Without Merit - a legújabb CoHo könyv

Nemrég elhatároztam, hogy elolvasom Colleen Hoover összes magyarul megjelent könyvét! Egész szépen haladok ezzel a kihívással, nem is volt tehát kérdés, hogy a Könyvmolyképző Kiadónál megjelent legújabb regényt is beszerzem. A Merit nélkül kapott hideget, meleget egyaránt, lássuk, rám milyen hatással volt a történet!

Főszereplőnk a címben is olvasható, cseppet sem átlagos családi életet élő Merit. Egypetéjű ikertestvérével való kapcsolata katasztrofális, apja cserbenhagyta a rákból frissen felgyógyult édesanyját, majd összeházasodott az ápolónőjével. A bátyjával sem ápol irigylésre méltó viszonyt, úgyhogy képzelhetitek, milyen lehet a légkör a családi fészekben. Texas kisvárosában élnek egy régi templomépületben (ez már önmagában bizarr), viselt dolgaik pedig számos pletykát indítottak el a település lakói között, kénytelenek együtt élni a megbélyegzéssel és az ítélkezéssel. Merit ki nem állhatja ezt az életet, semmi vigaszt nem tud felfedezni mindennapjaiban. Különös szenvedélyeként minden kudarcának emlékére beszerez valamilyen használt trófeát vagy kupát, amik így állandóan emlékeztetik baklövéseire. Éppen egy szépségverseny hetedik helyezettjének szóló díjjal szemezget egy régiségboltban, amikor összetalálkozik Sagannel. Ezt a pillanatot egy elképesztően bonyolult és feszültséggel teli hét követi, mely során minden múltbéli titokra fény derül. De vajon sikerül megoldást találniuk a családi problémáikra? Hogyan lehet megküzdeni az önpusztító gondolatokkal és a sok elhallgatott sérelemmel?

Bevallom, a könyv első fele nem igazán tetszett. Meritet túl semmilyennek éreztem, a trófeagyűjtési szenvedélyén kívül nem fogott meg benne semmi, a megnyilvánulásai üresek voltak, nem találtam különlegesnek. A cselekmény is lapos volt, mintha semmi sem történt volna az állandó veszekedésen kívül. Nahát, nahát, Colleen Hoover is hibázhat – gondoltam olvasás közben. Aztán mint egy varázsütésre beért a történet. Merit megnyílt az olvasó előtt, szimpatikussá vált a szememben, elkezdtem együttérezni vele. Ezzel párhuzamosan került felszínre a mondanivaló is, ami teljesen levett a lábamról. Befejezve a regényt rengeteg gondolat jutott eszembe, mindez kárpótolt a kezdeti lassú tempóért és az unalmas részletekért.

„Éppen olyan normális vagy, mint ezek az idióták!”

Manapság egyre többet foglalkoznak az emberek a mentális egészség témájával. Ez nem lehet véletlen, hiszen több mindenkit érint, mint korábban. Merit családjának tagjai is küzdenek önmagukkal, részben ez lehet az oka a közöttük feszülő ellentéteknek, amit tovább tetéznek az elnyomott indulatok. A történet közepén csúcsosodik ki a családi viszály. Onnantól kezdve nem tehetnek úgy szereplőink mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Nagyon élvezetes volt végigkövetni, hogyan rombolják le a karakterek belső gátjaikat. Biztosra veszem, hogy mindannyiunknak vannak gátlásai és nehézségei, ez a történet pedig rávilágít arra, hogy ezek elfojtása csak ront a helyzeten.

„Nem hinném, hogy létezik rendes család, Merit.”

A fenti mondatban több igazság rejlik, mint hinnénk. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak rossz dolgok történnek velünk, mintha valamiért minden ember alapból pesszimista természetű lenne. Nagyon ritkán jut eszünkbe más szemszögéből tekinteni a világra, pedig olykor a körülöttünk zajló események újféle nézőpontból való szemlélése felnyithatja a szemünket életünk vidám mozzanataira.

Colleen Hoover imádnivaló stílusa ezúttal sem hagyott cserben. Bámulatos, milyen ügyességgel képes ennyire komoly témákat ilyen finoman közölni. A megrendítő eseményeket szolid humorral enyhíti, ez még szórakoztatóbbá teszi az olvasást. Összességében mégis azt kell mondanom, hogy kevésbé sikerült átütőre, mint más regényei (most a Reménytelen és a Velünk véget ér jutott eszembe). Kellemes olvasmány, én jó sokat rágódtam rajta, de nem csalt könnyeket a szemembe. Az írónőre nem jellemző módon szerelmi szál kicsit elveszett, inkább nevezném családregénynek, mint romantikus könyvnek. Bátran olvassátok el, még akkor is, ha nem ez lesz életetek könyve, mindenképpen értékes tartalommal bír, olyan témákat feszeget, melyekkel érdemes foglalkozni.