Miért kezdd el már ma a saját bullet journal naplód? 1. rész

 

Két év telt el azóta, hogy hosszas tervezgetés után végre elkezdtem saját bullet journalt vezetni . Mielőtt elhatároztam, hogy kipróbálom ezt a módszert, rengeteg inspirációt kerestem, főleg Instagramon és Pinteresten, de mindig féltem belefogni. Nem tudtam, hogy induljak neki, mik legyenek az első lépések, hogy lesz szép, mivel írjak, mi lesz, ha elrontom… Azt tapasztalom, hogy a legtöbb embert ugyanezek a kételyek tartják vissza a naplózástól. Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy miért is jó a bullet journal, és miért nem kell tartanod tőle.

Egy ideje már megszületett a fejemben a gondolat, hogy írok egy bátorító bejegyzést erről a témáról, a végső löketet pedig Ryder Carroll A Bullet Journal módszer című könyve adta meg. Ryder a hivatalos BuJo rendszer kifejlesztője, ő fektette le az alapokat, a könyve elsősorban a naplózás miértjéről és hogyanjáról szól. Mégis sokkal több egy egyszerű tankönyvnél. Tele van hasznos életvezetési tanácsokkal, stratégiákkal, hogy hogyan tegyük jobbá mindennapjainkat. Nekem hatalmas motivációs löketet adott, biztat arra, hogy merjünk belevágni új dolgokba, ne féljünk a kudarctól és éljünk tartalmas életet. A segítségével úgy érzem, hogy könnyebben össze tudom rendezni a fejemben kavargó gondolataimat, ami nagy szó, mert szerintem én egy normál ember gondolatainak sokszorosával rendelkezek

Mivel hajlamos vagyok túlvállalni magam, számomra elengedhetetlen, hogy legyen egy hely, ahova minden feladatomat, programomat összegyűjthetem. A BuJo lett az én mentsváram. Oda menekülök, ha feszült vagyok, mert túl sok a tennivalóm és nyomasztanak az aktuálisan rám nehezedő terhek. Minden ötletem szabadon, korlátozások nélkül papírra vethetem, amitől mindig könnyebbnek érzem magam. Kiélhetem a kreativitásomat, imádok szép rajzokat készíteni bele és dekorálgatni az oldalakat, mert ettől érzem igazán a sajátomnak. Mióta használom, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, és úgy érzem, ura vagyok önmagamnak.

Biztosan mindannyian ismeritek azt a kétségbeejtő érzést, amikor este elalvás helyett olyan gondolatok kavarognak a fejetekben, mint például: holnap el kéne mennem a gyógyszertárba, francba nem mentettem le azt a receptet, melyik nap is találkozom a barátaimmal, vagy mozognom kéne, mert már hány napja nem csináltam semmit… nem is tudom. A szétszórtság elleni tökéletes fegyver a bullet journal.

Hogy bebizonyítsam, mennyire igaz mindez, megosztok veletek egy személyes történetet a sok közül, ami tisztán mutatja a fejlődésemet az élet bizonyos területén, és ami csak akkor kezdett el javulni, amikor mertem naplót vezetni. Egyáltalán nem voltam hajlékony, konkrétan olyan merev voltam, mint egy vasrúd, és ezt most a lehető legkomolyabb értelemben értsétek. Fájt mindig mindenem, alig tudtam lehajolni, nemhogy megérinteni a talajt. Éveken át mindig csak mondogattam, hogy ez így nincs rendben, de valójában sosem tettem érte semmit (most mindenki biztosan magára ismert valamilyen egyéb témát illetően). Aztán felnyitottam egy füzetet, amibe a havi és heti tervezőimen kívül az elsők között készítettem el egy szokáskövetőt, amit egyébként azóta is használok. A hónap minden napja kapott egy kis négyzetet, amit akkor színeztem be, ha az adott feladatot aznap elvégeztem, és az első helyen szerepelt a nyújtás. Az hajtott, hogy minden nap beszínezhessem azt a kis négyzetet, így szinte minden este nekiültem, és bár hihetetlenül fájdalmas volt, nyújtottam. Mára elérem a talajt, kevesebbet fájnak a tagjaim és jobban is alszok.

Kell ennél több bizonyíték?

A napló mankó a napi feladatainkhoz, életünk követéséhez, érzéseink feltérképezéséhez, tapasztalataink értelmezéséhez és a céljaink elérésében is támogat minket. Én úgy tekintek rám, mintha a lényem kézzelfogható darabja lenne. Mára biztosan ki tudom jelenteni, hogy nem tudnék élni nélküle.