A madár és a kard - fantasy a köbön

Mostanában szkeptikusan állok az új fantasy könyvekhez, mert kezdem azt érezni, hogy olyan sokat olvastam már, hogy nem tudnak újat mutatni. Éppen e dilemmák közepette került az utamba A madár és a kard, és örömmel jelentem be, hogy rácáfolt előbbi kétségeimre, teljesen levett a lábamról.

Lark otthonában háború dúl. A szörnyű volgárokat csak a gyilkolás és az erőszak hajtja támadásaik során, a hírhedt Tiras király és hadserege tehetetlen. Lark édesapja hiába küld katonákat a frontra, a király nem elégedett szolgálataival. Bosszúból és nyomásgyakorlás céljából elrabolja Larkot, mintegy túszként hurcolva az udvarba. Nem is sejti, hogy a fiatal lány miféle titkot őriz…

Lark kisgyermekkora óta nem szólalt meg. Anyja vette el tőle hangját és a szavakat a halála pillanatában. A néhai uralkodó, Tiras apja gyilkolta meg őt, méghozzá egyetlen dolog miatt: más volt, mint a többiek. A történet egy olyan mágikus világban játszódik, ahol különleges képességekkel rendelkező emberek élnek elveszve a tömegben. Az Ékesszólók, a Fonók, az Alakváltók és a Gyógyítók nem merik felvállalni adottságaikat, hála a hosszú évtizedek, sőt évszázadok óta zajló diszkriminációnak. A hétköznapi emberek félnek tőlük, ahogy az általában lenni szokott azokkal a dolgokkal, amit nem ismernek. Lark anyja Ékesszóló volt, és amikor ez kiderült, a király a megszokott gyakorlatnak megfelelően elvette az életét. A nő úgy hagyta el az élők világát, hogy képtelenné tette lányát képessége használatára, és abban bízott, hogy Lark Ékesszóló voltára sosem derül fény. De az igazi énünket és a bennünk lakozó különlegességet nem lehet sokáig rács mögé dugni…

„A szavak rettenetesek lehetnek, amikor az igazságot nem hallják szívesen.”

A világ felépítése zseniális. Azt gondolom, hogy egy fantasy esetében alapkövetelmény a precizitás és az alaposság. Amy Harmon nagy hangsúlyt fektetett a történelmi megalapozottságra, kifejtette a karakterek múltját és a mágia természetét is tisztázta. Utóbbi egyedisége figyelemre méltó, a varázslat működése különleges, élvezet volt elmerülni benne.

Lark alakja végtelenül szimpatikus. Bár a történet során nem ejt ki hangosan egy szót sem, a naplószerű egyes szám, első személyű elbeszélésnek köszönhetően ez abszolút nem feltűnő. Visszahúzódó és alázatos személyisége ellenére végtelenül erős és rendíthetetlen karakter, kitartása és küzdőszelleme miatt felnézek rá. A Tiras-szal való kapcsolata nagy utat jár be a bő 360 oldalas regény során, kettejük története sok más fantasy könyv főszereplő párosához hasonlít, ezért ezt a részét nem mondanám újdonságnak.

„Talán az egyszerűség jelenti a titkot a boldogsághoz.”

A cselekmény legtöbb fordulata meglepett. Az önmagában feszes tempójú regényfolyam számos csavarral válik még izgalmasabbá, melyek közül egy-kettő ugyan kiszámítható, de összességében tátva maradt a szám. A szerző stílusa, történetmesélése szórakoztató, fenntartja az olvasó figyelmét, könnyen rá tudtam hangolódni, valószínűleg ezért is szippantott be ennyire.

Ha ütős fanatsyre vágysz, A madár és a kard nem fog csalódást okozni. Olyan könyv, amit nem lehet letenni, és hála a karakterek közvetlenségének és a szépen felépített világnak nem akarod majd, hogy vége legyen. Meggyőztelek? Remélem, igen :) Jó olvasást! 

Az élményért a Könyvmolyképző Kiadónak tartozom köszönettel.

A cikk a Prológus Elkezdett sorozatok projektjére készült.