Szerelem a tudomány világában

 

Amikor 2022. december 29-én a kezembe vettem A szerelem képletét, már sejtettem, hogy bizony ez lesz az év záró olvasmánya, úgyhogy nagy elvárásaim voltak vele kapcsolatban – muszáj méltó módon elköszönni 2022-től könyves szempontból is… Kicsit tartottam attól, hogy hiába nagyszerű könyv, nem fogom tudni értékelni, mert idén rekord mennyiségű romantikus regény került az utamba, és bevallom, kezdett kicsit elegem lenni a műfajból. Szerencsére Ali Hazelwood olyan történetet írt, ami képes volt elfeledtetni velem minden korábbi élményt, és ha akartam volna, sem tudtam volna másra gondolni olvasás közben.

A harmadéves doktorandusz hallgató, Olive próbálja megtalálni a helyét a tudományos világban, ami olyan, akár egy aknamező. Szakmai és magánéleti gondjai egyaránt megnehezítik a mindennapjait: a hasnyálmirigyrákkal kapcsolatos kutatása akadályokba ütközik és új laborra lenne szüksége, eközben a legjobb barátnője és az exe egymásba szeretnek, amin Olive túl tudná tenni magát, hiszen a fontosabb neki a barátnője jólléte, mint egy rövidke viszony. És bár a Phd képzés éles elméről tesz tanúbizonyságot, Olive a lehető legrosszabb módon próbálja meggyőzni barátnőjét, hogy végre randizni kezdjen a sráccal: belevág egy látszat párkapcsolatba. Partenere pedig nem más, mint az egyetem egyik legrettegettebb oktatója.

„HIPOTÉZIS: Ha választás elé állítanak A) (kissé kényelmetlen szituáció) és B) (katasztrofális következményekkel járó szarcunami) között, a végén elkerülhetetlen, hogy B)-t válasszam.”

Az én év végi vallomásom, hogy a kamurandis cselekményszál az egyik kedvencem. A Nem mézes hetek című könyvet juttatta eszembe, ahol szintén látszat kapcsolatba keverednek a főszereplők, de azt kell mondjam, hogy A szerelem képlete jobban tetszett a kettő közül. Jobban ráhangolódtam a szerzőnő stílusára, a humora pedig egyszerűen zseniális. Szinten minden oldalon történt valami, ami mosolyt csalt az arcomra, rég szórakoztam ennyire jól egy regényen.

„HIPOTÉZIS: Egy szív könnyebben törik össze még a leggyengébb hidrogénkötésnél is.”

Különösen tetszett az egyetemi környezet, és bár én csak mezei alapszakos hallgató vagyok, tökéletesen  átjöttek a felsőoktatás szépségeiről és gyötrelmeiről szóló poénok. Nagyon együtt tudtam érezni Olive önértékelési dillemmáival, a szakmai továbbhaladással kapcsolatos kételyeivel és a megmérettetésektől való félelmével. Éppen két szemeszter közötti szünetben olvastam a könyvet, de megér majd egy újraolvasást a szorgalmi időszak alatt mintegy szorongásűzőként.

Imádtam, hogy minden fejezet valamilyen hipotézissel kezdődik, ahogy azt a fenti idézetek is mutatják. Ezek a tudományos hangnemben megfogalmazott állítások mindig összhangban vannak az adott fejezet történéseivel. Alig vártam, hogy befejezzek egy-egy részt, annyira imádtam ezeket az apró, de annál viccesebb bevezetőket.

Ajánlom mindenkinek, aki kedveli a rom-com (romantikus komédia) történeteket és él-hal a happy end-ért. Önmagában a nagyszerű humora miatt is érdemes elolvasni, a karakterek szerethetősége és a cselekmény fordulatossága pedig csak hab a tortán.