Diana, a szívek királynője - a brit királyi család titkai

Az utóbbi években nagyon megszerettem az önéletrajzi könyveket, ezért nagyon örültem, hogy a Kossuth Kiadó meglepett a Diana hercegnő életét feldolgozó regénnyel. Roppant kevés háttér tudással vetettem bele magam az olvasásba, talán éppen emiatt volt rám ekkora hatással.

Ti mennyire ismeritek a brit uralkodócsaládot? Tudjátok, hogy működik a protokoll, milyen szabályokat kell betartani, és hogy milyen a családtagok színfalak mögötti élete? Diana érkezése előtt az emberek bedőltek a csillogásnak és a folyton mosolygó arcoknak. A walesi hercegné azonban ki akart törni a hazugságok ketrecéből. Julie Heiland könyve pontosan ezt a harcot meséli el. Diana-nak nem csak a férjével, a sajtóval és a királyi családdal kellett megküzdenie, hanem önnön magával is.

„ – Zárt ajtók mögött sok minden más, mint amilyennek egyébként látszik.”

A könyv kétségtelenül kivételes alkotás, precíz kutatómunka bújik meg a sorok mögött, ami egy hiteles és őszinte történetet eredményezett. Számomra külön élvezet volt betekintést nyerni a palota falain belülre, bevallom, kicsit olyan érzésem volt, mintha betolakodó lennék. A szemléletes leírásoknak köszönhetően az események részvevőjének éreztem magam, sikerült elmerülnöm a családi drámák és pletykák folyamában, miközben magamba szívtam a 20. század végi angol kultúrát.

A valós alapokon nyugvó történet nagyon fontos üzenetet közvetít, melynek jelentősége napjainkban hatványozódik. A közösségi média által uralt társadalom hajlamos mindent elhinni, amit lát, és olykor elveszíti a kritikus gondolkodás képességét, arról nem beszélve, hogy folyamatosan elégedetlenek vagyunk saját életünkkel, mert ahogy mondani szokás „a szomszéd fűje mindig zöldebb”. Mikor jutunk el arra a pontra, amikor megtanuljuk értékelni, amink van, és magunkkal foglalkozunk mások helyett? Diana is bejárta ezt az utat, és bár életében luxus vette körül, rengeteget szenvedett. A tanulság megfogalmazásához segítséget kérek a szerzőtől, és a regényből idézett szavaival zárom a cikket:

„Életben lenni bizonyára azt jelenti, hogy állandóan változunk, újra felfedezzük magunkat, haladunk a korral. Az élet nem mese, ahogyan ő sokáig hitte, hanem forradalom. Aki bátran él, annak az élete számtalan halálból és újjászületésből áll. Nem kell örökre olyannak maradnom, amilyen egyszer voltál, hanem élj úgy, hogy minden napot, évet, minden pillanatot, kapcsolatot, beszélgetést és válságot felhasználva közelebb kerüli önmagadhoz, egyre hitelesebb legyél, hogy eljuss a legbensőbb lényegéhez. Mert ebben az egészben az a jó, hogy az a lényeg mindig ugyanolyan marad.”