„Szerelem és élet sorai (…)”

Mi jut eszetekbe, ha ránéztek e könyv borítójára, majd elolvassátok a címet? Biztosan valami ilyesmi: egy újabb émelyítően romantikus könyv, aminek a klisés fordulatain ki fogom sírni a szememet. De vajon tényleg ilyen egyszerű volna? Bevallom, nekem is hasonló gondolataim támadtak a regény kapcsán, de talán éppen ezért tett olyan kíváncsivá. Elképesztően sikeres történet, Nicholas Sparks meghódította vele az olvasók szívét, még egy népszerű film is készült belőle. Olvassatok tovább, ha érdekel titeket a Szerelmünk lapjai titka: miben rejlik a szűk 190 oldalas kötet vonzereje?

A 31 éves Noah Calhoun a második világháború harcmezejéről végre visszatér otthonába, hogy kipihenje a mögötte álló küzdelmes időszakot. New Bern egyszerű városka, igazán idilli kép tárul az olvasó elé, ahogy Noah karakterén keresztül maga Sparks leírja a természet apró csodáit. Olyan gyönyörűen bánik a szavakkal, akár egy festő az ecsettel, szinte megelevenedtek előttem az észak-karolinai folyók, az éjszakai tücsökciripelés, a reggeli madárcsicsergés. De Noah nem csak a békés hangulat miatt tartja ilyen nagy becsben ezt a vidéket. Kamaszkorának első nagy szerelmi kalandja is ide köti őt. Hiába telt el 14 év utolsó találkozásuk óta, Noah nem tudja száműzni gondolataiból a lányt, aki felforgatta az életét. Vajon csak neki jelentett ilyen sokat az a közösen eltöltött nyár?

Allie élete sínen van. Egy jómódú családból származó ügyvéd jegyese, semmi nem hiányzik a mindennapjaiból, látszólag minden rendben. Egy nap azonban ismerős alakra lesz figyelmes egy újságcikkben. Közeledve az esküvőhöz riadtan tapasztalja, hogy gyermekkori szerelmének felbukkanása egy kósza fotón ennyire képes kibillenteni egyensúlyából. Allie elhatározza, hogy felkeresi a férfit, mert valamilyen oknál fogva úgy érzi, tartozik neki ennyivel, mielőtt férjes asszonnyá válik.

Noah és Allie története szívszaggatóan szép. Titkon mindannyian ilyen románcra vágyunk, hasonló könyveket olvasva rendszeresen elszorul a szívem, és megfogalmazódik bennem a kérdés: tényleg létezik ez az elsöprő szenvedély? Nagyon szeretnék hinni abban, hogy két főszereplőnk kapcsolata akár a valóságban is megtörténhet, mindenkinek azt kívánom, hogy találja meg azt az embert, aki ilyen érzéseket vált ki belőle.

„Szerelem és élet sorai (…)” – ez az idézet tökéletes összefoglalja, miről is szól a könyv. Nem pusztán két ember egymásra találásának történetéről van szó, ugyanis a sorokat olvasva felnyitja szemünket az élet apró örömeire, az elsőre jelentéktelennek tűnő dolgokban rejlő szépségre. Ez a regény költői, Noah – akiről azt gyanítom, hogy a szerző személyiségét tükrözi vissza – a költészet nagy kedvelője, ebből adódóan a mondanivalót és a cselekményt kiegészítő versrészleteket is olvashatunk. Ez olyan írói fogás, ami még érzelmesebbé tette a történetet, határozottan emelve annak színvonalát.

„A költészet igazi gyönyört hozhat az életünkbe, ugyanakkor mérhetetlen szomorúságot is; nem tudom, az én koromban tisztességes csere-e. Egy férfinak más élvezetekre van szüksége: utolsó perceit a napon kellene töltenie. Én egy olvasólámpánál fogom.”

A könyv közepe visszatekintés a múltba, Allie és Noah történetének meséje. Azt gondolnánk, hogy két szerelmes szív összetalálkozása biztosan happy end-del végződik. Sajnos, mindannyian tudjuk, hogy az élet nem ilyen egyszerű. Főszereplőink jelene nem éppen az a rózsaszín ködben úszó kép, amit elképzeltek maguknak. Sorsuk nem irigylésre méltó, emiatt mély hatást gyakoroltak a szerző szavai az igazságérzetemre és az empátiámra, végig úgy éreztem, hogy nem ezt érdemelte a pár. Annak ellenére, hogy ott ütött a könyv, ahol a legjobban fáj, egyszerre csalt mosolyt is csalt arcomra. Még egy reménytelen helyzetben is meg lehet látni a szépet és értékeset. Számomra leginkább erről szól a Szerelmünk lapjai. Merjünk szeretni, és engedjük, hogy mások is szeressenek minket, ezzel legyőzhető az élet minden akadálya.

„Megtanultam, ami egy gyereknek oly kézenfekvő: hogy az élet csupán kis, egy-egy napig tartó életek összessége. Hogy minden napot úgy kell tölteni, hogy észrevegyük a virágokat, a költészetet, beszélgessünk az állatokkal. Hogy nincs jobb egy olyan napnál, amely álmodozással, naplementével és frissítő szellőkkel telik. De ami a legfontosabb: rájöttem, hogy az élet arról szól, hogy egy padon ülünk a patak partján, kezem a térdén, és néha, jobb napokon, ismét egymásba szeretünk.”

Nem döntöttem el egyelőre, hogy megnézem-e a belőle készült filmet, de ha kíváncsiak vagytok, ide kattintva belekukkanthatok az előzetesébe. Köszönöm szépen a General Press Kiadónak, hogy olvashattam ezt a szép történetet, a romantikus lelkek biztosan imádni fogják, ha pedig nem vagy jártas ebben a műfajban, kezdetnek tökéletes választás a Szerelmünk lapjai!