Papírpalota - egy nyár drámája

 

A Papírpalota a 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozatának egyik legfrissebb darabja. Megjelenése óta a legkelendőbb kötetek listáján is előkelő helyet foglal el, az eddigi molyos értékeléseket alapul véve, kiváló könyvről beszélünk. A kiadónak hála magam is megismerkedhettem a történettel, lássuk, rám milyen benyomást tett Miranda Cowley Heller írása.

A regény főszereplője Elle, aki ötvenéves korára boldog házasságban él, ráadásul három elbűvölő gyermek édesanyja. Első ránézésre egy mintacsalád és mintanő képe tárul elénk, Elle azonban korántsem hibátlan. Fiatal éveinek zűrössége és gyermekkorának traumái mélyen megsebezték őt, a múlt elviselhetetlen nyomást gyakorol rá. Furcsa szerelmi háromszög, önmarcangolás, kimondatlan vallomások és súlyos titkok nyomják Elle lelkét. E feszültség a csak Papírpalotaként emlegetett nyári üdülőjükben töltött hetek alatt kerül felszínre. A nő komoly választás előtt áll, a szívére vagy az eszére hallgasson?

„Az elengedés azt jelenti, hogy mindent elveszítesz, vagy azt, hogy mindent megnyersz, amit csak akartál?”

A főszereplő végtelenül érdekes karakter, sorstörténete és személyiségének alakulása figyelemre méltó. Fejlődésregény a javából, de a rokonság, a vér szerinti kötelék állandó meghatározó szerepe miatt a családregény kategóriába is beleillik.

Elle gyerekkora korántsem irigylésre méltó. Megrázó élményekben volt része kislány korában. Szülei cserbenhagyták, nem kapott elegendő támogatást, bántalmazták szexuálisan és verbálisan egyaránt, túl korán kellett megtapasztalnia a felnőtt világ kegyetlenségét, és ez őt is kőkeménnyé tette. Felnőtt életét megmérgezi a szégyen, a bánat és a jogtalanul érzett bűntudat. Történetét olvasva elöntött a hála. Borzasztó belegondolni, hány meg hány hasonlóan kellemetlen körülmények között nevelkedő gyermek él a Földön, míg engem minden nap határtalan szeretet vesz körül. Becsüljük, amink van, és tanuljunk Elle történetéből! Sose hagyjuk, hogy mások elnyomjanak minket, mindig álljunk ki magunkért és magabiztossággal győzzük le azokat, akik lenéznek minket.

Fontos megemlítenem a megcsalás témáját is. A szerelem megfejthetetlen, bonyolult, az érzelmek útvesztője pedig tele van zsákutcákkal. Azért tévednek sokan a hibás útra, mert képtelenek időben beismerni valódi érzelmeiket és igaz vágyaikat. A megalkuvás azonban a legrosszabb választás. Sosem szabad másként cselekedni, mint szívünk diktálja, még akkor is, ha nem feltétlen az a racionális út. Éppen a beletörődés miatt mennek tönkre tíz vagy több éve tartó párkapcsolatok, házasságok. Elle hasonló hibát követett el, a kérdés már csak az, hogy elég erős-e ahhoz, hogy az igaz boldogságot válassza? Vagy eljön a pont, amikor a szív követése csak önzés és ez már nem is róla szól?

„Amióta elég öreg vagyok ahhoz, hogy megkérdőjelezzem az ösztöneimet, anyám mindig ugyanazt a tanácsot adja nekem: „Dobj föl egy érmét, Eleanor. Ha a válasz nem az, amit vártál, csináld az ellenkezőjét.” Mindig tudjuk a helyes választ, akkor is, amikor nem… vagy amikor azt hisszük, nem tudjuk. De mi van, ha bűvészérme? Ha mindkét oldala ugyanolyan? Ha mindkettő helyes, akkor mindkettő rossz.”

A jelennel párhuzamosan többféle idősíkot olvasva tárul fel előttünk a főszereplő múltja. Egy-egy fejezeten belül viszont értelmetlenül sok időbeli ugrándozás teszi követhetetlenné a cselekmény kronológiáját, véleményem szerint a szerző túlzásba esett. A végkifejlettel sem voltam elégedett. A fentebb szemléltetett kérdéskörökre nem kapunk választ, csak halvány szubjektív benyomást. Úgy éreztem, hogy ugyanoda érkeztem, ahonnan elindultam, pedig vártam volna a feszültség feloldását vagy valamilyen megoldást a főszereplő jövőjére nézve. Maga a sztori megfogott és fenntartotta a figyelmemet, de a befejezéstől sokkal többet vártam, hiányérzettel csuktam be a könyvet.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam a Papírpalotát, de számomra nem nyújtott kiemelkedő élményt. Méltó a KULT sorozathoz, ha kedveled a drámát és a romantikus nyári könyveket, bátran adj neki egy esélyt!