Szevasz Szevasz!

A Tilos az Á Kiadó jóvoltából jutott el hozzám a Szívlapát verseskötet párjaként frissen megjelent antológia, amely a 18 éven felüli korosztályú fiatal felnőtteket megcélzó elmés és elgondolkodtató novellákból áll. A gyűjteményt Péczely Dóra szerkesztette, az ő szavaival élve mutatnám most be, miről is szól e 25 alkotás:

„Az első ciklus a szerelemé és az erotikáé, amelynek mottóját Nádasdy Ádám szövegéből emeletem ki: „mi mindnyájan várunk valakire.” A második ciklus fókusza a család, különösen a szülőkkel és testvérekkel való szövevényes viszony. A harmadik ciklus novellái arról tanúskodnak, hogy a kereszténység hagyományai, a Biblia hatása és Jézus alakja hogyan formálja a mai napig a magyar irodalmat, és a szerzők mennyire eltérő módon nyúlnak ehhez a témához. A negyedik ciklus a „művészet a művészetben” novelláit tartalmazza, az utolsó pedig a tág értelemben vett történelmi és „haza-novellákat”.

Csupa olyan témát feszeget, ami egy huszonéves fiatalt foglalkoztat vagy valamilyen formában befolyással van az életére. És mégis mivel lehetne jobban megragadni a fejünkben és lelkünkben lejátszódó folyamatokat, küzdelmet, dilemmákat, minden örömöt és kínt egyszerre, mint az irodalommal? A Szevasz olyan alkotások közlésére tesz kísérletet, amik felnyitják az olvasó szemét, önreflexióra késztetik és ütős mondanivalójukkal úgy megragadnak, hogy sokáig motoszkálnak az ember fejében. Bennem pont ezt a hatást érték el a beválogatott írások, nehezen tudnék kedvencet választani, de az Én vezetek, a Jönnek a verseim és a Vár a századosom kiemelkedő élményt nyújtott.

Nem mondom, hogy minden egyes darabot könnyen sikerült megfejtenem. A címadó novellát, a Szevaszt elölről kellett kezdenem, mert első olvasásra egyszerűen nem vált világossá az üzenet. Ezt nektek is meleg szívvel ajánlom, ha novellákat olvastok – akár pont e cikk tárgyát képező antológiát. Semmi gond nincs azzal, ha elsőre nem érted, valószínűleg nagyobb elmélyülés és több rejtvényfejtés kell ahhoz, hogy a sorok mögött húzódó tartalomról lerántsd a leplet, de éppen ez teszi a novella olvasást olyan izgalmassá.

Dióhéjban a Szevasz a felnőtté válás rögös útjáról szól. Tabutémákat feszegetve kendőzetlenül elénk tárja hibáinkat, nem fél a kínos szituációk papírra vetésétől és kimondja, amit más nem mer. Ha a könyv ember lenne, egy magabiztos és hangadó alakot képzelnék magam elé, aki kész a szemedbe mondani az igazságot.

„Figyelni kezdtem az embereket, és lassanként természetesnek tűnt, hogy vannak a vakmerők közt, akik gyáván viselkednek, az okosak közt, akik bután, az engesztelhetetlenek közt pedig olyanok, akik már több mindennel kibékültek életük során.”

Ha szeretnél megismerkedni olyan neves kortárs szerzők műveivel, mint például Grecsó Krisztián, Bereményi Géza, Dragomán György, Nádasdy Ádám és Háy János, a Szevasz nem fog csalódást okozni.