Egy könyv a felnőtté válásról

Elena Ferrante történetei igazi szépirodalmi alkotások, ennél fogva kevésbé könnyed, inkább elgondolkoztató olvasmányélményekre számítsatok. A felnőttek hazug élete volt az első általam olvasott műve, de egészen biztosan nem az utolsó. Köszönöm szépen a Park Kiadónak, hogy megajándékoztak a kötettel, alig várom, hogy újabbat vegyek a kezembe.

Ez a regény tipikusan olyan írás, amit meg kell fejteni. A szavakból összeálló mondatok sokkal többek, mint egyszerű betűk halmaza, de még csak nem is a cselekmény puszta elbeszélése teszi különlegessé. A titok nyitja a mögöttes tartalom, ami az értő és odafigyelő olvasást követően körvonalazódik az ember fejében, legtöbbször mindenkiében másképp. Ezért imádom az irodalmat: mindenki mást lát benne, mindenkire más hatással van. Ha érdekel titeket, rám milyen benyomást tett Elena Ferrante könyve, tartsatok velem!

Giovanna értelmiségi, jómódú családból származik, és teljesen gondtalanul éli világát a nápolyi San Giacomo dei Caprin lévő bájos otthonukban. Első ránézésre egy elbűvölő tündér, aki szívesen tanul, olvas, imádja a barátnőivel tölteni idejét, szülei szeme fénye. Tulajdonképpen a felszín alatt is egy becsületes, kedves kislány lapul, ez mégsem marad így örökké. A kamaszkor fájdalmas felismerésekkel, bánattal és magánnyal teli időszakot hoz el számára, miközben próbálja megismerni a felnőttek világában zajló érthetetlen mechanizmusokat. Érdekfeszítő fejlődésregény, középpontban a felnőtté válás, önmegvalósítás és az emberi kapcsolatok kérdéskörével. Ezek olyan meghatározó témák, amelyekkel mindannyian szembesülünk életünk során, így mindenki más szemüvegen keresztül formálhat véleményt Giovanna életútjáról, döntéseiről. Olvasás közben nem egyszer azon kaptam magam, hogy saját magamra reflektálva összehasonlítom a főszereplő életkorával megegyező énem gondolatait és elképzeléseit, ez a párhuzamvonás pedig roppant szórakoztatóvá tette a könyv olvasását.

Giovanna egyetemes kérdésekre keres válaszokat, miközben megkérdőjelezi a körülötte lévők cselekedeteit és saját magát is. Családi életének zűrössége mozdítja ki végképp addigi állapotából. Apjának húga, Vittoria, rendkívül megosztó személyiség. Nem művelt, harsány, ami a szívén, az a száján, éppen ezért egyáltalán nem ápol jó viszonyt Giovanna konzervatív és könyvekbe temetkező édesapjával. Amikor a kislány kinézetét nagynénjéhez hasonlítják, teljesen összezavarodik, kíváncsisága e titokzatos rokon iránt nem hagyja nyugodni. Elhatározza, hogy tiszta vizet önt a pohárba, s megismerve a múltat, ami szétszakította családját, új alapra helyezi identitását. Célja, hogy megtalálja önmagát, mert ő nem mások akarata szerint szeretne élni, hanem saját elvei alapján. A Vittoriával való találkozása azonban mindent megváltoztat.

„Röviden szólva: mi a fene történik a felnőttek világában, mi zajlik a hozzájuk hasonló épeszű emberek agyában és testében, amiben annyi tudást halmoztak fel? Hogy alacsonyodhattak le idáig? Hogyan válhattak a kígyónál is alattomosabb állatokká?”

Hazugság hazugság hátán, ami felfedező útja során egyre több kétséget vált ki a főszereplőből. Mit jelent felnőni, mikor jön el az a pont, amikor már nem gyerekként kezelnek minket? Hogyan viszonyul egymáshoz a fizikai megjelenés és a belső világunk? Utóbbi kérdés elég hangsúlyosan jelen van a történetben, Giovanna rendszeresen felhívja az olvasó figyelmét csúnyaságára, pedig a többi karakter állandóan szépségét dicséri. A szerző nem rántja le a leplet a lány valódi megjelenéséről, ennek megítélése az olvasó szubjektivitásán múlik. Ezt az eszközt nem csak Giovanna szépségét illetően alkalmazta, hanem a cselekmény szempontjából más fajsúlyos témákat is a képzeletünkre bízott. Én nagyon kedvelem, amikor bevonva érzem magam a történetbe, mert ezáltal mintha én is részt vennék az alkotói folyamatban, mintha lenne beleszólásom az események alakulásába.

„(…) megszépülünk a szép gondolatoktól, a csúnyáktól pedig, amiket tövestül kéne kitépni a fejünkből, megcsúnyulunk.”

A szerelem és a szexualitás is fontos eleme a könyvnek, leginkább az, hogy egy éppen érett korba lépő lány miként gondolkodik az érzelmek kuszaságáról és a nemi életről. Ennek hiteles ábrázolásához elengedhetetlenek a szókimondó leírások és párbeszédek, az írónő pedig minden szemérmességet félretéve tolmácsolta Giovanni gondolatait és a szereplők között lejátszódó egyes jeleneteket, ami olyan érzést keltett bennem, mintha tényleg beleláthatnánk a lány lelkébe.

„Mert bármily rondák, rosszfélék, ostobák legyünk is, morfondíroztam, egyetlen dolog számít, mégpedig az, hogy képesek vagyunk-e szerelmet ébreszteni valakiben.”

Persze az előbb részletezett gondolatok mellett még rengeteg minden fedezhető fel a könyvben. Csak hogy párat említsek: házasság, hűség, szülői kapcsolatok, mi számít értéknek egy emberben, mi az erkölcs… Minden bizonnyal az én figyelmemet a fentebb kifejtett kérdések ragadták meg jobban, de ahogy a bevezetőben említettem: erről szól az irodalom. Olvassátok el bátran ezt a könyvet, hátha titeket más ragad meg benne, és jegyezzétek meg: sokkal több minden lakozik benne, mint amit először észreveszünk!