A dzsungel első és második könyve - HZSK 101 ÉS 102

A 101. és a 102. Helikon Zsebkönyv bár külön-külön is olvasható, valójában egy mű két részre bontva. A dzsungel könyve cím senkinek nem mond újat, a nagy sikerű Disney adaptáció, a 2018-as élőszereplős Mowgli című film és a színházi átdolgozása világszerte ismertté tette a történetet. De vajon hányan mondhatják el magukról, hogy olvasták Rudyard Kipling eredeti alkotását is? Szerintem sokan nem is tudják, hogy A dzsungel könyve valójában könyv. Én a rajzfilmet és a színdarabot is láttam, úgyhogy úgy éreztem itt az ideje bepótolnom a hiányosságomat, amit a Helikon Kiadó tett lehetővé. Csodálatos köntösben megjelent köteteik könyvgyűjteményem kiemelkedő darabjai, köszönöm, hogy elküldték nekem A dzsungel első és második könyvét. Ebben a cikkben Kipling művéről fogok nektek mesélni, ami a már korábban említett feldolgozásokhoz képest egészen más.

Mi jut eszetekbe először, ha kimondom A dzsungel könyve címet? Fogadjunk, hogy Maugli, Baghírá, Bhálú, Ká vagy Sér Khán neve. A farkasok között nevelkedett embergyerek ikonikus alakja azonban mindössze a könyv felét uralja. 16 fejezetből áll a mű, amelyek látszólag szabálytalanul, mindenféle rendszert nélkülözve követik egymást. A dzsungel első könyvének első három része szól Maugliról, a második kötetben viszont felváltva olvashatunk a fiú kalandjairól és más állatokról. Engem ez nagyon meglepett, én abban a hitben éltem, hogy csak a fent felsorolt szereplők jelennek meg a regényben, és akkor még nem is beszéltünk a cselekményről. A rajzfilmben és a színházi előadásokban egészen másképpen ábrázolják a karakterek közötti kapcsolatokat, a történetnek jóformán semmi köze nincs Kipling írásához. Epizódokat kiemelve dolgozták át az eredeti alkotást, de szerintem nyugodtan adhattak volna más címet neki, mert ez a mű inkább inspirációként szolgált, mintsem alapként.

A Maugli főszereplésével játszódó jelenetek a fiú életét mutatják be az állatok világában, ahol valószínűleg emberek között nevelkedett ember nem lenne képes életben maradni. A farkasfiú mégis a dzsungel királyává válik, hála eszének és bátorságának. Kipling nagy hangsúlyt fektet belső vívódásaira, hiszen maga sem tudja, mi is valójában. Farkas vagy ember? Melyik világba tartozik? Identitáskeresése izgalmas, környezetünk elfogadásának kivívása, az elvárásokkal való megküzdés minden kamasz számára ismert problémák, éppen ezért ilyen könnyű azonosulni Mauglival.

„Kivetett magából az emberfalka is, a farkasfalka is.”

A többi történetnek mind különböző szereplői vannak. Némelyik a dzsungelben játszódik, mások egészen a sarkvidékig kalauzolják az olvasót. Néha az éppen porondon lévő állat szemszögéből követjük nyomon az eseményeket, de előfordul az is, hogy egy ember az elbeszélő, sőt még a váltott nézőpontra is akad példa. Elég változatos írói eszközöket alkalmazott a szerző, ami növelte az olvasás élményét, mindig izgatottan vártam, mivel rukkol elő a következő részben.

A két „szál” valójában ugyanazzal a kérdéskörrel foglalkozik, de mindegyik fejezetben kicsit más irányból közelíti meg a központi témát, ami nem más, mint az ember-állat kapcsolat. Nem véletlen tehát, hogy ilyen sokféle helyszínt és szituációt vonultat fel a szerző. Példaként megemlítem a háborúban részt vevő elefántokat, az emberek kertjében élő mérgeskígyókat, a sarkvidéki szánhúzó kutyákat. Maugli története azért olyan érdekes, mert ott kivételesen nem az állatok csöppenek az emberek világába, hanem az ember az állatokéba. Vajon fenntartható-e ez az életforma, létezik-e örök harmónia a természetben?

Emellett Kiplinget a szabadság fogalma is foglalkoztatta. Számtalanszor utal „a dzsungel törvényeire”, amire legtöbbször a farkasfalka hivatkozik, pedig őket a „szabadok népének” nevezik. Ezek szerint a törvény szabadság? A 19. század végén készült mű így próbált párhuzamot vonni az emberek és az állatok világának működése között, de napjainkban is megállja a helyét.

„Ím, a dzsungel törvénye ez; igaz, s öröktől fogva van

aki betartja, megmarad, aki megszegi, belehal.

Mindent átsző, ahogy a fát a kúszó inda eltakarja;

a falka ereje a farkas, a farkas ereje a falka.”

Belegondolva nem helyes az általam korábban használt regény kifejezés, mivel a fejezetek önmagukban is olvashatók, értelmezhetők, találóbb a novellásgyűjtemény kategóriába való besorolása. Kipling nem csak a próza mestere, minden történetét kiegészítette versekkel is, plusz nyomatékot adva a mondanivalójának. A fordítás kifogástalan, nagyon igényes munka, mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt a kiadást, mert kívül-belül tökéletes.