Viszály - ha vonz a sötét oldal

Ez volt az első könyvem, amit Schwabtól olvastam, de egészen biztosan nem az utolsó. Míg e bejegyzést írom, már itt figyel a folytatás az íróasztalom szélén, egy percet sem tudok várni, hogy belekezdjek az Az elvetemültek sorozat második részébe. Köszönöm szépen a Fumax Kiadónak, hogy elküldték nekem a Viszály című kötetet, hatalmas élmény volt olvasni. Ha kíváncsi vagy, mi tetszett benne, olvass tovább!

Victor és Eli orvosi egyetemi hallgatóként élik az életüket. A kivételesen okos fiatalok éppen szakdolgozat téma után kutatnak, Eli pedig egy roppant érdekes – ugyanakkor kissé zavarba ejtő – kérdéssel szeretne foglalkozni. A könyvben megjelenített világban léteznek olyan emberek, akik valamilyen trauma és halálközeli élmény következtében különleges képességekre tettek szert. Ők a RendKívüliek, röviden csak RK-k. A társadalom meglehetősen bizalmatlanul fordul e lények létezése felé, sokan nem is tartják őket teljes értékű emberi lényeknek, Eli fejében mégis szöget üt a gondolat: mégis hogyan alakul ki bámulatos erő egy egyszerű halandóban? Victor maga is a kutatás részévé válik, ő áll elő azzal a korántsem biztonságos ötlettel, hogy próbáljanak meg ők maguk is RK-t létrehozni. A két srác kísérletei mindkettejük sorsára hatással lesznek, a tíz évvel későbbi énjeik tele vannak egymás ellen irányuló bosszúvággyal és haraggal. Mi vezetett idáig? Hogyan vált a barátság ellenségességgé? Mi fog történi, amikor újra szembe kerülnek egymással?

„És azok, akik szörnyekkel szövetkeznek, maguk sem jobbak a szörnyeknél.”

Nem semmi alapsztori… Ez egy sötétebb, komorabb történet, ennek tudatában vegyétek a kezetekbe. Thriller, akció és fantasy keverékének mondanám, a fantasy része pusztán a természetfeletti képességekre terjed ki. A cselekmény jelentős hányadát visszaemlékezések teszik ki. Párhuzamosan folynak a jelenbeli és a tíz évvel korábbi események, így fokozatosan tisztul ki az olvasó fejében a nagy egész. Minden kérdésünkre választ kapunk a végére, bennem abszolút nem maradt hiányérzet az utolsó oldalakhoz érve.

Eli és Victor karaktere cseppet szem szimpatikus. Furcsa, hogy a legfontosabb alakokat nem kedveltem olvasás közben, de ez valahogy hozzáadott a sötét hangulathoz egy plusz borzongást és fenyegető légkört. Számomra ez különlegessé tette a könyvet. Süt az oldalakból a gonoszság és a kegyetlenség, ez pedig határozottan valódibbá tette az egyébként valóságtól elrugaszkodott történetet. Akár igaz is lehetne… Folyamatosan ez járt a fejemben, le a kalappal az írónő előtt, hogy ezt el tudta érni.

„– Ebben a játszmában nincsenek jó emberek (...)”

Eli és Victor kapcsolatának alakulása tette igazán izgalmassá a regényt. Átalakulásuk és jellemfejlődésük nagyon érdekes, pszichológiai szempontból figyelemre méltó változásokon mentek keresztül, ami nem csak egymáshoz és magukhoz, hanem a körülöttük lévőkhöz való viszonyukra is rányomta a bélyegét.

Imádom, amikor a szavak mögött húzódik mélyebb jelentés, viszont a Viszály esetében ez nem mondható el. Schwab mesél, szórakoztat, az izgalomtól és idegességtől futkosott a hideg a hátamon, de ne keressetek mélyenszántó gondolatokat a sorok között. Ez nem az a könyv, és egyébként nincs is ezzel semmi gond. Vetődnek fel morális kérdések az RK-k létezésével kapcsolatban, de nincsennek annyira kiaknázva, mint amennyire lehetőség lenne rá.

Utóbbi megjegyzésemet nem is inkább hibának, hanem észrevételnek címkézem, ami egyáltalán nem vesz el a könyv élvezeti értékéből. Mindenkinek ajánlom, aki bírja a kendőzetlenséget, kicsit sötétebb hangvételű írásra is vevő, biztosan nem fog csalódni benne!