Értelem és érzelem - a szerelem kifürkészhetetlen útjai

Jane Austen-tól korábban már olvastam a Büszkeség és balítélet és A mansfieldi kastély című regényt, ezek után izgatottan vetettem bele magam az Értelem és érzelem olvasásába. Az eső két Austen-élményemnek hála nagyon megkedveltem a szerzőnő stílusát, elbeszélésmódját, a könyveiben felvázolt elragadó karakterekről nem is beszélve. Kíváncsi voltam, mit nyújt majd a Menő Könyvek Örök kedvencek sorozatának részét képező kötet. Köszönöm a kiadónak, hogy megleptek vele, gyönyörű borítója könyvespolcom ékévé tette.

A regény középpontjában Elinor és Marianne Dashwood kisasszonyok állnak, akik az angol társasági életben igyekeznek megtalálni a közös hangot társnőikkel, miközben az idősebbek állandó pletykálkodásai kereszttüzében a kor szellemének megfelelő viselkedést kénytelenek magukra erőltetni. Nem egyszerű a fiatal hajadonok élete… Mintha létezésük egyetlen célja a tökéletes férj megtalálása lenne, ami egyet jelent a jómóddal, szerelemmel és kényelemmel. A fiatal testvérpár ilyen környezetben nevelkedett, nem csoda, hogy mindketten kissé szoronganak és küzdenek a vállukon lévő teher miatt. Mikor Elinort és Mariannet is különös érzelmek rohamozzák meg újdonsült ismeretségüknek hála, fenekestül felfordul életük. Az addigi nyugodt mindennapjaikba beférkőzik az izgalom, szertelenség, csalódás és boldogság elegye, egy szóval: a szerelem. Azonban senki ne higgye, hogy pusztán a szív hangjai alapján lehet döntést hozni a jómódú társadalmi réteg szorításában. A normák, szabályok, a lányokat körülvevő többi családtag mind-mind első ránézésre áthatolhatatlan akadályokat gördítenek a boldogságuk elérése elé. Vajon beteljesülhet vágyuk és elnyerik a jól megérdemelt nyugalmat?

Miután befejeztem a könyvet, elsőként arra gondoltam, hogy milyen találó ez a cím. Összeegyeztethető-e a két fogalom: értelem és érzelem. Biztosan sokatok tapasztalta már, hogy bizonyos döntéshelyzetekben az észérvek logikája nem ér semmit egy megérzés mellett. „Hallgass a szívedre!” – szól a mondás. A Jane Austen korában játszódó történetek zömét ez a dilemma alapozza meg. Egy olyan társadalomban, ahol a házasságok megkötésének kritériumai a jövedelem és a státusz voltak – mellőzve azt, ami igazán számít – nem sok súlya volt az érintett felek szívügyeinek. Marianne, Elinor és gavallérjaik valamennyien küzdöttek az elvárásoknak való megfeleléstől, ami ólomsúlyként rájuk nehezedve nem engedett szabad folyást érzelmeik kinyilatkoztatásának. A legnagyobb tanulsága ennek a regénynek tehát, hogy a szerelem nem szorítható be falak közé. A szív nem gondolkodik, nem kell logikát keresni benne. Az emberi élet egyik legcsodásabb dolga érezni és szeretni, éppen azért, mert ösztönös és megmagyarázhatatlan az a vonzalom, ami két személyt egymás felé terel.

„Nem az idő, nem is az alkalom, kizárólag a hajlandóság dönti el egy kapcsolat meghittségét. Akadhat két ember, akiknek hét esztendő sem volna elegendő, hogy megismerjék egymást, másoknak viszont hét nap is bőven elég.”

Jane Austen humorosan mutatja be e társadalmi réteg furcsaságait, az irónia mesterével van dolgunk. Mindenki él-hal a pletykákért, egy kis ármánykodás mindig feldobja a hangulatot, a délutáni séták alatt nincs is jobb, mint jól kibeszélni a létező összes ismerőst. Ha pedig nem vagy hajlandó részt venni ebben a kirakat életben, esetleg felvállalod őszinte személyiségedet – akkor te válsz a gúnyos beszélgetések tárgyává…

„(…) s Brandon ezredest, aki nem sokkal őutána érkezett, oly kíváncsisággal méregette, mintha azt mondaná: mindössze annyit akarok tudni, elég gazdag-e ahhoz, hogy önnel is hasonló udvariassággal bánják.”

Az elején indokolatlanul lassúnak éreztem a cselekményt, kicsit zavart a vontatottság, nem igazán kötött le. Ezt tetézte a rengeteg szereplő, sok idegen név, a karaktereket állandóan összekevertem. Fel kellett vennem a fonalat, bele kellett rázódnom az olvasásába, de miután ráhangolódtam a történetre, remekül szórakoztam, nem volt már oly követhetetlen.

A klasszikus olvasmányok kedvelőinek biztosan tetszeni fog, nekem remekül párosult az őszi bekuckózós hangulathoz. Értelem és érzelem + meleg tea vagy kávé + meleg takaró (+ egy doromboló cica az ölbe, ha épp hajlandó nyugton maradni ;)) = tökéletes este. Remélem, sikerült meghoznom a kedveteket és hozzáadjátok magatokat a fenti képlethez. Jó olvasást!

A cikk a Prológus Olvassunk a könyvespolcunkról projektjére készült!