A társadalmi státusz ereje

     

    Minél többet gondolkozok a Black Boxon, annál inkább tetszik. Egy bejegyzés megírása előtt mindig átolvasom a kigyűjtött idézeteket, összeszedem magam, hogy sikerüljön követhetően papírra vetnem fénysebességgel száguldó gondolataimat. A Black Box-típusú mély mondanivalóval rendelkező könyvek adják fel igazán a leckét. Anna Woltz kötete izgalmas, zavarba ejtő és kissé megbotránkoztató, de pont ez teszi olyan maradandóvá.

    A 17 éves Jamie elé óriási lehetőséget sodor az élet: munkatársa lehet a híres Jacob Rijn rendezőnek, aki Hollandia valaha volt legkülönlegesebb dokumentumfilmjének - vagy inkább valóságshowjának - forgatásába kezd az úgynevezett „Ticket-gyerekekről”. Na de mi az a Ticket? Képzeljetek el egy olyan társadalmat, ahol a tíz éves gyerekek orrplasztikai műtétekre és zsírelszívásra járnak, hogy a lehető legmagasabb pontszámot érjék el a bankkártyához hasonló Ticket igazolványukon, hiszen a vonzerőt, kinézetet, okosságot, egészséget és anyagi helyzetet számszerűsítő skálák alapján ránézésre eldönthető egy polgár státusza. Milyen egyszerű és előítéletektől mentes világot teremthetünk e rendszer bevezetésével, nem igaz? Vagy talán mégsem működik olyan jól a Ticket fejlesztői által vízionált társadalom? Erre könyvünk szereplői sem tudják biztosan a választ, éppen ezért a film készítői összegyűjtenek egy maréknyi fiatalt, hogy rajtuk keresztül a nép szeme elé tárják az egyre népszerűbbé váló kártyák közvetlen hatását a gyermekek gondolkodására. Egy elzárt szigeten lévő házba dugják a kísérleti alanyokat, majd vetélkedőként tálalva adásba kerül a műsor. Nagy a tét: a győztes, a leghosszabb ideig házban maradó kölyök rengeteg pénz tulajdonosaként távozhat. Így indul a Black Box, ami nem csak Hollandia, de az egész világ legnagyobb szenzációja lesz.

„ Mi mégis elmentünk addig, ameddig már nem lett volna szabad.”

Hallatlanul érdekes alaptörténet, órákig tudnék elmélkedni a Ticket jelenségén. Szerintem ez olyan kérdés, amiről mindenki kicsit másképp vélekedik. Az elgondolás nem rossz, látom a pozitív oldalát, de az elképesztő erejű ösztönző erő az életmódunk javítására eltörpül az egészségtelen mértékű megszállottság mellett, amit kivált az emberekből. A Ticket nem mutat rá a személyek belső értékeikre, eltűnnek az érzelmek és az erkölcs, márpedig a társadalmi egyensúlyhoz és a benne résztvevők közötti harmóniához ezek a tényezők is nagyban hozzájárulnak. Egy biztos, Anna Woltz nagy hangsúlyt fektetett a téma minden oldalról való körbejárására, így az olvasó sokféle nézőpont ismeretében tud dönteni a rendszer helyességéről. 

„Jamie jó ideje nem tudja már, hogy ki a felelős. Az, aki cselekszik, az, aki rendezi, vagy az, aki otthon nézi a műsort. A gyerekek vagy a felnőttek.”

A  szereplők által rendszeresen feltett kérdések miatt én magam is egy könyvkarakternek éreztem magam, aki aktív tagja a cselekménynek. Ez a bevonódás különleges élményt nyújtott, amihez Jamie alakjának közvetlensége is hozzájárult. Az ő tanácstalansága és befolyásolhatósága egy az egyben az olvasó megszemélyesítésére szolgált, zseniális írói fogás a szerzőnő részéről.

A gyerek-felnőtt ellentét is elég hangsúlyos a regényben. A kiskorúak mennyire képesek tudatosan cselekedni nem elégséges mennyiségű élettapasztalattal a hátuk mögött? Tényleg akkora hatalommal bírnak, hogy összefogva vállalatokat tehetnek tönkre és megreformálhatják a társadalmat? Nem az én tisztem ezt a dilemmát megfejteni, de az egészen világossá vált számomra, hogy a túlzott döntési szabadság - kerüljön akárki kezébe is - semmi jót nem hoz maga után.

    A Black Box szélsőséges morális szituációk felvonultatásával készteti elmélkedésre az olvasót, miközben kiábrándító módon ábrázolja az emberek telhetetlenségét, hataloméhségét és feltűnési vágyát. Kendőzetlen és lebilincselő regény, amit érdemes elolvasni. Köszönöm a lehetőséget a Tilos az Á kiadónak!