Az utolsó Ambrózy-történet

 

Az Ambózy báró esetei sorozat a valaha volt kedvenc könyvsorozataim közé tartozik, és ezzel nem vagyok egyedül. Böszörményi stílusa és precizitása a századforduló Osztrák-Magyar Monarchiájába repít minket, ahol megismerkedhetünk a cserfes és makacs Milivel és a mogorva, ám rendkívül eszes Ambrózy Richárddal. A hullaházi skandalum a történet záró része, emiatt szomorúsággal vegyes örömmel lapoztam bele, és azt kell mondjam, hogy a hetedik kötet feltette a pontot az i-re.

Ez a sorozat első olyan története, amiben Mili és a báró együttműködve nyomoznak. Egy veszélyes és véres eset szorul felderítésre, ami a képzett rendőröknek és detektíveknek is feladja a leckét. Szerencsére Mili és Richárd éppen az ilyen feladványokra szakosodtak. Egy öngyilkoságokkal, családi intrikákkal és fenyegetéssel teli bűntény sűrűjében találják magukat, de a megoldás mintha folyamatosan messzebb kerülne tőlük. Vajon sikerül véget vetni az ámokfutásnak, és rács mögé dugni az elkövetőt? Ha valakik képesek összeilleszteni a kirakós darabjait, az Mili és Richárd, akik ketten együtt elpusztíthatatlanok.

„– A férfi amolyan karót nyelt, savanyú ábrázatú, modortalan, parancsolgató pofa, a kishölgy viszont bájos és gyors észjárású teremtés.

Rudnay Bélának ennyi elég is volt, hogy ránk ismerjen.”

A fenti idézetnél magam sem tudnám jobban megrajzolni a két főszereplő karakterét. Az Ambrózy-sorozat egyik legerősebb vonása a szereplők jelleme, ami szerencsére ebben a részben is nagy hangsúlyt kapott. Nem mindennapi karaktereket ismerhetünk meg, akiket a szerző az 1900-as évekhez hűen körvonalazott. Nehezen tudnék kedvenc szereplőt választani, de Mili komornája, Márika különösen közel került a szívemhez a maga furcsa stílusával és lököttségével, ami a regény egyik fő humorforrása.

Azért szerettem meg ennyire a sorozatot, mert hű a történelemhez. Minden utca, minden személy neve valós, Böszörményi elképesztő kutatómunkát végzett a hitelesség érdekében. A szinte minden oldalon megtalálható lábjegyzetekben ad információt a korabeli éttermekről, házakról, lakosokról, és sokszor a jelennel is párhuzamot von. Ennek köszönhető, hogy az olvasó – mintegy időutazást téve – belecsöppenhet a századforduló székesfővárosába.

A befejező résztől valami igazán ütőset vártam, szerencsére nem okozott csalódást. A történet hátborzongató és izgalmas, tele kérdőjelekkel. A nyomozás során még maga Ambrózy báró is nehézségekbe ütközik, nagy szüksége van hát Milire, aki nélkül aligha jutna egyről a kettőre.

„Az igaz szerelem nagyon tud fájni, azt elismerem […] de sohasem gyilkol!”

Bár A Barnum-rejtély kissé csalódás volt számomra, A hullaházi skandalum bőségesen kárpótolt. A sorozat befejező részében minden megvan, amit az Ambrózy báró eseteiben szeretünk: Mili és Richárd egymással való csipkelődése (ami mögött persze szeretet bújik meg), Márika humora, rejtélyek és nyomozás. Akármennyire is fáj a szívem, amiért nem foghatok többé a kezemben új kötetet, boldogsággal tölt el, hogy méltó befejezéssel zárult ez a nagyszerű könyvsorozat.

 

Köszönjük Böszörményi Gyula, nem felejtünk.