Az elveszett titkok kertje - a történelem és az élet kölcsönhatása

A. M. Howell regényében első ránézésre a borító fogott meg. Ez alapján egy könnyed, kicsit gyermekibb történetre számítottam, ami be is igazolódott, meg nem is. Ha kíváncsiak vagytok, mit nyújtott számomra Az elveszett titkok kertje, olvassatok tovább!

Nem könnyű az élet az első világháború éveiben. Az egyszerű emberek küszködnek a megélhetéssel és az állandó aggodalommal. Mindenki félti a szeretteit, akik vagy a fronton harcolnak, vagy munkájukkal támogatják a katonákat. Clara édesapja és fivére is megjárta a háborút, és bár bátyja egyelőre nem térhet haza, apja súlyos sérülésekkel távozott a harcmezőről. Az egyre veszélyesebb körülmények miatt a kislányt vidékre küldik, hogy a nagynénje és nagybátyja viselje gondját, amíg nem mérséklődik a helyzet. Clara egyik napról a másikra a családjától távol találja magát, meg kell küzdenie a honvággyal, miközben belekóstol a felnőttek titkokkal és felelősséggel terhes világába.

„Nincs annál félelmetesebb, mint amikor nem tudod az igazságot – mondta bánatosan.”

A történet és az elbeszélésmód valóban meseszerű. A szerző roppant finoman szemlélteti az első világháború borzalmait, feltárva az olvasó előtt a hétköznapi ember veszteségeit és fájdalmait. Hála a hangnemnek és Clara személyének mégsem éreztem ezt túlzottan nyomasztónak és megterhelőnek. A fiatalabb, általános iskolás korosztály számára tökéletes olvasmány, ami úgy ismerteti meg őket az emberiség egyik legborúsabb történelmi eseményével, hogy nem tipor a lelkükbe. Emellett olyan fontos emberi értékek kerülnek megvitatásra, mint a bátorság, becsület, gyász és a becsület.

Nagyon erős a család motívuma. Clara sorsa mellett a mellékszereplők háttértörténete is rávilágít arra, hogy mennyire elsöprő erő rejlik a rokoni kapcsolatokban. A szerző ennek pozitív és negatív formájával is foglalkozik regényében, ezáltal kontrasztba kerül az odaadó és szeretettől mentes családi légkör.

„Bátor vagy. És amikor bátor vagy, az lehetsz, aki csak akarsz.”

A fülszöveg alapján némileg izgalmasabb cselekményre számítottam. Az utolsó oldalakhoz érve meglepve tapasztaltam, hogy úgy érzem, mintha alig történt volna valami, pedig egy szűk 300 oldalas kötetről beszélünk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy unatkoztam volna olvasás közben, sőt! Nagyon haladós történet, rendkívül pörgősen olvasható, ami a precíz írói munkára utal.

Clara karaktere meglehetősen hétköznapi, de azt gondolom, éppen ez segített megérteni, mit is tett a háború az emberekkel. Mélyen együttéreztem vele, több ponton is hasonlít a személyiségünk, úgyhogy nem volt nehéz ráhangolódnom.

Az elveszett titkok kertje egy könnyed történelmi regény, ami annak ellenére is elnyerte a tetszésemet, hogy úgy érzem, nem az én korosztályomnak íródott. A mondanivalója tanulságos, ezért mindenképpen ajánlom azoknak, akik szeretnek utazni az időben, és kedvelik a middle-grade (vagyis a körülbelül 11-15 éves korosztálynak szánt) könyveket.