Boldog (?) Valentin-napot

 

Kissé szokatlan témával készültem nektek, hiszen a mai cikk nem a könyvekről fog szólni, hanem február 14. alkalmából a Valentin-napról. Bennem mindig is ellentmondásos érzéseket ébresztett ez az ünnep, és tapasztalatom szerint, ahány ember, annyiféle hozzáállás létezik, úgyhogy már nagyon kikívánkozott belőlem egy ilyen őszinte hangvételű, kibeszélős bejegyzés. Ha osztoztok velem ebben a Valentin-napot övező frusztrációban, olvassatok tovább!

Gimis koromban a nagybetűs szerelem iránt vágyakozva tele voltam csupa romantikus elképzelésekkel a Valentin-napról. Az amerikai romkom filmek teljesen összezavarták a hormonoktól amúgy is zűrös kamasz agyam, és jó pár évnek el kellett telnie, hogy pár fokozattal kevésbé naivan ismét két lábbal a földön járjak. Bár hozzá kell tennem, hogy a naivitásom nem múlt el, és azt gyanítom, nem is fog, de a párkapcsolatok terén szerzett tapasztalataim felértek néhány kijózanító pofonnal. Véleményem szerint a Valentin-nappal ugyanaz a probléma, mint a karácsonnyal vagy bármilyen más ünneppel: szinte már nem is arról szól, amiért létezik. Ha valaki méltó módon meg szeretné ünnepelni ezt a napot, szembesülnie kell a millió hirdetéssel és reklámmal, a haszontalanabbnál haszontalanabb termékek áradatával, amiket minden áruház erővel akar lenyomni a torkunkon, valamint a zsúfolt éttermekkel, cukrászdákkal és bárokkal, ahol a nyüzsgés és a hangzavar ellehetetleníti a meghitt időtöltést. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem egészen tartom ideálisnak ily módon a szerelem megünneplését.

De sajnos jómagam is érzelmes nő vagyok, aki, ha szeret, akkor nagyon szeret, és nem veti meg azt sem, ha ezt vissza is kapja valamilyen módon. Sokáig úgy voltam vele, hogy a Valentin-nap butaság, mert ugyan miért van szükség külön napra ahhoz, hogy a párom beállítson egy csokor rózsával, vagy gyertyafény mellett összebújva tartsunk egy filmes estét? A párkapcsolatnak éppen az a lényege, hogy ezt időponttól függetlenül megtegyük egymásért. Az utóbbi években azonban megváltozott ez a radikális véleményem, és rájöttem, hogy tulajdonképpen kedves dolog, hogy fenntartunk egy napot a szerelem tényének megünneplésére, de akkor kezeljük is akként, ami. Pusztán azért, mert ma van Valentin-nap nem kell túlzásokba esnünk, és nem csak ezen a napon kell ajándékokkal és odafigyeléssel éreztetni a párunkkal a szeretetet. Ha tudni akarjátok, az idei évben éppen erre a napra esik a Bajnokok Ligája szezon  visszatérése, és mivel a párom nagy focirajongó, este 9-kor akkor is Bayern München – PSG meccset fogunk nézni – vagyis csak ő, én olvasok mellette hihi –, ha kitör a zombi apokalipszis. De ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnénk egymást, pusztán nem kötjük ünnepnaphoz a meghitt programokat, arról nem is beszélve, hogy számunkra az, hogy elvagyunk egymás mellett, lehet ugyanolyan kellemes a hétköznapisága ellenére.

A másik problémám ezzel a nappal, hogy csak a szerelmespárokról szó. De kérdem én, a szerelem mióta korlátozódik csak a párkapcsolatra, és miért nem esik soha említés az önszeretetről és annak ünnepléséről? A Valentin-nap a legtöbb szinglinek csak a keserűségről szól, egyébként teljesen jogosan, mert gyakorlatilag ez egész világ a képükbe tolja, hogy magányosak. Én is utáltam ezt pár évvel ezelőtt, és annyival jobb lett volna a kedvem, ha akkor úgy gondolkodok, mint ahogy ma. Üzenem minden egyedülállónak, hogy a Valentin-nap a szerelem megünnepléséről szól, és sose csüggedjenek azok, akik éppen nincsenek párkapcsolatban, mert a szerelem minden formája közül az a legértékesebb, amit magunkkal kapcsolatban érzünk, mert kizárólag egy ember lesz veled ott életed minden pillanatában, méghozzá saját magad.

A self-love nem egy trend, nem egy klisé, hanem az egyik legfontosabb dolog, amit tehetsz magadért.

Konklúzióm, hogy a Valentin-nap egy remek alkalom, hogy hálát adjunk azért, mert emberek vagyunk, és mint emberek, képesek vagyunk megtapasztalni egy olyan magasztos érzelmet, mint a szerelem.