Te mit tennél, ha újraélhetnéd ugyanazt a négy hónapot?


    Justin A. Reynolds története első pillantásra a szívemhez nőtt. A színes borító és figyelemfelkeltő cím már önmagában izgatottá tett, a fülszöveg elolvasása után pedig egyértelművé vált, hogy ez aztán nekem való. A romantika műfajának nagy rajongójaként alig vártam, hogy egy szívfacsaró regényt vegyek a kezembe - akár egy-két könnycseppet is elmorzsolva. Lássuk, milyen hatással volt rám a Végzet ellen, és neked érdemes-e elolvasnod!


“Két jó okom van rá, hogy megnézzem az Idétlen időkiget: 1) Bill Murray és 2) hogy bár nem pontosan egy cipőben járunk, azért talán tanulható egyet s mást a egy férfi esetéből, aki ugyanazt a napot éli át újra meg újra.”


    Bár a főszereplő, Jack szerint az idézetben olvasható örökzöld film cselekménye és az ő esete különbözik, valójában annyiban térnek el egymástól, hogy Jack mindig ugyanazt a négy hónapot éli át, egy nap helyett. A végzős fiú teljesen átlagos életet él. Szerető családtagok veszik körül, a 18-19 évesek jellemző problémáin is dilemmáin kívül nem zavarja meg semmi mindennapjait és lelkivilágát. Két legjobb barátja, Franny és Jill, régóta egy párt alkotnak, és bár Jack titkon teljesen odavan Jillért, triumvirátusuk remekül működik. Élete legnagyobb átkának azonban éppen ezt az átlagosságot tekinti. Úgy érzi, hiába tesz bármit, semmiben sem tud kiemelkedő lenni, ő a tipikus majdnem-srác, aki pont lecsúszik a jobb jegyről, éppen nem kerül be a focicsapatba és még a hőn áhított lányt is lecsapják a kezéről. Jack már nagyon unja helyzetét, szeretne letenni valamit az asztalra, boldogságra, sikerre és persze szerelemre vágyik. Jövőbeli egyetemük látogatása alkalmával találkozik az elsőéves Kate-tel, mely esemény fenekestül felforgatja életét. Onnantól kezdve főszereplőnk minden lesz, csak nem átlagos. Megmagyarázhatatlan módon Jack attól a perctől kezdve, hogy megismerkedik a lánnyal, képes lesz utazni az időben, a sors pedig arra kényszeríti, hogy átélje ugyanazt a négy hónapot újra és újra. Mit kéne máshogy tennie, hogy megszűnjön ez a végtelen hurok? Milyen küldetést szánt neki az univerzum? Megéri a különlegesség, ha közben ennyi áldozattal jár vagy mégis jobb átlagosnak lenni?



“És hogy elcseszettnek érzed magad, Jack? Szerintem ezt hívják úgy, hogy fiatalság.”


Elsőre lerágott csontnak tűnhet az időutazós szál, de higgyétek el, ez a könyv sokkal több, mint egy elcsépelt fordulat, amit már mindenki un. Jack jellemfejlődése teszi igazán érdekessé és hasznossá a történetet, gyakorlatilag az olvasó szeme láttára cseperedik érett felnőtté. Fiúból férfivá válásának folyamata megható, mely által sokat tanulhatunk önmagunkról és az emberi természetről általában. A szerző gondolatai aranyat érnek. Szerintem mindenki egyetért velem, amikor azt mondom, hogy az emberi kapcsolatok bonyolultak - túlságosan is. De lássuk be, gyakran mi magunk tesszük őket bonyolulttá. A Végzet ellen is éppen a társas életben való boldogulásról szól, olyan témákat boncolgatva, mint a család és barátság egymáshoz való viszonya, a szerelem felsőbbrendűsége, a harmónia megtalálása a magánéletben.

Hiszek abban, hogy a szeretetnek három megnyilvánulásai formája van: család, barátság, szerelem. Az összes embernek szüksége van mindegyik féle szeretetre, arra, hogy kapja és arra, hogy adja is. Ha csak az egyik is hiányzik valaki életéből, már megérzi az életminőségén. Egy olyan űr keletkezik, amit kétségbeesetten be akar tölteni. De a szeretetet e három formájának egyensúlya és mértéke sem mindegy. Egyiket sem szabad elhanyagolni, ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy időnk és energiánk véges, ezért elengedhetetlen a fenntartható állapot megtalálása, ami egyáltalán nem könnyű feladat. Jack ismétlődően esélyt kap ezen egyensúly beállítására, és kis sikerrel minden hozzátartozója életét jobbá teheti.


“– Nem aggódhatsz azon, hogy mit gondolnak mások – közlöm vele. – Azt kell tenned, ami neked jó. – Amiről tudom, hogy könnyű mondani, de attól még igaz, még ha úgy is hangzik, mint valami gyerekeknek való film tanulsága.”


    Utóbbi idők legkiválóbb szerelmes regénye. Olyan könyv, ami mosolyt csal az arcomra, miközben könnyekre fakaszt. Egyszerre tesz boldoggá és forgat kést a szívemben, de egy biztos: rávilágít a szeretet és a kapcsolatok szépségére és értékére. Eszembe juttatja, hogy embernek lenni és érezni varázslatos, éljük hát meg életünk apró csodáit és sose feledjünk el hálát adni mindazokért, akikre támaszkodhatunk.


A cikk a Prológus Könyvek a fa alá projektjére készült.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Minden egy esküvővel kezdődik, majd minden egy esküvővel zárul...

Könyv a csodákról - Tökéletlen szentek

Olvasás 24 órán keresztül? - Readathon élménybeszámoló