Vérbeli krimi Musso-tól - A szajnai ismeretlen

Musso frissen megjelenő könyveire mindig azonnal lecsapok. Évek óta figyelemmel kísérem a szerző munkásságát, és a Park Kiadónak hála folyamatosan jelennek meg magyar fordításban a francia író művei, úgyhogy mindig van miből válogatni. A szajnai ismeretlennek sem tudtam ellenállni, lássuk, elnyerte-e a tetszésemet.

Roxane, a félreállított rendőr, már szinte eltemeti karrierjét, amikor egy váratlan ügy hullik az ölébe. A napokban a hatóságok ráleltek egy fiatal nőre a Szajna folyóban. Senki sem tudja, hogy került oda, hogy miért volt anyaszült meztelen, és hogy mi magyarázza űzött viselkedését. Miután megtörtént az orvosi ellátása, egy másik intézménybe való átszállításakor megszökött, amit a rendőrség vezetősége felettébb aggasztónak talált. Roxane nem bír ellenállni a kísértésnek, és annak ellenére, hogy meg kéne húzódnia és kerülnie kéne a feltűnést, nyomozni kezd. Így kerül kapcsolatba Raphaël-lel, akit valaha gyengéd szálak fűztek a szajnai ismeretlenhez. Egy a bökkenő: Raphaël kedvese valójában egy éve halott. Ki valójában a rejtélyes idegen, hogy került a folyóba, de legfőképp, mi köze az egészhez Raphaël-nek és Roxane-nek? Hamarosan kiderül, hogy ez az ügy jóval korábbra nyúlik vissza, mint azt elsőre gondolnánk.

„Elvesztem. A gondolataimban. A múltamban. Abban, amivé ezentúl válhat az életem.”

A szajnai ismeretlenben egy teljesen más Musso mutatkozik be nekünk. A romantika és a misztikus szál egyáltalán nem kap fontos szerepet, helyette egy ütős és hátborzongató krimire számíthatunk, tele gyilkossággal és kegyetlenséggel. Valahol kiábrándítónak hatott a kíméletlenség és a pesszimista hangulat, ugyanakkor tetszett, hogy mert a sötét dolgokról írni a szerző.

Végig azt éreztem, hogy rohan a cselekmény. Elvesztek az apró részletek, nehezen tudtam követni az eseményeket, főként a rengeteg helyszín és név miatt, amit nem volt időm megemészteni. Úgy érzem, hogy a tempó ezúttal a minőség rovására ment. Hiányzott a kidolgozottság, a történet mélyebb érzelmi oldala, különösen Roxane karaktere került parkoló pályára. Szerettem volna jobban megismerni és megérteni őt, mert egyébként egyáltalán nem volt szimpatikus számomra, és kíváncsi lettem volna, milyen ok húzódik meg a nyers és érzéketlen viselkedése mögött. A végkifejletre ugyanez a sietség jellemző. Befejezve a könyvet ürességet éreztem, hiányzott a konklúzió és a lezárás, mintha Musso ráébredt volna írás közben, hogy már így is bőven sok oldalt írt, be kéne fejezni, és ahol éppen tartott, be is fejezte.

Maga a nyomozás viszont nagyszerű. Mindig is imádtam a rejtélyek megfejtését, A szajnai ismeretlen pedig nem más, mint egy nagy titok, aminek meg kell találni a nyitját. Musso mindig is bravúrosan terelte a sztorijait, ezt az élményt pedig a feszített tempó sem vette el. Abból is látszik, hogy mennyire kíváncsivá tett az alaptörténet, hogy rekoridő alatt olvastam el, végig fenntartotta az érdeklődésemet, konkrétan mindenhová magammal vittem a könyvet, keresve az alkalmat akár csak egy oldal elolvasására is.

„Már nagyon korán megtanultam, hogy érjen bármi, jó vagy rossz, az életem legfontosabb feladata, hogy úrrá legyek mindazon, ami a képzeletemben történik.”

Nem lesz a kedvencem, a Musso életmű gyengébb darabjai közé sorolnám, de nem bántam meg, hogy elolvastam, mert a hiányosságaival együtt remek szórakozást nyújtott. Ha szereted a hagyományos és kicsit ijesztőbb krimiket, szerezd be bátran!