Hosszú cím egy különös sci-finek

 

A Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz elolvasásában elsősorban a fülszöveg győzött meg, na meg a tény, hogy ezer éve nem olvastam science fictiont és ki voltam éhezve egy (z)űrös kalandra. Ha kíváncsiak vagytok, hogy tetszett, olvassatok tovább.

A Wayfarer nem egy átlagos űrhajó, és bár elsőre kissé ütött-kopottnak tűnik, rendkívül jelentőségteljes feladatot lát el. A Wayfarer egy járatfúró hajó, célja, hogy alagutakat alakítson ki az űr szövetében, ami megkönnyíti a fontosabb csomópontok közötti utazást. Erre a nem teljesen veszélytelen munkára egy korántsem hétköznapi, többfajú személyzet vállalkozott. Egy nap különösen kockázatos és a szokásosnál komplikáltabb megbízást kapnak, ami megnövelheti a szakmai presztízsüket, a fizetségről nem is beszélve. Útjuk során megismerkedhetünk a hajó lakosaival, ismeretlen bolygókra látogathatunk el és váratlan, megoldandó helyzetekbe keveredünk, ami próbára teszi a karaktereket. Készen állsz az utazásra?

“Kevés dolog olyan nyugtalanító, mint az, amikor ismeretlen körülmények között kicsúszik a kezünkből az irányítás.”

Ez egy nagyon furcsa könyv. Eddig csak olyan sci-fit olvastam, ami tele volt akcióval, Becky Chambers azonban teljesen más oldalról közelítette meg a műfajt. Olvasás közben végig azt éreztem, hogy nem is történik semmi. Az utolsó oldalakhoz érve realizáltam igazán, hogy mekkora utat tettek meg a karakterek érzelmi szinten - és egyébként szó szerint is :). Tetszett, hogy minden szereplő élettörténetét megismertem, és láthattam, mi vezetett el odáig, hogy a hajó személyzetének tagjai legyenek.

“De vállalni kell a kockázatot, ha több akarsz lenni a kicsi doboznál, amibe beleszülettél. A változás mindig veszélyes.”

A szerző nagy hangsúlyt fektetett a könyvbéli világ társadalmi jellemzőinek ismertetésére, ami főleg a faji sokszínűség miatt nyert értelmet. A történet a másság elfogadásáról szól, hangsúlyozva a békés együttélés fontosságát és a kulturális különbségekkel szemben tanúsított toleranciát. Ezek a gondolatok különösen fontosak manapság, érdemes hát olvasni a sorok között.

“Az univerzum olyan, amilyenné formáljuk. Rajtunk múlik, hogy milyen szerepet játszunk.”

A regény olyan, akár egy sorozat. Minden szereplő egy epizódot jelent, úgyhogy elég gördülékenyen tudtam olvasni a lassú cselekmény ellenére is. Kellemes olvasmányélményként éltem meg, de a hagyományos sci-di kedvelői nem biztos, hogy örömüket lelnék benne, inkább azoknak ajánlom, akik most ismerkednek a műfajjal.