Nagy Panda és Kicsi Sárkány két kötetben

 

James Norbury két kötete Nagy Pandáról és Kicsi Sárkányról a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg Magyarországon, és rabolta el megannyi olvasó szívét, köztük az enyémet is. A Nagy Panda és Kicsi Sárkány 2021-ben jelent meg, azóta szemezek vele, de végre Az utazással, azaz a második résszel együtt lehetőségem nyílt megismerni a sokak által méltatott könyveket.

Az első kötetből hiányoltam a cselekményt, nem is igazán volt története. A szerző az évszakok mentén osztott meg velünk gondolatokat, elmélkedéseket, illetve apró epizódokat a címszereplők életéből. El kell ismernem, nagyon szép idézeteket olvashattam, de kevésbé érintett meg a cselekmény hiányában. Szerencsére Az utazás orvosolta ezt a problémát, így a nagyjából 150 oldalas kötet egy komplett mesét foglal magába, teletűzdelve az első részből már ismert megérintő és szívet melengető gondolatokkal.

Mindkét könyv esetében ki kell emelnem a nagyszerű szerkezetet. A gyönyörűen kivitelezett illusztrációk – amik nem mellesleg a szerző alkotásai – tökéletes összhangban állnak a karakterek lelkivilágával és az aktuális életszakaszukkal, fejlődési útjukkal, amik könnyebbé tették számomra, hogy együttérezzek velük, és magamévá tegyem a mondanivalót.

„Azelőtt a legnehezebb a pillangónak, hogy kikel a bábból.”

Az első résznek nincsen kifejezett üzenete, pontosabban nem lehet egy központi téma köré csoportosítani az általa közvetített életstílust. Ezzel szemben Az utazás egyértelműen a változással kapcsolatos aggodalmak és az elfogadás köré szervezi a történetet. Azt gondolom, hogy a változás egy olyan téma, ami az emberek többségében kételyeket ébreszt, és többen vannak olyanok, akik kerülik a változást, mint akik kifejezetten keresik. James Norbury arra hívja fel a figyelmünket, hogy mivel semmi nem állandó, nem szabad félelmet éreznünk, ha másik útra kényszerülünk. Sosem tudhatjuk, hogy nem vezet-e éppen valami sokkal jobb felé, ezért nem csak elfogadni kell a változást, hanem olykor szándékosan mellette dönteni.

„- A változás - szólt Nagy Panda -, még ha nem is tudod­, milyen irányba terel, mindig jobb, mint egy helyben toporogni.”

Egy kis apróságként megemlítem, hogy tetszett a fekete-fehér és a színes illusztrációk keveredése, amik így különböző érzéseket ébresztettek bennem. Alapvetően szeretek a képzeletemre hagyatkozni olvasás közben, ezúttal azonban kifejezetten szükségem volt a bájos képekre – bár ez annak is betudható, hogy Norbury elsődlegesen az rajzaival szeretett volna hatni az olvasóra, és minimálisan a szövegírással. Nem meglepő tehát, hogy a két kötetet egy-két óra leforgása alatt olvastam el.

Mindkét könyvvel nagyon elégedett vagyok, igyekszem minél több pozitív gondolatot és hozzáállást elsajátítani belőle, hogy megkönnyítsem vele a mindennapjaimat, de azt is biztosra veszem, hogy életem során jó párszor bele fogok lapozni egy-egy bátorító szóért. Igazi mentőöv ez a két alkotás, amit mindenkinek érdemes a polcán tudnia a nehezebb napokra.