mi indította erre, mit látott bele. De igazából ez is csak a költészet szépségére nyitotta fel a szemem. Egy-egy vers mindenkire más hatással van, sosem tudhatjuk meg igazából, mi is játszódott le a költőben, miközben papírra vetette szavait, az utókorra hagyva lelkének egy picinyke darabját.

Tuti tipp következik! Ezt a kötetet úgy olvastam végig, hogy az egyes műveket hangosan elszavaltam (oké, lehet, hogy kívülről kicsit furán nézhetett ki, de úgyse látta senki :D). Sokkal jobban át tudtam élni a rímek és a szavak áramlásának élményét, némelyik sor könnyeket is csalt a szemembe. A mondanivaló is ezerszer jobban átjött, nem csak olvastam, hanem éreztem a verseket. Egészen földöntúli élmény volt, adjatok neki mindenképp egy esélyt! Kezdhetitek akár a 99 magyar vers válogatással ;) 

Nem csak 99 vers és szerző, hanem 99 hangulat, gondolat, érzelem alkotja ezt a kis könyvecskét. A kronológiai sorrend betartása miatt egyúttal lehetőséget nyújt az elmúlt 200 év áttekintésére madártávlatból, Vörösmartytól (1800-1855) egészen Jancsó Noémiig (1988-2010). Verskedvelőknek meleg szívvel ajánlom, főleg akkor, ha valami újra vágynak.