Restart

 

A Tilos az Á kiadó Vészkijárat sorozatában megjelent könyvek kivétel nélkül aktuális és sokakat érintő problémákkal foglalkoznak. Mentális zavarok, betegségekkel való küzdelem, bántalmazás családon belül vagy kívül és még sorolhatnám. Négy-öt évvel ezelőtt olvastam Neal Shustermantól Az óceán mélyén című pszichológiai regényt, 14 éves fejjel nem volt egyszerű feldolgozni a skizofréniától szenvedő főszereplő történetét, lassan 20 esztendősen azonban bátran fogok bele komolyabb olvasmányokba is. A Restart című könyv is hasonlóan üt, lássuk, miről szól Jelmer Soes alkotása.

Jonas egy teljesen átlagos fiú a nagy betűs ÉLET küszöbén. A 18-19 évesek hétköznapi dilemmáival szembesül ő is: hova jelentkezzen egyetemre, mit akar kezdeni magával, hogyan vágjon bele az önállóságba? Legjobb barátjával, Björnnel gyakran megvitatják e kérdéseket, egymásra támaszkodva végül mindketten beiratkoznak főiskolára. Jonas a holland fővárosba költözik, míg Björn a szülővárosukban folytatja tanulmányait. A távolságot legyőzve megmarad szoros barátságuk, az online térben napi szinten kommunikálnak, még közös „programokat” is szerveznek a számítógép előtt ülve, azaz játszanak. Az egyik legfelkapottabb stratégiai játék őket is beszippantja, hála a gyönyörű grafikának, az anonimitásnak és a sikerélménynek, amit egy-egy győzelem hoz. Ekkor kel életre Sanoj, Janos avatarja. Színre lépése egyenes út a mélybe, bár az elején ezt még senki nem sejti.

Egy függőség kialakulását követhetjük nyomon, az író egészen aprólékosan tárja fel előttünk ezt a hátborzongató folyamatot. Bár e könyvben konkrétan a játékfüggőségről van szó, gyanítom, hogy más esetben is hasonló lefolyású a mentális katasztrófa. Talán a legrémisztőbb az egészben Janos hétköznapisága. Semmi kiugró tulajdonság, önpusztító hajlam vagy szociális nehézség… mégis beleesett a gödörbe. Kíváncsi lennék, hogy e pillanatban hányan küszködnek hasonló problémákkal, akár anélkül, hogy annak tudatában lennének. Ez a regény felnyitja az olvasó szemét az éberségre. Azt üzeni, hogy járjunk nyitott szemmel, figyeljünk a hozzánk közel álló személyekre, és amint a gyanú megfogalmazódik bennünk, nyújtsunk segítő kezet. Ez nem csak a függőségre, hanem bármiféle mentális betegségre vonatkozik. Alattomosságuk és nehezen kezelhetőségük miatt sokkal nagyobb pusztítást képesek véghez vinni, mint azt elsőre gondolnánk. Jelmer Soes könyvének legnagyobb tanulsága, hogy a probléma beismerése nem gyengeség, sőt! Mindenekelőtt azonban a megelőzésre kell koncentrálni és ez csakis őszinteséggel lehetséges magunk ás mások felé egyaránt.

„Talán akkor kezdődik a barátság, amikor már megmutattuk a legrosszabb oldalunkat, és a másik mégis a közelünkben marad.”

Remekül megírt történet. Jonas egyes szám, első személyben szólal meg, gyakran kiszól az olvasóhoz, mintha egy levelet olvasnánk. Ez a személyes hangvétel meghitt és intim hangulatot teremt, bennem mély empátiát ébresztett. Egészen megkedveltem a karaktert, még akkor sem tudtam haragot érezni iránta, mikor elfogadhatatlanul viselkedett a barátaival, én ugyanis tudtam, hogy ezt már ő képtelen irányítani. A rövid fejezetek pedig csak tovább növelték a feszültséget. Az író nagyon hűen visszaadta a főszereplőben dúló vihart, a zavartságot és kétségbeesést.

Tisztelem a szerzőt a könyv megírásához elvégzett kutatómunka miatt. Számos ex-függővel készített interjút, igyekezett azonosulni az általa megalkotott karakterrel, kinek sorsát valódi esetekből gyúrta össze. Hiteles, megrázó, de pont ezért olyan értékes és elgondolkodtató. Nem könnyed olvasmány, de aki bírja a nehéz témákat is, biztosan szeretni fogja.