Ha rajtam múlna, kötelező olvasmány lenne…

Kevés olyan diákkal találkoztam általános iskolai és gimnáziumi éveim alatt, akik szerették volna a kötelező olvasmányokat. Én sem lelkesedtem túlzottan a kerettanterv által kiszabott regények iránt, amiknek kimondottan az a céljuk (lenne), hogy meghozzák a fiatalok kedvét az olvasáshoz. Szerintem a fő probléma a nem megfelelő időzítés. Olyan mély tartalmú és nyelvezetű könyveket ajánlanak a gyerekeknek, amiket nem feltétlen értenek meg. Ezt a legtöbben kudarcként élik meg, és az olvasás folyamatához csak negatív élmények társulnak, ami miatt később sem fognak könyvet venni a kezükbe. Szívem szerint beszüntetném a kötelező olvasmányokat, egy hobbit nem lehet senkire sem rákényszeríteni. Ettől függetlenül érdemes ajánlani könyveket különböző korosztályokra bontva, és modernizálni a jelenlegi kötelező olvasmányok listáját. Ebben a cikkben személyes ajánlásaimat olvashatjátok.

A következő köteteket elsősorban a gimnáziumi kötelezők listájára venném fel, az általános iskolai követelményrendszerre most nem térek ki. Az 1.-8. osztályban szerintem egyáltalán nem volna szabad kötelezni olvasásra a gyerekeket, pláne nem olyan könyvekre, mint az Egri csillagok, aminek már csak a terjedelme is megijeszti őket. A Pál utcai fiúk és a Légy jó mindhalálig sem éppen a felső tagozatosoknak való, A kőszívű ember fiairól nem is beszélve. Mészöly Ágnestől a Fekete nyár, J. K. Rowlingtól a Harry Potter, T. J. Klunetól a Ház az égszínkék tengernél vagy R. J. Palaciotól Az igazi csoda sokkal finomabb formában közvetítenek morális típusú kérdéseket, amik elkezdik formálni a fiatalokat. A szépirodalommal és a klasszikus művekkel elegendő lenne felső tagozatban novellák formájában ismerkedni. Középiskolában viszont már kiforr annyira egy diák gondolkodásmódja, hogy megpróbálkozzon teljes regényekkel, drámákkal, de a mostani lista nem a legjobb.

Teljesen szubjektív szempontok alapján, én a következő könyveket ajánlanám a középiskolásoknak:

          Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Szűcs Péter: Dharma
Jelmer Soes: Restart
Marjane Satrapi: Persepolis
George Orwell: 1984
Anne Frank naplója
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Monica Hesse: A kék kabátos lány
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Hyeonseo Lee: A lány hét névvel
Janne Teller: Semmi

Amint látjátok, nem mind szépirodalom, ám ez nem véletlen. Mindig is zavart, hogy az iskolában ennyire a szépirodalomra fektetik a hangsúlyt. Egy könyvnek lehet fontos mondanivalója és bírhat értékkel attól függetlenül, hogy milyen kategóriába soroljuk. Az olvasás célja, hogy elgondolkodtasson, formálja a szemléletmódot, nyissa fel a szemünket és szélesítse látókörünket. A jelenlegi kötelező olvasmány lista elavult, a 21. századra nézve irreleváns alkotásokkal van tele, ami nem segíti a diákokat az előrelépésben, nem lesznek többek általa, de még csak meg sem szerettetik velük a könyveket. Nem fogtok csalódni, ha a fenti néhány mű közül megpróbálkoztok valamelyikkel, bízom benne, hogy sikerül meghoznom a kedvetek az olvasásukhoz!