Elvesztek Párizsban, avagy a nők szerepe a második világháborúban

 

Nagyon izgatottá tett ez a regény, hiszen manapság egyre több történelmi fikciót sodor felém a szél, és azt kell mondjam, hogy kezdem igazán megkedvelni ezt a műfajt. Pam Jenoff remekül megírt könyve a második világháború idején játszódik, tehát valós alapokkal rendelkezik, ezzel biztosítva a hitelességet. Talán amiatt is tartom ilyen nagyra ezeket a történeteket, mert óriási elhivatottság szükséges a megírásukhoz, igazi írói bravúrnak számít egy jó történelmi fikció. (Zárójelben megjegyzem, hogy számomra örökké Jojo Moyes marad e stílus igazi mestere.) Pam Jenoff a könyv végén így nyilatkozott a megírás folyamatáról és akadályairól:

„Mivel történelmi fikciót írok, folyamatosan ügyelnem kell a kényes egyensúlyra a történelmi hűség és a történet igényei között. Miközben a regény eseményei és néhány szereplője bizonyos mértékben a valóság szülötte, a regény maga a képzelet munkájának eredménye.”

Tekintélyes mennyiségű kutatómunkára van szükség a kielégítő végeredményhez, miközben számos ponton megcsúszhat a történet. A szerző tisztában volt a buktatókkal, nehézségekkel, azoknak ismeretében pedig sikeresen kikerülte a hibákat.

„Amikor az Elvesztek Párizsban-t írtam, három nő egymástól független történetét kellett kutatnom és megírnom három különböző időkeretben és öt különböző országban. Ez egyszerre volt a legnehezebb és legfelemelőbb feladat ebben a vállalkozásban, íróként soha nem találtam még magam ekkora kihívással szemben (…)” - írja Pam Jenoff a Köszönetnyilvánítás fejezetben a regény utolsó oldalain. Így igaz, egyszerre három női főszereplőt ismerhetünk meg, akik mind különböző élethelyzetben vannak, egyetlen közös vonásuk a háború okozta sebeik. De kik is ők, és hogyan forr össze sorsuk?

Grace 1946-ban New Yorkban él egyedül. Azt gondolnánk, hogy a háború végeztével élvezi a szabadságot és megkönnyebbülten éli világát, ami valószínűleg így is lenne, ha nem érte volna óriási veszteség a közelmúltban. Valójában az emberek még nem tudják maguk mögött hagyni a sötét időszakot, élénken él az emlékezetükben minden támadás, bombázás és nélkülözés. Grace elvesztette szerelmét, s nem tudja, képes lesz-e valaha is kiegyensúlyozott életet élni. Egy nap váratlanul talál egy elhagyott bőröndöt a vasútállomáson. Engedve kíváncsi természetének, kinyitja a rejtélyes táskát, ekkor még nem sejti, hogy ez az elhatározás életének egyik legnagyobb kalandjának lesz előfutára. Titokzatos egyenruhás lányokat ábrázoló képekre bukkan, fejébe veszi hát, hogy kideríti, kik is voltak ők, és milyen szerepet játszottak a háborúban.

Grace ekkor még nem tudja, hogy Eleanor Trigg – a bőrönd tulajdonosa – mennyire kötődött a képen szereplő lányokhoz. 1944-ben az angol titkosszolgálatnak dolgozott, aminek küldetése a német megszállás szabotálása volt. Franciaországba rendszeresen küldtek ügynököket, a férfiak azonban túl feltűnőnek bizonyultak a városokban, ahol jóformán csak asszonyok maradtak hátra – minden harcképes férfit a frontra küldtek harcolni. Eleanor azzal a formabontó ötlettel állt elő, hogy küldjenek inkább női ügynököket bevetésre. Nagy ellenállás fogadta ötletét, a projektet mégis elindították, méghozzá az ő vezetésével. A történetnek ez a szála jelentősen feminista hangvételű. Több ponton is szembekerül olyan alkalmazottakkal – többnyire férfiakkal – akik nem díjazzák kezdeményezését, hiszen „a nők erre alkalmatlanok”. Női olvasóként magam is kifejezetten sértőnek találom ezt az alaptalan feltételezést, Eleanor sem volt ezzel másképp. Onnantól már nem pusztán az vezérelte, hogy sikeresen hajtsák végre akcióikat, hanem hogy rácáfoljon a benne kételkedőkben. Hogy mennyire járt sikerrel vállalkozása, az kiderül a könyvből!

Harmadik szereplőnk Marie, akivel szintén 1944-ben találkozunk. Londonban dolgozik, igyekszik elegendő pénzt keresni ezekben a nehéz időkben, hogy egyedüli anyaként biztosíthassa lányának a felneveléséhez szükséges körülményeket. Eleanor programjának indulását követően ő maga is belekeveredik a titkos akcióba, felkérik, hogy vegyen részt a kiképzésben. Nagy a tét Marie számára: a kislánya vagy a háború, ami egyben biztosítaná a későbbi gondtalan életet számukra, de ahonnan egyáltalán nem biztos, hogy épségben hazatérhet. Te hogyan döntenél?

Hallatlanul érdekes alaptörténet, egyből magával ragadott, le sem bírtam tenni. A cselekmény a könyv vége felé fokozatosan lelassul, veszít a kezdeti lendületből, nem mondanám, hogy unalmassá is válik, de az első felét jobban élveztem. Remekül össze van rakva, a sok helyszín, idősáv, nézőpont egyben tartása nem lehetett egyszerű, de tökéletesen követhetőek az események, egyáltalán nem zavaros.

Én nem is tudtam, hogy az angol kormány engedélyt adott a női ügynökök bevetésére, akik szerves részét képezték a szabotázsakcióknak. Pedig tényleg így történt. A szerzőnő kiemeli, hogy a regényben leírt küldetések lefolyása nem feltétlen tükrözi a valóságot, de a szemléltetésmódnak hála én simán el tudom képzelni, hogy tényleg így zajlottak a lányok bevetései és a kiképzésük.

Háborús kötet lévén rengeteg erkölcsi dilemma merül fel a történet során. Nem kapunk konkrét válaszokat a felvetett kérdésekre – amik főként arra terjednek ki, hogy mire hatalmaz fel a háború, azaz mit szabad és mit nem – de nem is Pam Jenoff feladata, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Én nagyon sokat merengtem rajta, határozottan gondolatébresztő a könyv, ami emellett roppant mozgalmas is.

Bízom benne, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, ha szeretitek a történelmet, csak ajánlani tudom. Köszönöm az Agave Kiadónak, hogy eljuttatták hozzám a könyvet, a borítója remekül visszaadja a történet hangulatát, örülök, hogy a gyűjteményem részét képezi!

https://www.agavekonyvek.hu/konyvek/elvesztek-parizsban