Halloweenre fel - Könnyű, mint a pehely

 

A Könnyű, mint a pehelyben elsősorban a borítója fogott meg, bár tisztában vagyok vele, hogy külső alapján ítélni az egyik legrosszabb dolog, amit tehetek, mégis, ebben az esetben nem tudtam ellenállni a hatásvadász külcsínnek. Pontosan ilyen hangulatú regényhez volt most kedvem, főleg, mert az október végi heteket átitatja a halloween. Az utóbbi években meghonosodott Magyarországon ez az alapvetően amerikai ünnep, és attól függetlenül, hogy én általában nem veszek részt benne, egy kis őszi borzongásra nem mondok nemet. :) A Könyvmolyképző Kiadónak hála már ősz elején elérkezett hozzám Zoe Aarsen könyve, de én direkt erre az időszakra tartogattam. Bölcs döntés volt a részemről, pontosan azt kaptam, amit vártam!

McKenna már alig várta, hogy megkezdhesse harmadik gimis évét. Teljesen átlagos fiatalként főként a népszerűséggel kapcsolatos aggodalmaival küszködik, nem is beszélve a párkapcsolat izgalmas kérdéséről, ami – lássuk be – minden tizenévest foglalkoztat. Miután sikerül új menő barátnőket szereznie, élvezettel veti bele magát a programokba és bulikba. Igazi megtiszteltetésként éli meg, amikor Olivia, a csapat központi alakja, meghívja születésnapi partijára három másik barátnőjével együtt. Akkor még nem sejti, hogy az az este végzetessé válik mind az ötük számára. Ki gondolná, hogy egy ártatlan játék és a babona akkora erővel bír, amekkorát halandó fejjel fel sem foghatunk? Vajon a tanévben bekövetkező borús és tragikus események pusztán a véletlennek köszönhetők vagy valamilyen túlvilági mesterkedés idézte elő balszerencséjüket? McKenna ezekre a kérdésekre próbál választ találni, miközben a saját démonaival is szembe kell néznie.

Ismered a könnyű, mint a pehely, merev, mint a deszka játékot? Röviden arról van szó, hogy a társaság egyik tagja lefekszik a földre, majd miután az összes résztvevő körbeülte és alátámasztotta ujjait, valaki ijesztő részletességgel megfesti a hallgatóság előtt az előttük heverő halálát. A mese végeztével mindenki kántálni kezdi a könnyű, mint a pehely, merev, mint a deszka jelszót, és közben megpróbálják mindössze az ujjaik segítségével felemelni a földön fekvőt. Elég hátborzongató, de nem annyira, mint a tény, hogy több beszámolót is olvashatunk a rituálé eredményességéről. A szóban forgó könyvben is ennek a játéknak köszönhetően indul el a bonyodalom.

Engem mindig is vonzottak a paranormális témák, a rejtély, a misztikum kellemes félelemérzetet kelt bennem, és ezt a típusú borzongást olykor kifejezetten igénylem. Főleg, ha meg van fűszerezve egy kis nyomozással… Fantasy-krimi-thriller keverék, egy könnyedebb tinidráma köntösbe csomagolva. Kicsit tartottam a klisés sztoritól és az unalmas fordulatoktól kiindulva a gimis környezetből, Zoe Aarsen azonban rácáfolt kezdeti előítéleteimre.

A szerelemi szál kevésbé hangsúlyos, ennek kifejezetten örültem, nem akartam, hogy a romantika túlzottan meghatározza a cselekményt. Szerencsére a nyomozás és rejtvényfejtés alárendeli a főszereplőnk párkapcsolati életét.

A karakterek tipikus alakok, hétköznapi gimis diákok. Nincs bennük kiugró tulajdonság, a főszereplő sem rendelkezik különleges képességekkel, akár mi magunk is lehetnénk. Ez sokat hozzátett a hihetőséghez, amit szerintem kifejezetten nehéz elérni egy túlvilági léttel és szellemekkel foglalkozó könyv esetében. McKenna és barátai folyamatos kétkedése a realitás talaján tartotta a cselekményt. A paranormális események felé mindig szkeptikusan fordulok, szívem a logikus magyarázatok felé húz, de szerintem a legtöbb ember így van ezzel. A szereplők mindvégig racionális okokat hajszoltak, így a szerzőnő rajtuk keresztül próbálja meggyőzni az olvasót a mágia létezéséről. Hozzá kell tennem, hogy a kielégítő igazságot az utolsó oldalra érve sem tudhatjuk meg biztosan, ami nem is olyan meglepő tekintve, hogy a Könnyű, mint a pehely egy trilógia első része.

„Apámtól azt tanultam, hogy a logika a leghatásosabb fegyver a kételyek ellen.”

 A regényre alapozva 2018-ban sorozat is készült, hazánkban az HBO Gon tudjátok elérni, ha megjött hozzá a kedvetek.

Kellemesen csalódtam a könyvben, nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog. A vége nagyon izgalmas, ezért elég rosszul érintett villamosozás közben, amikor elértem a megállómat és a tetőpont kellős közepén meg kellett szakítanom az olvasást. Lehet, jobban tettem volna, ha megyek egy kört :D. Meleg szívvel ajánlom a thriller és fantasy műfaj kedvelőinek.  

A cikk a Prológus halloweeni projekthetére készült.