Sadie - egy rejtélyes lány rejtélyes eltűnése

    

Amikor először pillantottam meg a kötetet, egyből felkeltette az érdeklődésemet a minimalista, és kissé nyomasztó borító. A fülszöveget olvasva végképp izgatott lettem, köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy lehetővé tették, hogy elolvashassam. Lássuk, azt kaptam-e, amit vártam!

„Mindennap tűnnek el lányok. Ha nem tudsz róla, nem fáj.”

Sadie eltűnt. A tanácstalan rendőrség hiába kereste szülővárosa környékén, ezért családja felkérte West McCray riporter-újságírót, hogy segítsen felgöngyölíteni az ügyet. Az esetről és a nyomozás folyamatáról rádiós műsort is készítenek, aminek célja, hogy felhívja az emberek figyelmét az ehhez hasonlók esetekre. Vajon kiderül az igazság, és Sadie végül felbukkan a semmiből? Egyáltalán akarja, hogy megtalálják?

„Mindig elfelejtem, hogy a félelem legyőzhető dolog, ezért mindig újra és újra meg kell tanulnom, bár ez még mindig jobb, mintha egyáltalán soha nem tanulná meg az ember.”

Eléggé felkavaró alaptörténet egy még szinte gyermek lány felszívódásáról, aki rettenetesen küzd saját magával. Sadie élete sosem volt könnyű. Az anyja fiatalon hozta a világra, alkohol- és drogfüggősége miatt pedig túl hamar kellett felnőnie. Minden megváltozott, amikor megszületett a húga, Mattie, aki létezésével értelmet adott mindennapjainak. Ám egy nap a testvérét nem találta otthon, rövidesen pedig a város külső részében bukkantak a kislány holttestére. És Sadie pontosan tudja, ki tehet erről. Elhatározza, hogy bosszút áll nem csak a húgáért, hanem saját magáért is.

Az emberek többsége kerüli a nyomasztó témákat, márpedig a szexuális bántalmazás és a gyermekkori traumák pontosan ezek közé tartoznak. Gyakran szívesebben dugjuk homokba fejünket, pedig legbelül pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy ezek létező dolgok.Courtney Summers regénye fényre hozza ezeket a szörnyű dolgokat, felnyitja az olvasó szemét.

Tetszett, hogy párhuzamosan olvashattuk a rádiós műsor szövegét, és ismerhettük meg Sadie nézőpontját, de sajnos úgy éreztem, hogy mindkét szál ugyanazt mondta el, mintha ismételték volna egymást. Árnyalatnyi többletinformációt szolgáltatott a két különböző szemszög, ez pedig monotonná és lassúvá tette a cselekményt. A végkifejlettől többet vártam. Nagyobb csattanóra, esetleg megoldásra számítottam, ehhez képest hiányérzettel csuktam be a könyvet, ugyanott vagyok, ahonnan elindultam.

A hiányosságok ellenére is azt gondolom, hogy ezzel a témával igenis foglalkozni kell, emiatt mindenképpen érdemes elolvasni. Azoknak ajánlom, akik szeretik a sötét hangulatú könyveket, vagy néha vágynak a borzongató hangulatra.