17. századi korrajz a boszorkányságról

 

A Familiárisok 2020-ban jelent meg először magyar fordításban, és valósággal felrobbantotta a hazai bookstagram közösséget, hála a 21. Század Kiadónak. A szépséges borító roppant figyelemfelkeltő, és miután végre nekem is lehetőségem nyílt megismerni a tartalmát, bizton állíthatom, hogy nem csak a külseje különleges.

A 17 éves Fleetwood ​Shuttleworth Gawthorpe Hall úrnőjeként fényűző körülmények között éli életét, szerető férj mellett szebb jövőről álmodni sem mert soha kislány korában. Persze nem minden az, aminek látszik. Fleetwood bárhogy próbálkozik, nem tud épségben világra hozni egy gyermeket sem, pedig minden vágya, hogy örökössel ajándékozza meg szerelmét. Miután ismét teherbe esik, minden esélyt megragad, hogy megszülje kisbabáját. Romló egészségi állapota azonban nem valami biztató. Fleetwood szinte már elveszti a reményt, amikor váratlanul találkozik Alice-szel. A különös lány fiatal kora ellenére remekül ért a bábasághoz, ezért főszereplőnk felkéri, hogy segítsen rajta. Kisvártatva kiderül, hogy Alice furcsasága nem véletlen, de vajon van bármi köze az utóbbi időben nagy figyelmet kapó pendle-dombi boszorkányokhoz, és az általuk elkövetett állítólagos bűntettekhez?

“A gondolat magánügy, a szóbeszéd azonban nem, és tudom, hogy Gawthorpe úrnőjeként mindkettőnek ki vagyok téve.”

A 17. századi boszorkányperek és az üldöztetésük mindig is meglehetősen misztikus és rejtélyes történelmi időszakként élt a fejemben, ezért nagyon vártam, hogy elmerülhessek a könyv világában. A regény végül nem szolgált olyan sok információval, mint reméltem, de cserébe tökéletesen átadta a korabeli hangulatot.

Minél többet olvastam, annál kevésbé akartam, hogy valaha az utolsó oldalakhoz érjek. Stacey Halls titokzatos stílusával elérte, hogy egyre kíváncsibb és kíváncsibb legyek. Együtt izgultam Fleetwood-dal, aki elképesztően fiatal kora ellenére érettebben viselkedett, mint sok felnőtt napjainkban.

Imádtam a karaktereket, és meghökkenve fedeztem fel a 17. és a 21. század közötti kapcsolatot. Elkeserítő, hogy az elmúlt négy évszázadban nem sikerült leküzdenünk az alaptalanul alkotott előítéleteket és a másság felé irányuló ellenszenvet. Ez egy társadalmi szinten megfigyelhető jelenség, és bár napjainkban nem a boszorkányság van a figyelem középpontjában, érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon ugyanolyan banálisak-e előítéleteink alapjai, mint a boszorkányoktól való félelem. Tanuljunk a múlt hibáiból.

“A hazugságoktól félek.”

Csodás történet, valóságos időutazás, a történelem iránt fogékonyaknak teljes szívből ajánlom, de a szépirodalom kedvelőit is biztosan elvarázsolja.