Gallant - "Mindennek van árnyéka. Még a világnak is, amiben élünk."

 

V. E. Schwab munkásságát a Prológus tagságomnak köszönhetően ismertem meg. Blogger barátaim nem győzték dicsérni az írónő műveit, a rengeteg jó vélemény pedig akaratlanul is befolyásolt. Először a Viszályt, aztán annak második részét, a Visszavágót olvastam tőle, de kétségkívül az Addie LaRue láthatatlan élete vált a legmeghatározóbb élménnyé számomra. Ilyen felhozatal után nem csoda, hogy tűkön ülve vártam a Gallantot. Lássuk, hogy mit rejt a csodaszép borító!

Olivia Prior a Merilance nevű bentlakásos iskolában él. Szüleivel sok évvel ezelőtt megszakadt a kapcsolata, és még csak nem is emlékszik rájuk, ezért különösen nehéz rálelnie saját magára. Sosem tudta valójában, ki is ő, honnan jött, de legfőképpen arra keresi a választ, hogy miért lát lépten-nyomon furcsa szellemeket, és hogy miért nem képes megszólalni. Olivia ugyanis néma, rendellenessége miatt pedig rendszeresen zaklatják iskolatársai. A kislány csak egy igazi otthonra és családra vágyna, de édesanyja naplóján kívül semmibe sem tud kapaszkodni. A kis füzetke furcsa szavakat és rajzokat rejt kísértetekről és árnyakról, de Olivia hiába olvasott végig több ezerszer minden lapot, nem tud rájönni a jelentésükre. A lány életét egyik pillanatról a másikra megváltoztatja egy szokatlan levél érkezése, melynek feladója hazahívja Oliviát Gallantba, amiről kisvártatva kiderül, hogy nem olyan békés otthon, mint amilyenről Olivia álmodott.

„Az ilyen házak hosszú múltra tekintenek vissza és a múlt mindig magával hozza a kísérteteket.”

Meglepett a történet erős thriller vonása. Többször is éreztem enyhe félelmet, a kísértetek leírása és a halál témájának központi szerepe meglehetősen nyomasztóvá és sötétté tette az alaphangulatot. A halloween-i életérzésemnek ez egyébként jót tett, kellemes meglepetésként ért az ijesztő elbeszélésmód. A sok rejtély és titokzatosság tovább fokozta bennem ezt az érzést, a sejtelmes tintaszerű rajzokról nem is beszélve, amik az egyes fejezetek között hatásosan kísérték a cselekményt.

Olivia karaktere kimagasló, sosem olvastam még néma főszereplőről szóló történetet. A lány ezen tulajdonsága csak még jobban kiemelte belső jellemzőinek fontosságát. A személyisége nagyon különleges, van benne valamilyen megfejthetetlen, ami végig kissé zavarba hozott, és minden oldallal csak még kíváncsibbá tett.

„(…) azután is lehet döntést hozni valami mellett, hogy az már mellettünk döntött.”

Az alapötlet kísértetiesen (értitek, kísértetiesen :D) hasonlít a Stranger Things első évadára, ezért számomra csorbult a sztori eredetisége, de a kivitelezés nagyban kárpótolt. Az Agave Kiadó gondozásában megjelent kötet kívül-belül gyönyörű, olyan darab, aminek egyértelműen minden könyvmoly polcán ott van a helye.

Örülök, hogy olvashattam a Gallantot, de az Addie LaRue láthatatlan életét nem sikerült felülmúlnia. Őszi napokra tökéletes választás, különösen akkor, ha egy kis borzongásra vágytok.

„Ne feledd: az árnyak nem valóságosak, az álmok nem árthatnak neked, és mindaddig biztonságban leszel, amíg távol maradsz Gallanttól.”

Hiába áll ez az idézet Olivia édesanyjának naplójában, én nem bántam meg, hogy nem maradtam távol Gallanttól, és ha rám hallgattok, ti sem teszitek!