Lélekmadár - Minden világ beleremeg, amikor a varázslat szárnyra kap

Az Agave Kiadó újdonsága a lélegzetelállító borítója miatt keltette fel az érdeklődésemet. Tudom, tudom… tilos a külső alapján ítéletet mondani, de mégis ki utasítana vissza egy ilyen csodaszép kötetet?? Fantasy némi romantikával, kell ennél több? Egyből lecsaptam rá, hálás vagyok a kiadónak, hogy elküldték nekem Deborah Hewitt alkotását, melynek tartalma méltónak bizonyult a borításhoz.

Alice Wyndham különös kisgyermek volt, sokáig mind a szülei, mind a tanárai, de még a barátai is azt hitték, hogy mentális problémákkal küzd. Kislánykorában váratlan helyzetekben madarakat látott az emberek között repkedni, holott rajta kívül senki nem észlelte az állatok jelenlétét. Idővel elmúlt ez a furcsa szokása, a könyv idején Londonban él legjobb barátnőjével, Jennel. Élete teljesen átlagos mederben folyik, mígnem egy nap furcsa csomag érkezik hozzá egy ismeretlen feladótól. Miután betoppan az életébe Crowley – aki nem mellesleg szemtelenül vonzó férfi benyomását kelti – olyan titkokra derül fény, melyek alapjaiban rengetik meg Alice világát. Kiderül, hogy nem egy hétköznapi nő, valójában különleges képességekkel van megáldva, még ha pillanatnyilag nem is tudja magabiztosan használni adottságait. Ám szerettei és saját biztonsága érdekében kénytelen megtanulni bánni erejével, a tét pedig hatalmas. Vajon Alice képes elbírni az igazság terhét, miközben megannyi emberi sors múlik rajta?

Már a könyv elején tisztázódik főszereplőnk alapképessége. Nem egyszerűen random madarakat lát – tehát ne városi galambokra, esetleg ara papagájokra gondoljatok :D – hanem estifecskéket. E roppant titokzatos madárfaj mitikus erővel bír, és a népességen belül mindössze pár olyan kiváltságos akad, aki képes megpillantani őket. Azért különlegesek ezek a teremtmények, mert minden egyes embernek van saját fecskéje. Lélekmadárnak nevezik az állatokat, hiszen egy egyén madara megmutatja gazdája lelkének titkait, személyiségét. A látó tehetséggel bírók előtt tehát minden körülöttük lévő személy nyitott könyv. Nem csoda, hogy rengetegen ellenségesen viszonyulnak Alice és a hozzá hasonlók felé.

Engem ez az alapötlet teljesen magával ragadott. Pont ezt az egyediséget keresem egy fantasy könyvben, a szerzőnő által felépített világ pedig minden, csak nem klisés. A történet Londonban és annak ikervárosában játszódik, ahova a mágikus teremtmények menekülnek az emberi világ kegyetlenségei elől. Alice képességén kívül számtalan erő létezik, őt adottságának ritkasága teszi pótolhatatlanná. Maga Crowley is mágikus személy, a lánnyal való találkozása pedig az ő életét is fenekestül felforgatja. 

A cselekmény elképesztően izgalmas. Már az első ötven oldal levett a lábamról a mozgalmas történetvezetéssel és az akciódús jelenetekkel. Egészen kiszámíthatatlan fordulatok tették észbontóvá a regényt, csak kapkodtam fejem. A végén már tényleg nem tudtam elhinni egyik szereplő szavát sem, a szerzőnő csak úgy játszott az olvasó idegeivel.

„Honnan tudhatja bárki is, hogy mi a valóság és mi nem?”

Na igen, kb így éreztem magam. :D

A fordító munkával nem voltam maradéktalanul elégedett, az összképet rontották az oda nem illő kifejezések és a – szerintem – szükségtelen káromkodások, trágár szavak. Persze ez ízlés kérdése, de számomra a megfogalmazás gyakran nem tetszett.

A történetben magában nem találok kivetnivalót, nagyon szépen össze van rakva, minden felvonultatott szereplőnek megvan a maga helye, nem tudnék értelmetlen eseményt vagy karaktert kiemelni. Ebben Sarah J. Maas könyveire emlékeztetett a Lélekmadár.

Összességében azt tudom mondani, hogy ha ütős fantasy-t keresel, nem kell tovább kutatnod. Nagyon szívesen olvasnék még az írónő tollából, remélem, a közeljövőben jelenik meg új könyve. Zárásként a kedven idézetemmel próbálok igazi misztikus hangulatot teremteni, minden fantasy olvasása után jusson eszetekbe, hogy:

„– Minden mesében ott az igazság magja (…)”

Ez a bejegyzés a Prológus Ajtók, átjárók projektjére készült.